Harmadik nap: Új-Zéland elhúzott, India utánuk húz
2024. október 18. – Szerző: Krikettgalaxis
Rengeteg futást hozott az indiai teszt harmadik napja: előbb Új-Zéland jött föl 400 fölé a második játékrészben, eléggé reménytelenné téve India helyzetét – ők azonban szépen visszaharcoltak a következő játékrészben. És ha a nap utolsó dobásából nem esett volna ki Virát Kohlí... de nincs ha.
Egy tesztmérkőzés (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A tegnap esti sajtótájékoztatón Rohit Sarmá vállalata a felelősséget a tegnapi hatalmas indiai összeomlásért: nyíltan bevallotta, hogy rosszul mérte fel a kezdés előtt a körülményeket, amikor az ütéssel való kezdést választotta. De meg kell jegyezni: a pénzfeldobáskor az új-zélandi kapitány is azt mondta, ők is ütéssel szerettek volna kezdeni – vagyis ő is elég rosszul gondolkodott, csak éppen szerencséje volt, hogy elvesztette a feldobást.
Ezzel azonban már nincs mit tenni: India 46 ponttal szétesett, Új-Zéland pedig 180/3-ig jött föl utána. A pályán a 22 pontos Rachin Ravindra és a 14 pontos Daryl Mitchell volt bent, a kapu mögött pedig a tegnap a térdén megsérült és elővigyázatosságból lehozott Risabh Pant helyett Dhruv Dzsurel helyezkedett. A Nap pedig sütött. A kezdés után nem sokkal napvilágot látott egy kimutatás: tegnap Új-Zéland csak 1 fokos görbülést tudott kihozni a gyors labdákból, míg később India 1,6 fokosat – viszont a varratos elmozdulás Új-Zéland esetén 0,87 fok volt, Indiánál pedig csak 0,63 fok, és úgy látszik, ez számított többet. Azt már nem tudjuk, hány fokos és milyen elmozdulás volt azonban az 55. játszmában, amikor Mohammad Szirádzs labdáját Mitchell az árokhoz élezte, de az biztos: ezzel megvolt India számára a délelőtti gyors kapu, amire nagyon nagy szükségük volt. És nem sokat váratott magára a második sem: az eddigi ütősökhöz képest nagyon kevés játék után a 6. rendű Tom Blundell is búcsúzott – végre Dzsaszprít Bumráh dobásából, akinek ugyan ezen a meccsen nehezen jött össze ez az első kapuja, de most, hogy meglett, ő lépett elő a 2024-es naptári év eddigi legeredményesebb tesztdobójává. A mai első pörgetés a 61. játszmában jött meg, méghozzá Ravindra Dzsadedzsától, aki névrokonával, Rachin Ravindrával nem bírt ugyan, de Glenn Phillipsszel és Matt Henryvel elég hamar igen: az állás 233/7-re változott, és megvolt a remény India számára, hogy Új-Zéland nem fog valami utolérhetetlen előnyt összehozni. Ezt azonban Ravindra és Tim Southee másképp gondolta! Ravindra a 70. játszmában 50-est ünnepelhetett, a 80-adikban meg már 100-ast, és ezek után Southee csak úgy mellékesen egy 4–6–4-et is összehozott, amivel a teszthatosok számát tekintve (most már 91) utolérte a legendás Vírendra Szahvágot – majd a következő játszmában le is előzte! Nem mellesleg ez a társulás lett a világon a második leggyorsabb, akik közösen 100-ast értek el India ellen a tesztben... Ezek után jött el az ebédidő: 345/7-es állásnál, azaz csaknem 300 futásos vendégelőnynél és Southee 49 pontjánál. Ez az előny már most jóval nagyobb volt, mint amekkorát India valaha bárki ellen is le tudott dolgozni: szinte már csak az volt a kérdés, vajon döntetlenre ki tudják-e húzni.
Illetve az is kérdés volt, meglesz-e Southee 50-ese, mert amikor ebéd után Sziráddzsal került szembe, például öt egymás utáni labda is elkerülte az ütőjét (úgy, hogy az ütős nem így tervezte) – de aztán utána csak összejött neki. Végül egy újabb 6-os után esett ki 65 ponttal – innen pedig már a negyed vége sem volt messze, mert az utolsó két kapu már hamar elveszett. Ám csak időben hamar, mert közben újabb határok jöttek és jöttek Ravindrától, aki így 134-ig tudott följönni, összesítve csupán 157 labdából! A közönség elég ellentmondásosan érezhetett: csapatuk szenved, az ellenfél szárnyal, de az új-zélandi csapat legjobbja eközben az a Ravindra volt, akinek a gyökerei innen, Bengaluruból erednek... És úgy látszik, ezúttal ez számított jobban, mert nem csak a saját csapattársai, de a nézők is lelkesen köszöntötték az ütőst. Pedig, mivel Új-Zélandot 402 futáshoz segítette hozzá, India így 356-os hátrányba került két játékrész alatt...
A harmadik negyed egy kis indiai bizonytalankodással kezdődött, elsősorban Jasaszví Dzsájszvál részéről, de aztán belemelegedett ő is és Sarmá is, és ha nem is Húsz20-as, de mondjuk ENN-stílusban kezdtek krikettezni. Az első 9 játszmát, amikor még csak sebes dobókkal néztek szembe, 3,22-es aránnyal hozták le, majd megjelent Ajaz Patel, a balkezes ortodox pörgető is, ami után az ütési arány tovább tudott növekedni – bár nem csak kifejezetten őmiatta. A tea 15 játszma után érkezett el, 57/0-s állásnál. A pálya láthatóan már jobban kedvezett az ütősöknek, bár néha egyenetlen volt rajta a felpattanás nagysága. Teaszünet alatt már lehetett látni a sérült Pantot, amint a térdeit próbálgatja, és időközben az indiai táborból is megjött a megerősítés, hogy ha szükség lesz rá, be tud állni ütni.
A szünet után (felhős időben) India még tovább fokozta a sebességet, 17 játszma után már 4,23-as aránynál jártak, de ekkor elvesztették az első kapujukat: Patel labdájára Dzsájszvál támadólag mozdult rá, de elhibázta, a kapus pedig leverte a kapuját. Sarmá a 21. játszmában mutatta a legextrábbat: akkor egy 4–6–4-es sorozatot hozott össze, elérve ezzel az 50-et, de tovább nem jutott egy elég szerencsétlen eset miatt: a kivédett labdája még valahogy tovább pörgött, és eltalálta a kapuját! Sarmá kereste, hogy hol a labda, de nem vette észre, pedig talán még lett volna ideje mondjuk elrúgni... A következő társulást a helyi kedvenc Virát Kohlí, valamint Szarfaráz Khán alkotta, akik az első játékrészben mindketten kacsáztak, de most, ha van ellentéte a kacsának, akkor azt teljesítették. Igaz, már a 24. játszmában nem sokon múlt egy újabb kidobás és egy kifutás is, a 31-edikben meg egy LKE, de egyikből sem lett semmi, az ütősök pedig villámgyorsan gyűjtögették a pontokat. A 36. játszma végén Khán egy 42 dobásból elért 50-est ünnepelhetett, a 38-adiknak a végén pedig Kohlí is elérte ezt a mérföldkövet, igaz, ő 70 labdából. Innentől viszont viszonylag sok idő kellett, hogy Kohlí újabb 3 futást gyűjtsön: ez csak a 42. játszmára teljesült – és azért volt érdekes, mert ezzel összesítésben elérte a 9000 tesztfutást, negyedik indiaiként a világon. A nap utolsó játszmája a 49. volt: ebben mindkét ütős éppen 70 futásra jött föl, és már-már azt lehetett hinni, ennek a haladásnak sosem lesz vége – amikor a legeslegutolsó dobásból Glenn Phillips kiejtette Kohlít! Egy élezés utáni kapuselkapásról volt szó, de olyan kis finom beleérés történt, hogy maga az ütős nem is érezte, hiszen kikérte a DFR-t: hiába, az érzékelők kimutatták a beleérést. Így India 231/2 helyett 231/3-mal zárta a napot, ami egy játékrész + 125 futásos hátrányt jelent számukra.
