Új-Zéland az ausztrál nyomástól már összeomlott
2024. október 8. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem sokkal azok után, hogy Új-Zéland kisebb meglepetésre jelentős különbséggel verte Indiát, most a másik nagy esélyessel, Ausztráliával találkozott – de itt esélyük sem volt, sőt, még nagyobb különbségű vereséget szenvedtek, mint amennyire múltkor nyertek, így még az NFA-juk is negatívba fordult. Ausztrália fél lábbal már az elődöntőben is érezheti magát.
Koala valahol Ausztráliában (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Melyik lehet az a válogatott, amelyik ellen Ausztrália a legtöbb női NH20-as meccset vívta eddig? Nem, nem Anglia, hanem éppenséggel Új-Zéland! Ezek után persze az sem csoda, ha eláruljuk, hogy Új-Zéland is Ausztráliával csapott össze legtöbbször ebben a formátumban. Most az 52. alkalom érkezett el, ezúttal a világbajnokság keretein belül. A tét pedig, bár még csak a csoportkör első felében járunk, már most nagyon nagy volt: az itteni győztes szinte be is biztosíthatja a helyét az elődöntőben (bár persze még nem matematikailag).
Bár az utolsó 5 egymás elleni találkozójukat kivétel nélkül Ausztrália nyerte, sőt, az utolsó 15-ből 13-at is, mégsem jelenthettük ki, hogy itt ők a mai egyértelmű esélyesek – főként azért nem, mert láttuk, ahogy négy nappal ezelőtt Új-Zéland a földbe döngölte Indiát.
A pénzfeldobást az ausztrálok nyerték, de az új-zélandi kapitány is elmondta, hogy ők is azt szerették volna. Az összeállításokban egy-egy változás történt: Ausztráliánál Darcie Brown helyét Grace Harris vette át, míg Új-Zéland csapatából Jess Kerr maradt ki, és újként Fran Jonas játszott.
Érdekes színfolt volt (nem csak ezen az egy meccsen) a lelátón egy kis Srí Lanka-i szurkolói zenekar, akik trombitával a jellegzetes, élénk papare zenéjüket játszva dobták fel a hangulatot – ami amúgy elég lapos lett volna, mert ide az Emírségekbe elég kevés szurkoló érkezett a világ messzi tájairól.
Ausztrália lassan indult az ütésben, sőt, a második dobásból egy elkapásért is videóztattak az új-zélandiak, de ott nem történt beleérés, így Alyssa Healy maradhatott a pályán. A 3. játszmában még nagyobb veszélybe került az ütős: a bíró ekkor ki is küldte egy félresikerült söprés után LKE-vel, de a DFR megmentette, mert kiderült, hogy a labda a kéz-karó vonalán kívül találta el a lábát. Jó, az rendben, hogy eddig akkor megúszták kapuvesztés nélkül, de hol vannak a határesemények? Eddig ugyanis egy sem volt. A választ a következő dobás adta meg, amit Healy már 4-esre ütött, és innentől már nem volt többé hiány belőlük – ráadásul az ütős épp ebben a játszmában lépte át a 3000 összesített futást NH20-ban, második ausztrál nőként. Ám az erőfölény végét már nem érte meg a pályán: 26 futás után elkapták, így a 6 játszma utáni állás 43/1 volt. A félidő feléig megint nagyon kevés határ érkezett (konkrétan egy), ami az új-zélandi dobókat is dicséri – viszont nem sok jót mond a mezőnyjátékukról, vagy legalábbis Maddy Greenről, hogy közben egyszer elejtették az akkor még csak 4 ponton álló Ellyse Perryt... Még nem is említettük meg a másik nyitó ütőst, Beth Mooney-t, aki pedig a legtöbb pontot gyűjtötte ma: a 12. játszmában búcsúzott 40-nel, a helyére pedig Phoebe Litchfield érkezett. A harmadik vele szembeni dobásból ő is megúszott egy kiesést: a húzása nem lett elég jó, így a 15 méter távolságról odavágtató Amelia Kerr éppen a föld fölött elkapta – vagy nem? A képek elemzése szerint nem, mert a labda leért közben a földre... Hát nem mondhatjuk, hogy Ausztrália híján lett volna ma a szerencsének! Perry és Litchfield a következő időszakban kicsit felgyorsította a pontszerzést, de ez az időszak nem tartott túl sokáig: előbbi 30, utóbbi 18 futás után kiesett, az utánuk következő ütősök pedig sorra hullottak ki 10 alatti pontszámokkal. Végül az ausztrálok 148-ig jutottak, ami annyira nem sok, de ezen a pályán a tapasztalatok szerint bőven védhető. Kerr egyébként közben 4 kaput is szerzett, így messze a legjobb új-zélandi dobó volt.
És ahogy az elején az ausztráloknak, most a kergetőknek is ugyanúgy meggyűlt a baja a határszerzéssel. Mindjárt az első játszma, amit egyébként Megan Schutt dobott, szűz lett (két TÉM extrával), ráadásul még kapuvesztés is előbb történt, mint akár egy négyes: és ismét Schutt volt a főszereplő, akinek az egyik labdája zavarta meg Georgia Plimmer karóit a 3. játszmában. Viszont Kerr most ütősként vitte a hátán a csapatot, Suzie Batesszel kiegészülve: a társulás az erőfölény végére 29/1-ig, a félidő felére pedig már 54/1-ig juttatta a csapatukat, így még nem vesztek el teljesen a reményeik. De ez volt talán az utolsó pillanat, amikor még reménykedhettek: a következő labdából ugyanis Bates nem találta el Sophie Molineux labdáját, ami a kapujába vágódott, majd a 12. játszmában Schutt Kerrt is kiejtette, és innentől már nem is érdemes leírogatni, hogy ki kit búcsúztatott: a lényeg, hogy sorozatban estek ki az újabb és újabb ütősök, miközben a félidő második felében egyetlen négyeskére futotta csak tőlük... Utolsó emberük 19.2-ben, 88 pontnál esett ki, vagyis nem kevesebb mint 60 futásos vereséget szenvedtek! Érdekesség, hogy a 10 kapujuk közül hét (!) kidobásból született. És az is különleges, amit Schutt művelt: 3 kapuját úgy szerezte, hogy közben csak 3 futást szereztek ellene 3.2 játszma alatt, vagyis 1 alatti volt a gazdálkodása!
Az eredménynek köszönhetően Ausztrália átvette a vezetést a tabellán, míg az eddigi éllovas Új-Zéland két helyet visszacsúszott, még Pakisztán is előzi őket jelenleg, ugyanis az új-zélandiak nettó futási aránya ezzel a súlyos vereséggel negatívba billent.
