Új-Zéland lesz Dél-Afrika ellenfele vasárnap
2024. október 18. – Szerző: Krikettgalaxis
Kialakult a női világbajnokság döntőjének párosítása, miután lejátszották a mai elődöntőt: Új-Zéland egy alacsony célt megvédve kerekedett felül a Karib-térségen, így 14 év után újra vébédöntőt játszhat.
Az új-zélandi főváros, Wellington látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mindkét együttes a papírformát felforgatva jutott tovább a csoportjából: Új-Zéland Indiát, míg a Karib-térség Angliát szorította ki az elődöntőkből – igaz, egyikük sem 100%-os teljesítménnyel zárt. A semleges szurkolók azonban így is valószínűleg örültek a továbbjutásuknak: ne mindig csak ugyanaz a pár csapat legyen esélyes a világbajnoki címre, ugyebugye?
Nem előzmény nélküli azonban e két válogatott küzdelme egy elődöntőben. 2010-ben Új-Zéland vette sikerrel az akadályt, bár utána döntőben elbukott Ausztrália ellen, viszont 2016-ban a Karib-térség nem csak hogy kiütötte Új-Zélandot az elődöntőben, de utána a tornát is megnyerte. Arra az elődöntőre most is jópáran emlékeznek a csapatokból, hiszen maguk is részt vettek rajta...
A mai mérkőzés előtt a Karib-térségnek két aggódnivalója is volt. Az egyik, hogy Stafanie Taylor az utolsó csoportmeccset ki is kellett, hogy hagyja régóta problémás térde miatt, és nem volt biztos, hogy ma már játszani tud – végül a meccs előtt bekötött bal térddel már lehetett látni edzeni, és jól mozgott. A másik, hogy a tegnapi edzésen Hayley Matthews hüvelykujja is megsérült – de ő is tudta vállalni a játékot. Taylor egyébként most Chedean Nationt szorította ki a múltkor látott csapatból, Új-Zéland pedig változatlan összeállításban lépett pályára az utolsó csoportmeccséhez képest. A pénzfeldobást Új-Zéland nyerte, és az ütést választották. A játék a sardzsai stadion 5. számú sávján zajlott: itt rendezték a torna nyitómeccsét is, és akkor elég alacsony pontszámok születtek.
Az esély az alacsony pontszámra pedig ma is mindjárt az elején megnőtt. Bár az első játszmában volt egy négyes, de utána a nullások és a szimplák domináltak, és Georgia Plimmeren egész sokszor érződött, hogy nem találja a jó időzítéseket. Végül ő és Suzie Bates az erőfölény végére 32/0-ig küzdötték fel magukat, majd megpróbáltak gyorsítani: ez két játszmán át sikerült, de aztán Karishma Ramharack eltalálta Bates kapuját. A félidő felénél 54/1 volt az állás, ami inkább a karibiaknak tetszhetett, de aztán a 12. játszma nagyon balszerencsésen indult nekik. Az első dobásból az Amelia Kerr által elütött labda a zárt hosszú mezőnyjátékos, Chinelle Henry felé szállt, de ő valószínűleg a lámpafényben elvesztette a labda nyomvonalát, és mellényúlt, a labda pedig a homlokát találta el! Az orvos azonnal kijött, majd egy idő után letámogatták a pályáról a játékost. A rossz sors azonban a következő dobásban kiegyenlítődött, Deandra Dottin, a ma 7-ediknek próbálkozó dobó ugyanis kiejtette Kerrt. A következő játszmában Plimmer is kihullott, a folytatásban pedig újabb és újabb kapuk követték egymást, csak Brooke Halliday 200-as aránnyal elért 18, illetve Isabella Gaze 14 dobásból szerzett 20 futása volt szép eredmény új-zélandi részről. Karibi részről pedig az, hogy Dottin végül összesen 4-es zsákmánnyal zárt, és az, hogy 128-ra korlátozták az ellenfelüket. Ezzel egyébként Dottin lett az első nő, aki Húsz20-as vébén háromszor is legalább 4 kaput gyűjtött egy félidőben.
A 128 alacsony eredmény volt ugyan, de említettük, hogy ugyanitt korábban is kevés pont született. Akkor Banglades egy ennél kisebb célt is meg tudott védeni (igaz, a gyenge Skócia ellen). Most azonban az erős Karib-térség kergetett – ám az erejük nem igazán látszott. Két játszmán át nem jött tőlük határ, aztán amikor a harmadikban Qiana Joseph részéről érkezett kettő, utána ő azonnal ki is esett, és az erőfölény végéig megintcsak nem jutott ki a labda a pályáról. Ráadásul Eden Carson, aki az első kaput szerezte, szerzett még egyet (Shemaine Campbelle esett ki 3 ponttal), sőt, még ráadásul a 6. játszmában Taylor ellen is volt egy LKE-gyanú, de a bíró nem adta meg, a dobók pedig nem kértek videózást – pedig később kiderült, hogy ha kértek volna, igazuk lett volna... Az erőfölény azonban ezzel együtt is új-zélandi sikernek volt elkönyvelhető, hiszen 25/2-re végződött. Aztán mintha újrakezdődött volna a félidő: megint két határ nélküli játszma jött, aztán megint két határ és egy kiesés: ezúttal Taylor búcsúzott, Carson pedig már a 3. kapujánál tartott. A félidő fele 48/3-as állással érkezett el, ám ekkor már bent volt a pályán ütni Dottin, az első félidei hős: és hamarosan ütésben is megmutatta, hogy mennyit ér az ő hatalmas rutinja. De csak hamarosan – előbb még megúszott két kiesést két egymás utáni labdából, meg egyet később! Először Rosemay Mair ejtette el a mélységi keresztlábon, aztán pedig sikeresen is elkapták, de élőben senki sem látta, hogy beleért az ütővel, sem a bíró (ezért nem adta meg), sem az új-zélandiak (ezért nem kértek videót)... Harmadjára megint egy (igen könnyű) elkapást rontottak el ellene, ezúttal Carson. De ha Dottin már ennyit túlélt, hát be is vadult, és a 16. játszmában három 6-ost ütött, visszahozva a meccsbe a csapatát! Ezek után már csak 34 futás hiányzott 24 dobásból – ám három labda múlva Dottin beleélezett Kerr egy picit a vártnál nagyobbat pattanó labdájába, és most már nem volt kegyelem, elkapták. Ez pedig fordulópontot jelentett a meccsben: a hátralevő pár játszmában senki, még a Henry helyére végleges cserével behozott Chedean Nation sem tudta megmenteni a karibiakat, akik végül szűk, 8 futásos vereséget szenvedtek.
Így aztán két nap múlva Dél-Afrika és Új-Zéland között dől el, ki lesz 2024 női világbajnoka – egy biztos: így tehát olyan csapat lesz, aki még soha nem volt!
