Létfontosságú győzelemmel kezdte Pakisztán a világbajnokságot
2024. október 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Megkezdődtek az egyértelműen nehezebb A csoport küzdelmei is a női vébén. Az első meccsen, talán mondhatjuk, hogy kicsit meglepetésre Pakisztán le tudta gyűrni Srí Lankát, így a szigetországiak szinte már az első nap után le is mondhatnak a továbbjutási reményeikről.
A lahori Bádsáhi-mecset (illusztráció)A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
A 20. század közepén volt egy időszak, amikor Pakisztán két különálló, egy keleti és egy nyugati részből állt: a keleti később Bangladesként vált függetlenné, Nyugat-Pakisztán pedig simán megmaradt Pakisztánnak. Az egykori Kelet-Pakisztán tehát megnyerte a 2024-es női világbajnokság nyitómeccsét, most a nyugatiakon volt a sor, hogy ők is megnyerjék a másodikat. Csakhogy ellenfelük az a Srí Lanka volt, aki papíron valamivel erősebbnek nézett ki, és ha megnézzük a pár nappal ezelőtt lezajlott (nem hivatalos) bemelegítő mérkőzéseket, ott is Srí Lanka-i fölényt látunk: Pakisztán ugyanis kikapott Bangladestől és Skóciától is, míg Srí Lanka ugyanezt a két csapatot megverte. Egymás elleni történelmi mérlegük viszont nagyon kiegyenlített – de az is igaz, hogy az utolsó három alkalommal, amikor találkoztak, Srí Lanka örülhetett a végén.
Az A csoport, ahol ez a két együttes küzd, egyértelműen a torna halálcsoportja: innen továbbjutni, ahol India, Ausztrália és Új-Zéland is harcol a továbbjutásért, már önmagában is csodának számítana, hát még úgy, ha most valaki itt ezen a mérkőzésen kikapna! Így aztán nagyon hamar egy rendkívül nagy téttel bíró meccset láthattunk.
A pénzfeldobást Pakisztán nyerte, és az ütést választották: ez Bangladesnek végül bejött az első meccsen, amit egyébként ugyanitt, Sardzsában rendeztek, sőt, még maga a dobósáv is ugyanez volt. Igaz, az nappal zajlott, ez pedig esti meccs volt: a hőmérséklet már a kibírhatóbb tartományban alakult, de talán a harmattól nem kellett tartani még a második félidőben sem.
A mérkőzés eleje mindenképpen azt igazolta, amit előzetesen a legtöbben gondoltak, hogy Srí Lanka az esélyes. Két játszma alatt például határesemény nem volt, viszont Szugandiká Kumári dobását Gul Feroza máris a kapushoz élezte. Két labdával utána viszont Muníba Alí megszerezte a torna első hatosát (a nyitómeccsen nem volt egy sem), ami akár lendületet is adhatott volna nekik, de nem: Kumári a következő játszmában őt is kiejtette, megint csak egy kapuselkapás után. Azonban dobásban nem csak Kumári jeleskedett ma, hanem többen is, például Csamari Atapattu: ő először a 6. játszmában csapott le, így az erőfölény pakisztáni szempontból igen gyengén, 32/3-mal zárult. És amikor már azt hitték, hogy a félidő feléig megússzák újabb kapuvesztés nélkül, sőt, mivel közben Nidá Dár is beütött egy hatost, talán azt is hitték, hogy most már beindul a gépezet, akkor érkezett 9.6-ban egy újabb kapu: Omaima Szuhíl 18 futással búcsúzott, az állás pedig 57/4-re módosult. Újabb határok megint sokáig nem érkeztek, újabb kapuk viszont igen: most már Udésiká Prabódhaní is bekapcsolódott a sorba, majd a 14. játszmában Atapattu két egymás utáni labdából is kiejtett két újabb ütőst: 74/7-nél már nagyon elúszni látszott a pakisztáni hajó. Ekkor még a (hajós)kapitány, Fátimá Szaná tudott néhány mentőövet dobni a csapatnak 3 négyes és 1 hatos formájában, de a 20. játszma tovább süllyesztette őket, mert akkor Prabódhaní még két embert kiejtett. Így a pakisztáni összpontszám nem lett több 116-nál – ám a nyitómeccsen láttuk, hogy ez a nagyságrend akár védhető is lehet. Érdekesség, hogy egyrészt ebben a játékrészben három dobó is három kaput szerzett, és ilyen még sosem történt a női Húsz20-as vébék történetében, és olyan is csak egyszer volt korábban, hogy egy kapus négy elkapást hajtson végre: ez most Anuská Szandzsíváninak sikerült.
A második félidő igen rosszul indult pakisztáni szempontból. Díáná Bejg egyetlen dobást mutatott csak be, és máris meghúzódott (vagy valami hasonló) a combja, és el kellett hagynia a pályát! A játszmát Szaná fejezte be helyette, aztán ő dobta a harmadikat is: ez pedig egy nagyon fontos kaput hozott: az elmúlt idők legjobb Srí Lanka-i játékosáét, Atapattuét! A csapatnak viszont itt lett volna a lehetősége, hogy bizonyítsák, már nem függnek annyira Atapattutól, mint néhányszor láttuk a közelmúltban... Viszont ezt nem igazán sikerült bizonyítani. A többiek is eléggé megszenvedtek a pakisztáni dobókkal, az erőfölényben például a kapu után már csak egyetlen határ esett (az is 4-es), sőt, a 6. játszma vége táján Harsitá Szamaravikrama is kiesett, méghozzá csupán 7 futással a zsebében. A következő határt a 8. játszma hozta, Haszini Perérá részéről – cserébe őt meg 2 dobással később Omaima Szuhíl a mai második kapuját szerezve kidobta. És bármilyen nehéz is elhinni, de innentől kezdve a Srí Lanka-i ütősök már egyetlen egy határt sem tudtak szerezni! A sok pöttyös labda mellett csak szimplákkal és néha duplákkal vánszorogtak előre, és örültek, ha bejött még egy-két extra is mellé. 10 játszma után 44/3 volt az állás, és ahogy telt-múlt az idő, a helyzet egyre jobban kicsúszott a Srí Lanka-iak kezei közül. És akkor azt még nem is említettük, hogy három elejtett elkapás is történt a mezőnyben, így tehát pedig még szerencséjük is volt a szigetországiaknak... De ezzel a szerencsével együtt is csak 85 pontig értek el, ami sima vereséget jelent.
