Három csapat végzett 14 ponttal a CPL-tabella élén

2024. szeptember 30. – Szerző: Krikettgalaxis

Nagy győzelmet aratott a Trinbago Knight Riders az utolsó CPL-csoportmeccsen a Guyana Amazon Warriors fölött, de nem elég nagyot ahhoz, hogy NFA-val leszorítsa bármelyik ellenfelét az első két hely egyikéről. Így az első elődöntőben Guyana–Saint Lucia párharc lesz majd.

Trinidad és Tobagó-i tájkép (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

A továbbjutás már rég eldőlt, mindössze az a kérdés marad nyitva, hogy ki jut be az első elődöntőbe és ki a végselejtezőbe. Bár ez a kérdés sem volt nagy kérdés, mert ahhoz, hogy ne a Warriors és a Kings legyen az első elődöntő résztvevője, és ne a Knight Riders és a Royals a végselejtezőé, ahhoz ma valami elképesztően nagy trinidadi győzelem kellett volna. Már-már lehetetlen nagyságú. Így leginkább már csak a lélektani előnyért, a gyakorlásért és az egyéni statisztikák javításáért játszhattak a csapatok.

A négyes győzelmi sorozatban levő Guyana kettőt módosított a múltkori összeállításán: kihagyták Ázam Hánt és Junior Sinclairt, helyükre pedig visszatért Shamar Joseph, valamint a csapatban utoljára tavaly játszó Kevlon Anderson. A Trinbagónál csak egy csere történt: ott Chris Jordan helyét vette át Nathan Edward.

A Trinidad az ütést választotta, dobásban pedig az elnyűhetetlen Imran Tahir kezdett, aki mindjárt az első játszmában szét is roncsolta Shaqkere Parris kapuját, ami viszont azt eredményezte, hogy már ilyen ilyen korán be kellett jönnie Nicholas Poorannek. Ő pedig, akár hiszik, kedves olvasók, akár nem (gondolom, aki ismeri Poorant, bőven hiszi), már az erőfölényben 50 fölé jutott: a csapat 6 játszma utáni 75/1-éből 51-gyel vette ki a részét. A következő három dobásból aztán még két Pooran-hatos született, és úgy tűnt: ő itt ma valami olyat alkothat, amit nem minden nap látunk... Aztán végül egy picit csak lassított ő is, de annyira azért nem, hogy a 14. játszmában már ne érte volna el a százast! És ami még tovább szomoríthatta a hazai csapatot, az az, hogy közben a másik nyitó ütős, Jason Roy is még mindig ott volt a pályán, és ő is már 34 futásnál tartott... A fordulat most már kicsit későn jött, de legalább jött, méghozzá elsősorban Shamar Joseph jóvoltából: előbb Royt ejtette ki, majd a 17. játszmában két egymás utáni dobásból Poorant és az új ember Tim Davidet is. Viszont a végére még Keacy Carty is hozzá tudott adni egy villámgyors 27-et, így a TKR egészen 211 pontig eljutott.

A kergetést Rahmánulláh Gurbáz és Kevlon Anderson kezdte, és előbbi nem is okozott csalódást, de utóbbi igen, és meg is mutatta, hogy vajon miért nem kapott eddig egyetlen meccset sem idén: most is 5 dobással nézett szembe, ami alatt csak egy futást szerzett, aztán ki is esett. A 6. játszmában a 3. rendű Shai Hope egy egészen brutális 6–2–4–4–6–4-et hozott össze Andre Russell dobásaiból, 63/1-re szépítve, és egy kis reménysugarat felvillantva a Guyana számára. Innen azonban egy még brutálisabb összeomlás következett: mindössze 88 pontig tudtak följönni, mire 7 újabb kaput elvesztettek! Ebben az időszakban Terrance Hinds és Vakár Szalámhíl volt a hős, akik ebből a 7 kapuból hármat-hármat vállaltak magukra. A meccs lényegében eldőlt, az már csak szépségtapasz volt, hogy a 9. és a 10. rendű Gudakesh Motie és Imran Tahir is eljutott a végén legalább 20 pontig, így csak 74 futással kaptak ki.

De még ez a 74 futás is túl kicsi különbség volt ahhoz, hogy a Knight Riders följöjjön akár a második helyre, így az első elődöntő és a végselejtező párosítása is maradt az, amit fent, az elején írtunk. A teljes rájátszásra egyébként (ebbe a döntő is beleértendő) ugyanitt, a providence-i stadionban kerül majd sor, de mint láttuk, ez nem feltétlenül előny a hazai csapat, a Guyana számára. Így tehát izgalmas hajrá várható!