Egyre nagyobb bajban India a teszt második napján
2024. október 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Folyamatosan nő az új-zélandi előny a második napon, miután a második játékrészben India csupán 156 pontot tudott begyűjteni, a harmadikban pedig a vendégek jó ütőjátékot mutatnak be. Már most érik az új-zélandi sorozatgyőzelem.
Az új-zélandi Auckland látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Többször írtunk már szervezési hiányosságokról egy-egy Indiában tartott mérkőzéssel kapcsolatban, és sajnos tegnap is napvilágot látott egy probléma: a meleg és párás időben, amikor pedig mindenkinek nagy szüksége lenne az ivóvízre, a szurkolók számára nem tudtak vizet biztosítani a lelátókon, emiatt többen is rosszullétre panaszkodtak. Az ebédszünetben például az északi lelátó közelében több százan álltak sorba, hogy vízhez jussanak, de hiába, mert az nem jutott senkinek. A szervezők ígéretet tettek rá, hogy mára javítani fognak a helyzeten.
Egy kicsit persze az is javított, hogy ma valamivel hűvösebb nap köszöntött be. Hogy ez a játékra mennyiben volt hatással, azt nem tudjuk, de egy biztos: ma is a pörgetők parádéja volt várható, mint tegnap, amikor India mind a 10 kapuját jobbra csapódó stílusú lassú dobók gyűjtötték be.
A mai napot a 2. játékrész 11. játszmája után kezdtük el, Jasaszví Dzsájszvál és Subman Gil, mint ütősök részvételével, illetve Mitchell Santnerrel és Tim Southee-val, mint dobókkal. Az első három labda (Santner) máris hozott pár érdekességet: például azt, hogy mindhárom körülbelül ugyanott pattant, de mégis egészen máshogyan viselkedtek, ami már most nagyon nehéz napot ígért minden ütősnek... Illetve az is történt még a mai harmadik dobásból, hogy LKE miatt apelláltak az új-zélandiak, de hiába, és a videózás során is bíró szava jött vissza, így Gil megúszta a kiesést. A folytatásban azonban túl sokat tett már hozzá az eredményhez, csupán 30-ig jutott – bár ez még mindig jó volt ahhoz képest, amit az őt követő ütősök összehoztak! Miután ugyanis ő a 22. játszmában Santner dobásából most már valóban kiesett egy LKE miatt, egy valóságos összeomlás indult meg. Bár Dzsájszvál a 23. játszmában egy 4-essel elérte az idei naptári évben ütött 1000. tesztfutását, de ezek után ő is már csak 6 további futást gyűjtött be. Viszont előbb még egy másik megdöbbentő dolgot láttunk: a Gil helyére jövő új ember, Virát Kohlí egy kellemes röptét (!) nem talált el, és Santner labdája a kapujába csapódott! A nézősereg döbbent hallgatásba burkolózott. Ezek után következett Dzsájszvál búcsúja (Glenn Phillips, vagyis szintén egy lassú dobó által, szintén 30 futással, elkapásból), majd ugyancsak Phillips Risabh Pant kapuját is csont nélkül találta el. Aztán jött Santner harmadik kapuja, bár itt inkább Szarfaráz Khán, az ütős hibázott, mert egy nagyon kockázatos ütéssel próbálkozott, amihez ilyen talajon szerencse is kell – és annak ezúttal híján volt. Ő már a 6. kieső volt, és India még 100-nál sem tartott – majd amikor átlépték ezt a határt, a hetedik emberük Ravicsandran Asvin is elesett, megint Santner, megint LKE. A 38. játszma után bekövetkező ebédre most aztán igen nagy szüksége volt Indiának, hogy egy kicsit lenyugodhasson, hiszen a 107/7 még 152 futásos hátrányt jelentett számukra...
Ebéd után Ravindra Dzsadedzsá volt a főszereplő. Először azért, mert beleélezett egy labdába, amit el is kaptak, de sem a bíró nem látta, sem a mezőnyjátékosok, így az eset visszhang nélkül maradt – aztán pedig azért, mert rögtön ezek után beütött két négyest, majd hamarosan két hatost is! De amikor ezek miatt már kezdett úgy érződni, hogy ő lehet India mai megmentője, ő is kiesett: Santner ellene szerezte meg pályafutása első ötös zsákmányát egy újabb LKE-vel. Az ötös pedig igen gyorsan hatossá bővült: még ugyanebben a játszmában, miután Ákás Díp egy hatossal kínálta meg a dobót, a dobó ezt egy kaput eltaláló labdával viszonozta. Emlékezhetünk rá: az első félidő hőse 7 szerzett kapuval Vásingtan Szundar volt: vajon most ütősként mire képes? Először is, a 45. játszmában egy 4–6–0–4-es sorozatra volt képes – de aztán ahelyett, hogy hősből szuperhőssé válhatott volna a folytatásban, már a sima
hősiessége is megkérdőjeleződött azzal, hogy Santner egy hetedik kapuval (a változatosság kedvéért: láb a kapu előtt) utol is érte: ha ilyen könnyű 7 kaput szerezni, hogy ketten is megteszik, akkor az nem is olyan nagy szám... ugye? Na persze csak vicceltünk. De az viszont nem vicc, hogy India így 156 futással elfogyott, vagyis a hátrányukat még csak 100 alá sem tudták csökkenteni!
A harmadik játékrész elején nem tétováztak sokat az indiaiak, máris pörgető dobókkal kezdtek, Új-Zéland pedig igyekezett kihasználni azt a korai időszakot, amíg a szünetben áthengerelt talaj még elfogadható állapotban van. Tom Latham például egy duplával és egy 4-essel nyitott, de Devon Conway-től sem sokáig kellett várni az első határt. A társulás pedig majdnem 10 játszmáig kitartott, ami alatt viszont 36 pontot bezsebeltek: ezen a pályán már most igen tekintélyesnek érződött a vendégek előnye! A 10. játszmában a kaput egyébként megint Szundar szerezte, méghozzá LKE-ből – bár tegyük hozzá: az ütős valójában beleért, csak ezt akkor senki sem látta, és ő sem érezte! A hazaiak 17 játszmán át szenvedősen kitartottak a pörgetés mellett, de amikor ezek után Új-Zéland már 76-nál járt, úgy döntöttek, kipróbálják Dzsaszprít Bumráhot. Ő azonnal teremtett is egy kis veszélyt, de a következő kaput mégsem ő, hanem Ravicsandran Asvin szerezte – megint LKE-ből! A most kiesett Will Young helyére Rachin Ravindra jött be, majd 20 játszma után, 85/2-nél megtartották a teát.
A harmadik menetet megint két lassú dobóval kezdték az indiaiak, akik igen hamar kiejtették Ravindrát, visszahozva valami halvány reményt: és most végre nem egy láb a kapu előttből, hanem egy kidobásból. De így is már későnek érződött a dolog: hátrányuk hamarosan 200 fölé emelkedett. Kétségbeesésük már abban is megnyilvánult, hogy egy elég egyértelmű neski-ítéletre is videózást kértek ki a 24. játszmában Latham ellen – aki ugyanis még mindig a pályán volt, és már az 50-eshez közelített. Ami a 28. játszmában meg is lett neki – igaz, úgy, hogy az előző dobásból Risabh Pant kapus elrontott ellene egy elkapást. A 30. játszmában Szundar még összehozta saját maga 3. kapuját ebben a játékrészben (vagyis a meccsen már 10-es zsákmánynál járt), de még mindig nem Latham volt az áldozat: ő csak menetelt tovább. A menetelésben pedig csatlakozott hozzá a 6. rendű Tom Blundell: a társulás a 45. játszmáig kihúzta, mialatt csapatuk pontszámát már 183-ra, előnyét pedig 286-ra növelték! Érdekesség, de sokat elmond a mai új-zélandi stílusról, hogy a játékrész első szűz játszmája a 42-edik lett... (India ellen több évtizede nem fordult elő ilyen, de az is lehet, hogy soha, csak korábbról nincsenek ilyen részletes adatok.) A 45. játszmában egyébként megint Szundar volt eredményes, és aki még nem unja, annak megemlítjük, hogy megint LKE-ből: és végre Lathamet tudta búcsúztatni, akinek így a 100-as végül nem lett meg. A napból ezek után már nem volt sok hátra: 53 játszma után, 198/5-nél ért véget, vagyis a vendégek már 301 futással vezetnek!
Szundarral kapcsolatban még egy kis statisztikai érdekesség az ínyencek számára: ő ez előtt a teszt előtt 32 tesztet hagyott ki, míg az eddigi leghosszabb kihagyott sorozat a világon egy olyan játékostól, aki visszatérésekor 10-es zsákmányt szerzett, mindössze 15 meccs volt.
