Srí Lanka nem tudta kisegíteni a nagy szomszédot

2024. október 12. – Szerző: Krikettgalaxis

Új-Zélandtól is kikapott a Srí Lanka-i válogatott a női világbajnokság A csoportjában, ezzel pont nélkül fejezték be a tornát. Emiatt viszont Indiának szinte biztos, hogy le kellene győznie majd Ausztráliát, ha tovább akar jutni...

Az új-zélandi Auckland látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Az már korábban eldőlt, hogy Srí Lanka semmiképpen sem juthat tovább a csoportból, így most már csak a becsületükért küzdöttek. És valószínűleg sok százmilliónyi alkalmi szurkolójuk is akadt ma: Indiának ugyanis rendkívül jól jött volna Új-Zéland veresége, két okból is. Egyrészt akkor nekik (mármint Indiának) akár még az is beleférhetne, ha nem tudnák legyőzni a vébécímvédő ausztrálokat, másrészt meg akkor nem kellene annak a világbotránynak megtörténnie, hogy Új-Zéland utolsó meccsén Pakisztánnak kelljen szurkolniuk... Ami viszont a déli félgömbieket illeti: ők India legyőzése óta kényelmes helyzetben voltak, hiszen a saját kezükben van a sorsuk: ha sikerül felülkerekedniük most Srí Lankán és legközelebb Pakisztánon, akkor más eredményektől függetlenül elődöntősök.

Ez a mérkőzés azért is tűnt még különösen érdekesnek, mert a múltbeli egymás közti eredményeik teljesen egyoldalú új-zélandi fölényt mutatnak, ám ők ebben az évben eddig rengeteg vereség mellett csak két alkalommal tudtak nyerni ebben a formátumban...

A pénzfeldobást Srí Lanka nyerte, és a nagy hőségben (körülbelül 38 fok – ne feledjük, nappali meccs volt!) az ütést választották. Mindkét együttes egyet változtatott a múltkori összeállításán: Srí Lankánál Inóká Ranavíra helyét Szacsini Niszanszalá vette át, míg Új-Zéland Fran Jonast hagyta ki, és Leigh Kaspereket tette be a csapatba.

Az első játszmát Rosemary Mair dobta, és bár nem hagyott határeseményt az ellenfélnek, de mégsem lehetett elégedett: kétszer dobott széleset, egyszer rosszat (túllépett a vonalon) és egyszer volt egy 4-mellé extrája is, bár ez inkább a kapuson múlt, nem a dobón. A második játszmában Csamari Atapattu megütötte az első határt, majd kis híján kiesett egy elég furcsa módon: társa, Vismi Gunaratna véletlenül ráütötte a labdát Atapattu kapujára, és mivel Atapattu nem ért vissza a vonala mögé, így ha a dobó bele tudott volna piszkálni a labdába, és az ő kezét érintve találta volna el a kaput, kifutás lett volna! De a videózás kimutatta, hogy Eden Carson éppen hogy nem érte el a labdát. Carson viszont a 4. játszmában már több szerencsével járt, amikor kidobta Gunaratnát – utána viszont Srí Lanka számára következett egy szebb időszak: a félidő feléig nem vesztettek újabb kaput, és 57/1-re jöttek föl, ami ezen a nehéz pályán nem rossz eredmény. Sőt, a 13 játszma utáni 74/1 sem volt az – utána viszont Atapattu 35 ponttal kiesett: ez éppen 3,5-ször annyi pont, mint amennyit az egész vébén eddig összesen elért... Srí Lanka a folytatásban viszont már nem tudott gyorsítani, nem volt több játékosuk, aki akár csak 20 futást is begyűjtött volna, és Amelia Kerr mellett Kasperek is kiejtett két ütőst. Egy szép jelenet azért még kiemelendő Srí Lanka-i részről a 16. játszmából: Kavisá Dilhári egy igazi Dil-kanalat mutatott be! Bár a Dil-kanál eredetileg Tilakaratna Dilsánról kapta a nevét, de mivel Dilhári neve is véletlenül Dil-lel kezdődik, így mostantól talán már Dilhárit is jelenteni fog a Dil :) De kanál ide vagy oda, Srí Lanka csak 115-ig jutott el, ami ugyan az eddigi legmagasabb pontszámuk ezen a tornán, de összességében nem valami fényes.

A második félidőben Srí Lanka nagyjából 4 játszmán keresztül tartotta ellenőrzés alatt az eseményeket: ekkor Új-Zélandnak még csak 17 futása jött össze, csupa szimplából és duplából. Georgia Plimmer aztán viszont elkezdett 4-eseket szerezni: az erőfölényben kettőt (így 6 játszma után 35/0 volt az állás), és utána is még egyet, még mielőtt társát, Suzie Batest Niszanszalá a 8. játszmában csont nélkül kidobta volna. Talán a 9. játszmában még egy utolsó esélye lett volna Srí Lankának visszajönnie a meccsbe, amikor egy elkapási lehetőség kínálkozott Plimmer ellen, de a labda valahogy átcsúszott Inósi Prijadarsaní kezei között. A félidő fele így 69/1-es állást hozott, vagyis az eredmény már most szinte biztos volt – csak a különbség nem, márpedig az NFA akár még fontos is lehetett volna Új-Zélandnak. Ennek ellenére azért olyan nagy száguldást nem tudtak bemutatni – igaz, azért Plimmer egy 50-esig csak eljutott a 14. játszmában, és Amelia Kerr is begyűjtött 34 futást. A győzelem végül 17.3 játszma alatt lett meg, ami ahhoz nem volt elég, nettó futási arányuk megelőzze Indiáét, de a leglényegesebb dolog egyelőre a 2 pont volt. Egyebeket számolgatni később is ráérnek.