Törnek föl az amerikaiak a 2. ligában

2024. szeptember 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Egyszerre két fordulót is rendeztek most a világbajnokság 2. ligájában: ezen, amiről ez a hír szól, Namíbia (a házigazda), az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emírségek vett részt. Az amerikaiak mind a négy mérkőzésüket megnyerték, Namíbia és az Emírségek egymással 1–1-re végzett.

A Golden Gate híd San Franciscónál (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Az első találkozón a házigazdák az amerikaiakat fogadták. Juanoy Drysdale hamar beleritkított a magas rendjükbe, de aztán Jan Frylinck és Gerhard Erasmus építkezésbe kezdett, és közel 100-ig felhozták a csapatot. Frylinck végül 70 futással esett ki, ami messze a legjobb eredmény volt Namíbia részéről: utána 49-cel következett J. J. Smit, aki egyébként az egyetlen játékos volt, aki ma hazai részről hatost ütött – és ő mindjárt hármat is. Sőt, ezzel egyedüli csúcstartóvá is vált azon a listán, amelyen a namíbiai ütősök által szerzett ENN-hatosokat összesítik. De mindezzel együtt is még csak a 200 sem lett meg a csapatnak, csak 199-cel végeztek. Az amerikai dobók közül mind a hatan, akik próbálkoztak, legalább egy, de legfeljebb két kaput szereztek. Ütőseik lassan lendültek bele, a nyitó Smit Patel például 36-os aránnyal szerezte a maga 9 futását, később viszont Monank Patel és Saiteja Mukkamalla egy igen eredményes, 106 futást hozó 3. kapus társulást alkotott, és a menetelésbe csak egy kicsit csúfított bele, amikor a 33. játszmában Gerhard Erasmus két egymás utáni dobásból két ütőst búcsúztatott. A munkát ezek után Mukkamalla és Shayan Jahangir magabiztosan fejezte be, mindössze 41.3 játszma alatt megnyerve a meccset a vendégeknek.

A második meccs igen rövidre sikeredett, de nem valami külső körülmény miatt. Az amerikai dobók ugyanis nagyon gyorsan végigtaroltak az Emírségek teljes ütősrendjén, majd az alacsony célt hamar lekergették. Az ázsiaiaknál három ütős volt, aki átlépte a 20 pontot (Árjans Sarmá, Ráhul Csoprá és Alí Naszír), de a többiek még a 10-et sem, sőt, 4-en kacsával búcsúztak. Érdekesség, hogy a dobók eleinte párosával hozták a kapukat: először Saurabh Netravalkar ejtett ki két ütőst egy játszmában, aztán Nosthush Kenjige jött kétszer (igaz, ő már nem egy játszmában), utána pedig Jasdeep Singh ismét egy játszmában belül duplázott. Utána már felborult ez a szabályosság, de így is igaz maradt, hogy Milind Kumar is két embert búcsúztatot, és Singh is 4-re növelte áldozatainak számát. Az Emírségek így kevesebb mint 32 játszmát húzott ki, és csak 106 futást teljesítettek: ezt pedig Smit Patel és az ENN-újonc Andries Gous kiesés nélkül, 16 játszmán belül lekergette.

A harmadik mérkőzésen az Emírségek megmutatta, hogy a múltkori miatt azért egyáltalán nem szabad őket leírni, sőt! Most ugyanis szinte reménytelen helyzetből visszajőve megszerezték első győzelmüket a tornán, méghozzá Namíbia ellen. Pedig miután Michael van Lingen és Jean-Pierre Kotze nyitó ütősként 16-nál is kevesebb játszma alatt már 142 futásnál tartottak, már az is felderengett, hogy esetleg valamiféle rekordot látunk ma. De innentől kezdve feljavult az Arab Emírségek dobójátéka és leromlott Namíbia ütőjátéka: Van Lingen még eljutott 107-ig, de Kotze csak 64-ig, és bár Jan Nicol Loftie-Eatonnak is volt egy 50-ese, a rekordtól azért eléggé messze került a csapat, és csak 313-ig jutott el. Ez persze önmagában szép eredmény, csak a gyors kezdés után kelthetett egy kis csalódást az afrikai szurkolókban. De a győzelemben persze így is erősen reménykedhettek, főleg azok után, hogy az Emírségek ütésben is gyengén kezdett. Azonban a 12. játszma után folyamatosan elkezdett javulni az ütőjátékuk, és a 4. rendű Visnu Szukumáran már 97 futásig is eljutott, majd később Bászil Hamíd 71-ig, ráadásul 150 fölötti aránnyal. A végén pedig még Alí Naszír is ráturbózott, így egyetlen megmaradó kapuval, 3 megmaradó dobással, tehát alig-alig, de az ázsiaiak nyerték meg a meccset!

A negyedik találkozón ismét a házigazdák és az amerikaiak találkoztak, mint először, de most Namíbia ütött először. Bár Van Lingen megint jól muzsikált nyitóként, de Kotzét kacsával elvesztették mellőle, és egészen az 5. rendig senki sem tudta még csak megközelíteni sem őt: ő ugyanis 44 dobásból 67 futással végzett, mire a 13. játszmában elkapták. A 6. rendű J. J. Smit aztán megint megdobta egy kicsit a csapat pontszámát, mert neki is összejött 60 futás, de ez már jóval lassabban, mint Van Lingennek, és Loftie-Eaton 49 pontjáról is ugyanez volt elmondható. A végén még Bernard Scholtz kezdett begyorsítani, de neki már nem jutott elég idő, így csak 31-ig jutott el 19 labdából, amikor 286-tal lezárult a félidő. Namíbia egyébként két újonc dobót is avatott ma: mind Dylan Leicher, mind Peter-Daniel Blignaut csak NH20-ban volt eddig válogatott. Leicher most elég jól is kezdett, mert hamar kiejtette Smit Patelt, de aztán a többi amerikai ütős már nagyon nehezen adta magát. Blignaut is kiszenvedett egy kaput később, de mivel Andries Gous, Saiteja Mukkamalla és Milind Kumar is 70 pont fölé jutott, így 5 megmaradó játszmával a vendégek győzedelmeskedtek.

Az ötödik összecsapáson a két Egyesült ország találkozott ismét, vagyis az Egyesült Államok és az Egyesült Emírségek. A kimenetel pedig hasonló lett, mint a két csapat első találkozóján, vagyis nagy amerikai győzelem. Ezt, ahogy múltkor, már az első félidőben szépen megalapozta az USA, csak most nem dobásban, hanem ütésben. Ugyanis a 4. rendű Saiteja Mukkamalla és az 5. rendű Milind Kumar egy egészen elképesztő társulást mutatott be: ketten együtt 191 futást gyűjtöttek, külön-külön pedig mindketten százast szereztek, sőt, Kumar még a 150-et is átlépte! A magas, 340-es cél kergetésében az Emírségek egyébként elég jól haladt, már ami a futások számát illeti, csak éppen az volt benne a szépséghiba, hogy elég sok ütősük kiesett közben. Így, míg az USA nagyjából a 20. játszmától kezdve gyorsítani tudott a maga játékrészében, addig az arab ország ütősei körülbelül a 17. játszmától csak lassultak, így az időarányos teljesítményben hamarosan az amerikaiak alá kerültek. Végül a 10. ütősük is kiesett a 37. játszmában, így súlyos, 136 futásos vereségbe szaladtak bele: ez lett egyébként az USA eddigi legnagyobb futásban mért győzelme bárki ellen ENN-ben. Érdekesség, hogy Smit Patel, az amerikai kapus 4 ütőst kapott el és egyet levert: ez az 5 kapus általi kiejtés is rekord az amerikai krikett-történelemben.

Az utolsó meccs Namíbia visszavágását hozta az Arab Emírségek ellen, és nem is kis mértékben. A dobással kezdő afrikaiak már az első 3 játszmában két ütőst is búcsúztattak 0, illetve 1 ponttal, és a folytatásban is időről időre újabb és újabb kapukat szereztek, és nem hagyták begyorsítani a vendégeket. Még az első nyitó ütős, Alísan Sarafu volt az egyetlen, aki 100-as aránynál gyorsabban tudott pontokat szerezni, de ő is csak 31-et, illetve a 8. rendű Alí Naszír gyűjtött 61-et, de ő meg lassan, így csak 190 pontja gyűlt össze a csapatnak. Mindeközben Bernard Scholtz például 2,88-cal gazdálkodott. Ez a viszonylag alacsony cél pedig semmiféle gondot nem okozott Namíbiának: Michael van Lingen 67 pontjának köszönhetően a 14. játszmában már közel 100 pontnál jártak, aztán például Gerhard Erasmus is összeszedett 59 futást, de éppenséggel Jean-Pierre Kotze 40-e sem volt haszontalan. Így a házigazdák mindössze 2 kaput elvesztve, kevesebb mint 29 játszma alatt megnyerték a találkozót.

E forduló eredményként az amerikaiak máris a 2. helyre jöttek föl, és csak a 4 meccsel többet játszott Kanada előzi meg őket. Namíbia a negyedik, míg az Arab Emírségek az utolsó, 8. helyen áll.