Végre folytatódhatott a kánpuri teszt, és mindjrát őrülten is folytatódott

2024. szeptember 30. – Szerző: Krikettgalaxis

18 kapuvesztés, ütési rekordok: ez jellemezte az India és Banglades közti teszt negyedik napját. Nem hittük volna, de a sok elveszett idő ellenére Indiának most már valós esélye van a győzelemre. Közben Ravindra Dzsadedzsá a világon 11. játékosként teljesítette a mindenesek dupláját.

A maiszúri maharadzsák híres palotája (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Napsütésre ébredhettek ma a későn kelő Kánpuriak, de önmagában még ez sem jelenthetett jó hírt: hiszen tegnap sem esett az eső, és mégsem zajlott egy percnyi játék sem. De mára azért már rendbe jött annyira a pálya, hogy végre-végre el lehetett kezdeni, ráadásul időben, 9:30-kor! Aki már elfelejtette volna a két szünnap alatt, mi volt az állás: Banglades ütött az első negyedben, és 35 játszma után 107/3-ra álltak. A pályán ütősként Maminul Hak volt bent 40 futással, illetve Musfikur Rahim 6-tal. Haknak egyébként tegnap volt a 33. születésnapja, amit így nem ünnepelhetett szépen, lássuk, ma megajándékozta-e magát valamivel!

Először is Dzsaszprít Bumráh ajándékozta meg őt egy szűz játszmával, majd Ákás Díptől is kapott egy ugyanilyet – de kaput először Rahim kapott ajándékba, méghozzá szintén Bumráhtól, a 41. játszmában. Az előző labda ugyanis elég nagyot pattant, és az ütős talán azt hitte, ez is át fog pattanni a kapuja fölött, ezért hagyta, hadd pattanjon: ám nem így történt, és levitte a kéz-karó legtetejét. Maminul Hak ezek után végre a 42. játszmában szerezte meg a mai első futását: de még mindig jobb későn, mint soha. Társa, Litan Dász aztán a következő utáni játszmában három négyessel viszonozta a szívességet Bumráhnak, akit aztán hamarosan ki is vontak a támadásból (na nyilván nem emiatt). A 46. játszmában a mai napon először érkezett meg Mohammad Szirádzs, akinek mindjárt az első dobásából elkapást ítéltek Hak ellen – ám a videózás során kiderült, hogy az ütős nem ért bele, így maradhatott a pályán. És ha már ott maradt, a következő labdából egy szép húzás segítségével négyest ütött, és átlépte az 50 pontot. Dász viszont a három határa után nagyon visszafogta magát, pontot szinte nem is szerzett azóta sem, az 50. játszmában pedig el is kapták: méghozzá a nyílt közép Rohit Sarmá, egy hihetetlen ugrásos-egykezes mozdulattal! Az állás 148/5-re változott, és megnyílt az út India előtt, hogy most már akár gyorsan végigszántson Bangladesen, és akár eredményt is hozzon ki ebből a tesztből. A pályára most Szákib ál-Hászán érkezett ki, vagyis két balkezes ütős volt: érett már, hogy ellenük kihozzák dobni a jobbra pörgető Ravicsandran Asvint – ez pedig az 56. játszmában történt meg. És ahogy Szirádzs, úgy ő is lecsapott az első játszmájában, és ahogy Sarmá, úgy Szirádzs is bemutatott most egy igen látványos elkapást: a mezőnyjátékos talán a Napba nézett, és nem a legjobb helyre helyezkedett, de hátrafelé (!) elvetődött, és közben mégis egy kézzel sikerült megkaparintania a labdát! A kieső játékos Ál-Hászán volt, így Hak tovább gyűjtögethette a pontokat: de egy kicsit versenyt kellett futnia az idővel, ha nyugodtan, százassal a zsebében szeretett volna ebédelni. De a versenyfutást ő nyerte meg: több négyessel és egy hatossal is bejelentkezett, és végül az ebéd előtti utolsó játszmában sikerült neki a 100 – amit sisakját levéve egy szadzsdával (földre borulással) ünnepelt. A közben eltelt időszak apró érdekes eseménye volt még, amikor a másik ütőst, Mehedí Hászán Mirádzsot darázscsípés miatt kellett ápolni! A 66. játszma végén eljött ebédszünetet így 205/6-os állásnál tartották meg.

Hászán Mirádzsnak persze nem lett semmi baja a csípéstől, amit ebéd után bizonyított is: rövid időn belül 3 négyest is szerzett – utána viszont Bumráh egyik labdáját már csak a katonához tudta élezni, így 20 ponttal búcsúzott. Jött tehát a sorvég: rajtuk pedig most már igen gyorsan átgázolt Bumráh, Szirádzs és Ravindra Dzsadedzsá: a 75. játszmában már vége is lett a negyednek, Banglades pedig 233-mal fogyott el. Amikor pedig Dzsadedzsá megszerezte az utolsó kaput, egy rendkívül nagy mérföldkőhöz érkezett el: ez volt ugyanis a 300. tesztkapuja, és mivel nemrég a 3000 futást is átlépte, így tehát ebben a pillanatban, a világon 11. játékosként (és egyébként második leggyorsabbként) teljesítette az úgynevezett mindenesek dupláját!

Mit csináljon a világ egyik legjobb csapata, ha egy hozzá képest viszonylag gyenge ellenféllel szemben két és fél nap játék elveszik, de mégis nagyon kellene a győzelemért járó 12 pont? Egyértelmű: elkezd őrült módon, Húsz20-as meccset szimulálva ütni a második játékrészben. Természetesen India is így döntött ma: Jasaszví Dzsájszvál például három négyest ütött az első játszmában, aztán amikor a másodikban Rohit Sarmá is lehetőséghez jutott, ő az első két labdából hatost szerzett: ilyenre, hogy egy játékos egy tesztjátékrészben két hatossal kezdjen, még csak háromszor volt példa eddig a világon! A 3. játszma végén pedig már 51/0-nál tartott a csapat: ez is világrekord lett, ugyanis ilyen gyorsan még soha egyetlen válogatott sem ért el 50-et egy tesztmeccsen! (Érdekesség, hogy az eddigi csúcs, a 4.2 kétszer is előfordult – mindkétszer Anglia teljesítette, méghozzá éppen idén! Ez is mutatja, mennyire megváltozott a teszt krikett az utóbbi években.) De azért még ma sem mondható szokásos tesztstílusnak, amit most láttunk – és nem véletlenül: a kiesés veszélye így természetesen jóval nagyobb. És a 4. játszmában máris jött az első kapu: Mehedí Hászán Mirádzs szépen kitérülő labdája találta el Sarmá kapuját. A 7. játszmában Dzsájszválnak már arra is megvolt az esélye, hogy a valaha volt leggyorsabb indiai teszt-50-es rekordját (28 dobás) is megdöntse, ám ez nem sikerült: csak a 9. játszmában, 31 labdából jött neki az ötvenes. Indiának a csapatszázas pedig 10.1 játszma alatt, ami nem meglepő módon újra világcsúcs lett: az eddigi leggyorsabb 12.2-ből volt, tavaly, és szintén India nevéhez fűződik. És még tea előtt megdőlt még egy rekord, méghozzá az egy naptári évben szerzett teszthatosok száma egy válogatott által: India ugyanis most már 90-nél tartott, és ilyen sok még soha sem volt. És hol van még az év vége? Viszont még valami jött tea előtt: Dzsájszvál kiesése (72 ponttal). Hászán Máhmud már egy ideje jó vonalakban dobott ellene, többször védekezésre kényszerítve, most pedig sikerült a kapuját is eltalálnia. A negyedik rendbe Risabh Pant jött be, de neki egyelőre nem sok jutott: 16 játszma után, 138/2-nél eljött a teaszünet.

Tea után egy kicsit máshogy folytatódott a játék. Az első játszmában például határ sem esett, a másikban pedig Szákib Ál-Hászán végre kaput is szerzett: az eddig egyébként nem túl gyorsan száguldó Subman Gil ütött föl túl magasra egy labdát, amit már a mezőnyben könnyen el tudtak kapni. Sőt, a dobó ebben a játszmában közel járt Pant kiejtéséhez is, de ott az ütős éppen beleért az ütőjével a labdába, és így nem lett belőle LKE. Pár dobással később Virát Kohlí is megúszott egy kiesést: ő futni indult, de Pant visszaküldte, közben viszont a dobó megszerezte a labdát – de amikor rádobta a kapura, elhibázta... Ugyanebben a játszmában még egy kifutás kimaradt (bár az nehezebb lett volna), de a sors nem hagyta, hogy Bangladesnek ennyiszer egymás után balszerencséje legyen: a 20. játszmában Ál-Hászán most már tényleg kiejtette Pantot, ezúttal egy elkapásból! India hirtelen 159/4-en találta magát, de azét nagy bajban így sem voltak. Sőt, Kohlí és Kannaur Lokes Ráhul újra kézbe vette a dolgokat, és a 28. játszmára már le is dolgozták a csapat teljes hátrányát. (Időközben egyébként a 200-at is rekordgyorsan, 24.2 játszma alatt érték el.) Kettejük között látszólag egy kis mini-verseny is kialakult, hogy ki éri el előbb az 50-est: ez Ráhulnak sikerült előbb – vagyis nem előbb, mert Kohlínak nem is lett meg! Ál-Hászán ugyanis a 30. játszmában, 47 ponttal kidobta a melléütő játékost. A 33. játszma pedig újabb kaput hozott: Hászán Mirádzs labdájából kapták el a frissen bejött Dzsadedzsát – igaz először úgy tűnt, a lábáról pattant a labda a mezőnyjátékoshoz, de maga az ütős sem vitatkozott a bíróval, így minden bizonnyal, hiába nem látszott, az ütőjét érte előbb a labda. Az állás ekkor 269/6 volt, és úgy nézett ki, közeleg a játékrész lezárása, de még nem: bejött Ravicsandran Asvin is – hogy aztán pillanatokon belül mehessen le, ugyanis Ál-Hászán már mai negyedik kapuját szerezve kidobta őt is. Az események pedig tovább pörögtek villámsebességgel: a beálló Ákás Díp szinte azonnal két hatost is ütött, aztán Ráhult üstöllést leverték egy Hászán Mirádzs-labdából, de 284/8-nál, 51-es vezetésnél sem jött még a lezárás. De három dobás múlva Dípet is elkapták, az állás 285/9-re változott, és most érkezett el a lezárás pillanata. Banglades 52 futásos hátrányban volt, és a holnapi nap mellett még ma is volt majdnem egy óra elméleti idő. Újabb érdekesség, hogy India ilyen alacsony első játékrészes pontszámmal még sosem zárt le játékrészt, sőt, Anglia kivételével ennél rövidebb ideig tartó játékrészt sem zárt még le senki!

A harmadik negyedben elég hamar fel kellett kapcsolni a világítást. Nem tudni, hogy a kezdődő sötétség mennyiben zavarta Szádmán Iszlámot és Dzsákir Hászánt, és mennyiben zavarta őket az indiai dobók kiválósága, de az biztos, hogy nem láthattunk tőlük túl magabiztos játékot. 7 játszma alatt még eljutottak ugyan 18 pontig, de aztán Ravicsandran egyik dobása már LKE-t érően találta lábon Hászánt, majd ugyanő az éjjeliőrként beküldött Hászán Máhmudot is kiejtette – úgy nézett ki, Máhmud elvesztette a türelmét (pedig az éjjeliőrnek nem nagyon kéne...), nagy ütéssel próbálkozott, és ennek kidobás lett az eredménye. Újabb éjjeliőr ma már nem jött be, inkább Maminul Hak – majd pár perc múlva vége lett ennek az igen érdekes és eseménydús napnak. Az állás 26/2 volt, vagyis Banglades még mindig 26 futásos hátrányban találhatta magát.