Történelmi afgán sorozatgyőzelem Dél-Afrika ellen
2024. szeptember 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Eddig csak világbajnokságokon találkozott egymással Afgansiztán és Dél-Afrika, csak most került sor az első egymás elleni sorozatukra, méghozzá ENN formátumban. Az első két meccset elsöprő fölénnyel Afganisztán nyerte, a harmadikon szépítettek az afrikaiak.
A Band-e Amir tórendszer egyik része (Afganisztán első nemzeti parkja) (illusztráció)A kép szerzője: Carl Montgomery (Flickr), licenc: CC BY 2.0
A sorozatot az Egyesült Arab Emírségekben, azon belül is a sardzsai krikettpályán rendezték, amit Afganisztán egy kicsit saját otthonának is érezhet, mert elég gyakran szoktak itt játszani – míg Dél-Afrika utoljára 2013-ban lépett itt fel (már ami a férfiakat illeti). De nem csak ez szólt egy kicsit az afgánok mellett, hanem az is, hogy Dél-Afrika milyen hiányos csapattal érkezett: sokan a CPL-ben vitézkedtek éppen (például Anrich Nortje, Tabraiz Shamsi, Keshav Maharaj és David Miller), Heinrich Klaasennek a családjában akadt valami magánjellegű probléma, míg több gyors dobót (Kagiso Rabada, Marco Jansen, Gerald Coetzee) pihentettek. Sőt, az első meccsen még Temba Bavuma is hiányzott betegség miatt. Afganisztánnak viszont ujjsérülés miatt nélkülöznie kellett Mudzsíb Ur-Rahmánt és bokasérülés miatt Ibráhim Zadránt.
Az első mérkőzés, ami egyébként a 250. férfi ENN volt ebben a stadionban, elég meglepően kezdődött: Dél-Afrika teljes magas rendje hiperszónikus sebességgel összeomlott. Először Fazalhak Fárúkí ejtett ki három ütőst, majd most szerezte meg első ENN-kapuit (ő is mindjárt hármat) Alláh Mohammad Gazanfar is. Sőt, aztán a 10. játszma végén egy kicsit mókás kifutás is történt: az afgánok LKE miatt apelláltak, Andile Phehlukwayóval szemben, amit a bíró nem adott meg, de az ütős meg elindult közben valahova – és mivel egy elutasított apelláció esetén a szabályok szerint még nem válik azonnal holttá a labda, hanem játékban marad, ezt Gulbadin Naíb ki is használta egy kifutásra. Érdekesség, hogy ez volt a világon az első alkalom, amikor Dél-Afrika az első 10 játszmában 7 kaput elvesztett. És ez után a 36/7 után már kicsit (nagyon) későn jött Wiaan Mulder 50-ese, Dél-Afrika ezzel együtt is csak 106 futást tudott összehozni, mire a 34. játszmában a 10. ütősük is kiesett. A kergetés nagyon lassan és bizonytalanul indult: Rahmánulláh Gurbáz kacsázott, az első határesemény pedig csak a 9. játszmában érkezett el, de a cél olyan alacsony volt, hogy szó sem lehetett arról, hogy esetleg az afgán ütősök is elfogynak, mielőtt elérnék azt. Végül az 5. és 6. rendű ütős, Azmatulláh Omarzí és Gulbadín Naib már egész sok pontot hozott (ők ütötték a csapat mind a négy hatosát is), és 26 játszma alatt megnyerték a meccset Afganisztánnak.
A második találkozóra Dél-Afrika csapatába visszatért Bavuma kapitány, ENN-újoncként pedig beállt Nqabayomzi Peter, az afgánoknál pedig az volt a legnagyobb hír, hogy most volt Rásid Hán 26. születésnapja. Az afgánok az ütést választották, és a Gurbáz–Riáz Haszan nyitó társulás egészen a 18. játszmáig bent maradt a pályán, igaz, csak 88 futást szereztek ez alatt. Nem volt túl gyors a 3. rendű Rahmat Sáh sem, de azért ő is eljutott egy 50-esig – az utána következő Azmatulláh Omarzí viszont igen agresszív módba kapcsolt, és 11 határt ütve, 50 futásból 86-neskiig vitte, miután Gurbáz 105 ponttal kiesett. Vagyis, amint látható, elég szépen gyűltek az afgán pontok, míg a dél-afrikai dobóknak legfeljebb annyi örömük lehetett, hogy Peter megszerezte pályafutása első ENN-kapuját. A 312-es cél azonban úgy is nagyon nagynak tűnt, hogy ez egy másik sáv volt, mint múltkor... Bavuma és Tony de Zorzi azért egy viszonylag jó nyitó társulást alkotott, ők a 14. játszma végéig bírták ki, és 73 futást szedtek össze (vagyis időarányosan ekkor még jobban álltak), de miután Omarzí kiejtette Bavumát, utána a pörgetők egész gyorsan letarolták az egész csapatot! Nángiálái Kharoti négy, míg Rásid Hán 5 ütőst ejtett ki, így Dél-Afrika 34.2 játszma alatt, 134 futással elfogyott, és ismét óriási vereségbe szaladt bele. Érdekesség, hogy Rásid Hán lett a világon az első dobó, aki születésnapján képes volt ENN formátumban ötös zsákmányt szerezni! Még négyes zsákmányra is csak ketten voltak eddig képesek.
A harmadik összecsapáson nagy különbség volt, hogy Rásid Hán nem játszott: már egyébkét múltkor is sérült lábbal lépett pályára, így nem is csoda, hogy most, amikor már zsebben volt a sorozat, pihentették. De rajta kívül is voltak hiányzók, míg Abdul Malik (nyitó ütős szerepben) debütált ENN formátumban. Malik bemutatkozása nem igazán sikerült jóra, de nyitó társa, Gurbáz ma is 89 futást tudott begyűjteni – viszont mivel szinte senki más nem ütött ma jól, ráadásul hárman is elkerülhető módon, kifutásból estek ki, Afganisztán csak 169-ig jutott el, mire a 34. játszma végén az utolsó emberük kiesett. És mindez azzal együtt, hogy Gazanfar 5 határt ütött be a végén! Szóval ez nem Rásid Hán hiányán múlt, talán inkább a tét nélküliségen és az emiatti lazáskodáson. Abban viszont már valószínűleg volt szerepe Hán (és Fárúkí) hiányának, hogy a dél-afrikai ütősök most magabiztosabban játszottak: csak ötüknek kellett pályára lépnie, hogy meglegyen a sikeres kergetés, és mind az öten legalább 18 pontot hozzá is adtak az eredményhez, sőt, Aiden Markram 69-et is. Így 33 játszma alatt meglett nekik a győzelem: ez azt mutatja, hogy amúgy a pontszerzési sebessége nagyjából azonos volt a két csapatnak, csak a kapukkal jobban sikerült takarékoskodnia a vendégeknek.
Ezt a sorozatot is beleszámítva összesítésben most már 5 egymás ellen lejátszott ENN-meccsnél tart a két válogatott, amiből 3-at nyert Dél-Afrika és kettőt Afganisztán.
