Máris javított a tegnapin a Royals
2024. szeptember 15. – Szerző: Krikettgalaxis
A Barbados Royals előző napi veresége után, ami a csapatnak az első volt az idényben, ezúttal a Guyana Amazon Warriors szenvedte el első kudarcát – méghozzá éppen a kék–rózsaszínek ellen, akik tehát gyorsan tudtak javítani. A két együttes így helyet is cserélt a tabella élén.
Barbadosi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Érdekes helyzetben vágtunk neki a 2024-es CPL csoportkörének második felébe: a két legtöbbet játszó csapat a két utolsó helyen tanyázott, a legkevesebbet játszó pedig az elsőn. Ez utóbbi a Guyana volt, akik mindössze 3 meccsen voltak túl eddig, mégis, mivel azokon 100%-osan teljesítettek, jó NFA-juknak köszönhetően megelőzték a másik három, ugyancsak 6 ponton álló gárdát. Mostani ellenfelük, a Royals is úgy kezdett, mint ők, csak éppen nekik a negyedik találkozójuk már nem sikerült, és kikaptak a Trinbagótól: vajon ugyanígy jár ma a Warriors is, vagy megőrzik hibátlan mérlegüket? Ez volt itt a fő kérdés.
Ahogy a CPL-ben gyakori, ezúttal is sok néző látogatott ki a meccsre, köztük szép számmal voltak a vendégek szurkolói. Ahogy szép számmal akadtak darázskürtök is, amelyek jellegzetes hangulatot teremtettek már a csapatok bevonulásakor.
A két csapat összeállításában történt néhány változtatás, főként a Guyanánál. Egyrészt Rahmánulláh Gurbáz elutazott az afgán válogatotthoz, másrészt pedig hiányzott (egyelőre ismeretlen okból) a kapitány, Imran Tahir (aki helyett most Shai Hope vezette a csapatot). Őket Raymon Reiferrel és azzal a Moeen Alival pótolták, aki nemrég jelentette be, hogy az angol válogatottságtól visszavonul, viszont (ezt nem jelentette be külön) a CPL-ben most mutatkozott be. Kettejükön kívül még történt egy csere: Junior Sinclairt Kevin Sinclair váltotta. A Barbadosnál úgy döntöttek: újabb esélyt már nem adnak Rahkeem Cornwallnak, aki ezt megelőzően sorozatban háromszor esett ki nulla ponttal: helyette Kadeem Alleyne nyitott ütésben.
És ez a nyitás az első félidőben történt, ugyanis az Amazon Warriors a dobást választotta. Alleyne pedig meg is hálálta a bizalmat: az első és a második játszmában is láttunk tőle egy-egy négyest és egy-egy hatost is, miközben nyitó társa, Quinton de Kock ekkor még csak 1 futáson szerénykedett. A következő játszmától azonban nagyot fordult a világ mindkettejükkel. Dwaine Pretorius dobásából ugyanis Alleynét elkapták, De Kock viszont hamarosan (még ha nem is ebben a játszmában) elkezdett gyorsítani. Első két határját az 5. játszma elején ütötte, és bár utána megint lecsendesedett egy időre (az erőfölény végén még csak 15 pontja volt, a csapatnak pedig csak 49-e), de aztán egyre jobban belejött, és az sem zavarta meg, hogy a 7. játszma végén Shamar Joseph 142 km/h-val eldobott bombája véletlenül hasba találta. A 10. játszmában már 50-esnél tartott, a csapat pedig 94/1-re javult, és csak folytatta és folytatta. Társai közül többen is alacsony pontszámmal hullottak ki mellőle, így csak rövid időre állt össze egy dél-afrikai hármas, igaz, az érdekes volt: a 15. játszma második felében a dél-afrikai Pretorius dobott úgy, hogy a két ütős két honfitársa, De Kock és David Miller volt. Ezt a rövid belső csatát inkább a dobó nyerte (3 dobásból 2 futás), de hosszú távon De Kocké volt a siker: a 17. játszmában már a 100 pontot is elérte, miközben mellesleg följött az idei torna 6-osranglistájának élére is. Két játszmával a vége előtt a Barbadosnak 162 futása volt, innen viszont egy igazán huszáros hajrával 205-re jöttek föl: a végén ugyanis Jason Holdernek is volt egy 6–6–6–4-es sorozata, és De Kocktól is láttunk például még két hatost. Utóbbi így 115-tel zárt, ami az idény eddigi legmagasabb egyéni pontszáma.
A Guyana egyelőre nem döntött úgy, hogy újonc emberüket, Moeen Alit betennék nyitónak: most Ázam Hán és Tim Robinson volt az, a Barbadosnál pedig az előzetesen megadott kapus, De Kock helyett, aki nyilván elfáradhatott, Rivaldo Clarke állt be a karók mögé. Ám ahogy Cornwallnak sem a túloldalon, úgy a másik átlag fölötti testsúllyal rendelkező játékosnak, Ázam Hánnak ezen az oldalon sem ment az ütés: ha nem is kacsázott, de ma egymás után negyedszer maradt 10 pont alatt. De nem lehet azt mondani, hogy Robinson vagy a hamar kieső Hán helyére beálló Hope is parádézott volna: 5.4 játszma után még mindig csak 34 pontjuk volt, ráadásul ekkor (két dobással azután, hogy Hope ellen elejtettek egy elkapást a mezőnyben) Robinson pálcáit le is verte a helyettesítő kapus. Igaz, az erőfölény utolsó két dobásából aztán az új ember, Shimron Hetmyer két hatost zúdított, így valamivel kellemesebben tölthette a csapat azt az esőszünetet, ami most következett. Ugyanis hirtelen, 21:30 táján a semmiből egy elég heves zápor csapott le a pályára, ami miatt nagyjából 50 percet kellett várakozni, de játszmák nem vesztek el. A szünet után aztán Hetmyer is kiesett, így a félidő felénél 85/3 volt az állás: innen még nem tűnt lehetetlennek a vendégek számára. Ráadásul a most, csak az 5. rendben beálló Ali elég jól ütött, ahogy később Keemo Paul is: mindketten 20-nál kevesebb dobásból gyűjtöttek legalább 30 pontot. De ez így is kevés volt: a csapat szükséges pontaránya játszmáról játszmára csak növekedett, addig, míg reménytelenné vált – és addig, míg a Barbados 32 futással megnyerte a találkozót.
