Súlyos vereséggel kezdte a vébét a nagy esélyesnek hitt India

2024. október 4. – Szerző: Krikettgalaxis

A krikettben, mint tudjuk, minden megtörténhet, talán annak a kivételével, hogy a fejünk fölött nikkelszamovárok repkednek. De az mondjuk igen, mint a mellékelt ábra mutatja, hogy egy csapat 10 vesztes mérkőzés után legyőzi a világbajnoki címre is esélyesnek tartott ellenfelét. Ez történt ugyanis a mai második mérkőzésen, ahol Új-Zéland 58 futásos vereséget mért Indiára.

Jellegzetes új-zélandi táj valahol Canterbury régióban (illusztráció)

A kép szerzője: Phillip Capper (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Az első olyan meccs ideje érkezett el ezen a vébén, amit úgy igazán várt a világ: az egyik nyíltan nagy esélyesnek kikiáltott válogatott találkozott egy másikkal, amit néhányan csak úgy halkan, titokban emlegettek az esélyesek között – de legalább emlegettek. Igaz ugyan, hogy Új-Zéland, merthogy róluk van szó, kikapott a legutóbbi 10 NH20-as találkozóján, de azért azok mind Anglia és Ausztrália ellen zajlottak, akiktől azért ki lehet kapni. És tegyük hozzá azt is, hogy a vébé előtti bemelegítő meccseken (amelyek persze nem hivatalosak) azért egy újabb Anglia elleni vereség mellett csak sikerült legyőzniük a nem túl gyenge Dél-Afrikát. Ugyanekkor viszont India két győzelemmel hangolt: ők is egyszer Dél-Afrika, egyszer pedig a Karib-térség ellen.

Bár itt, a dubaji stadionban a csapatok máskor előszeretettel döntenek a kergetés mellett, de most a pénzfeldobás győztese, Új-Zéland inkább az ütéssel való kezdést választotta. A csapatok összeállításában különösebb meglepetés nem volt, esetleg az lehetett kicsit furcsa, amit az indiaiak már előre bejelentettek: hogy Harmanprít Kaur egy számára kicsit idegen rendben, a harmadik helyen fog ütni. Vagy esetleg az, hogy kimaradt Rádhá Jádav, és három sebes dobóval álltak fel.

A meccset is egy sebes dobóval, Púdzsá Vasztrákarral kezdték, ám Suzie Bates rögtön 9 pontot gyűjtött ellene az első játszmában. Nem tudjuk, hogy csak ezért-e, de ezek után a meccs későbbi részében Vasztrákar már egyszer sem jött vissza dobni. Új-Zéland aztán hasonlóan jól is folytatta: Bates és a másik nyitó, Georgia Plimmer az erőfölényt 55/0-ra hozták le – amihez egy-két mezőnybeli bizonytalankodás is hozzájárult India részéről. Az első áttörés a 8. játszmában jött el, amikor Arundhati Reddí dobásából Bates a mélységi középpályást találta meg. Amikor aztán a következő 6 dobásból egy futás sem született, viszont Plimmer is kiesett, India kicsit kezdhetett megnyugodni a kezdeti sokk után: a 10 játszma utáni 72/2 már nem volt annyira borzasztó. A következőkben Amelia Kerr két kifutást is megúszott: az első egyértelműen India hibájából nem sikerült, mert a mezőnyből nem a jó kapu felé hajították a labdát, hanem oda, ahova volt ideje beérni az ütősnek – a második viszont nagy vitákat kavart. Történt ugyanis, hogy Kerr ütése után a pár lefutott egy szimplát, a labda pedig egy mezőnyjátékos kezében között ki. A két ütős ekkor egy újabb futásnak indult neki, miközben viszont ledöntötték a Kerr felőli kaput: az eset egyértelműnek tűnt, maga Kerr is már elindult lefelé, és majdnem leért a pályáról, amikor a negyedik játékvezető szólt neki, hogy hé-hé. Ugyanis kiderült, hogy a bíró már régen holt labdát nyilvánított, amikor az első futás megtörtént. De hogy mi alapján, az jó kérdés: a szabályok szerint akkor dönthet így, ha a mezőnyjátékos csapaton és a két ütősön is egyértelműen látszik, hogy már nem tekintik játékban levőnek. Ez pedig nem látszott még... Végül Kerren már nem sokminden múlt, mert hamarosan szabályosan is kiesett, inkább Sophie Devine okozta az újabb gondokat Indiának: ő a végére 57-neskiig is eljutott, Új-Zéland pedig 160 ponttal zárt, ami az idei vébé eddigi messze legjobb eredménye.

Érdekes módon a női Húsz20-as vébék történetének legnagyobb sikeres kergetése egy 164-es cél levadászása volt még 2009-ben, így ha ez ma sikerült volna, az a második legmagasabb lehetett volna. Az első játszma után, ahol Szmriti Mandháná és Saifálí Varmá 3 extrával együtt 11 pontot hozott össze, még azt is gondolhattuk, hogy ez meg is lehet ma. De a következő dobásból egy dobta-elkapta típusú kiejtéssel Eden Carson máris búcsúztatta Varmát, majd ugyanő az 5. játszmában Mandhánát is kiejtette – és mivel még az erőfölényen belül Harmanprít Kaur is kizúgott, 6 játszma után csak 43/3 volt az állás. A következő időszak elsősorban Lea Tahuhuról szólt, aki a 9., a 11. és a 15. játszmában is búcsúztatott egy ütőst, de azért közben Rosemary Mair is megszerezte a mai második kapuját: Indiánál pedig senki nem volt, aki akár csak 15 pontnál többet is össze tudott volna gyűjteni! A csapat csupán a 19. játszmában érte el a 100 pontot, amikor már régen egyértelmű volt, hogy ennek vereség lesz a vége – sőt, aztán még ugyanebben a játszmában Mair újabb két kaput szerzett, és India 102 ponttal elfogyott, 6 megmaradó labdával...

Alig kezdődött el tehát a nagy india hadjárat, máris félresiklott: innentől már szinte csak akkor lesz esélyük a továbbjutásra, ha Új-Zéland valamelyik kisebb csapat ellen botlik, vagy ha nekik sikerül legyőzniük Ausztráliát! Nem hiába tartja mindenki ezt a halálcsoportnak!