Most meg Angliának indult jól, de Pakisztánnak lett szép a vége

2024. október 25. – Szerző: Krikettgalaxis

Tegnap úgy indult a ravalpindi teszt, hogy Anglia gyorsan megfogyatkozott, de akkor végül olyan sokat tudtak javítani a helyeztükön, hogy a nap végére őket éreztük előnyben. Most, a második napon Pakisztánnak kezdődött rosszabbul, de két késői társulás most meg őket mentette meg, sőt, a végén a 3. játékrészben 3 angol ütőst is gyorsan búcsúztattak.

A pakisztáni Karacsi egyik jelképe, a Dzsinnah-mauzóleum (illusztráció)

A kép szerzője: M.irfan44 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Ravalpindinek új neve született tegnap: Ravalpörgi. Hármat... nem is, egyet találhat mindenki, hogy vajon miért. De aki nem figyelte volna az előző napi eseményeket, számukra leírjuk: 13 kapu veszett el a szépen előkészített pályán, ebből pedig 12-t a pörgető dobók szereztek. Pakisztán részéről például mind a 10-et, míg Angliától egyszer azért Gus Atkinson is eredményes volt.

Péntek lévén az iszlámok fontos imái miatt az első játékmenetet ma hosszabbra tervezték, hogy utána az ebédszünet is hosszabb lehessen. Tegnap a második játékrészből 23 játszma telt el, Pakisztán 73/3-on állt, két ütősük pedig Sán Maszúd és Szaúd Sakíl volt, egyaránt 16–16 futással. Angol részről pedig természetesen két lassú dobó, Jack Leach és Shoaib Bashir kezdte az ütősök rémisztgetését, bár eleinte semmi sikerrel. A társulás lassan (120 dobásból) jutott el a közös 50-esig a 34. játszmában, de itt a sebesség úgysem számított: rengeteg idő volt még. 10 határ nélküli játszma után aztán elérkezett az első kapu: Maszúdot kapta el Bashir dobásából a második katona Ollie Pope, aki érdekes módon amúgy olyan közel helyezkedett, hogy még sisakot is kért magának. A következő játszmában viszont Pakisztán elérte a 100 futást, majd az új ember, Mohammad Rizván egy fejszés söprésből egy hatost is bemutatott. Talán ennek is része volt abban, hogy a következő játszmában behívták dobni Atkinsont – de Rizván őt is hamarosan egy 4-essel üdvözölte, majd nemsokára megszerezte 2000. tesztfutását is. Az 50. játszmában Pakisztán már 150/4-nél tartott, amivel igazán nyílttá vált a meccs – de a nemrég behozott Rehan Ahmed ekkor, pakisztáni származása ellenére belegázolt a pakisztáni lelkekbe. Előbb Rizván lábát találta el LKE-t érően, majd a következő játszmájában ugyanezt megtette Szalmán Ágával is. Aztán, bár ezek után jött néhány csendes Ahmed-játszma, de az 58-adikban megint ő volt eredményes: ezúttal egy csalóka labdáját ütötte a saját kapujára Ámir Dzsamál. A késleltetett ebéd a 62. játszma után jött el: Pakisztán 187/7-en állt, vagyis még mindig 80-as hátrányban találhatta magát, de az még adhatott nekik egy kis reményt, hogy Sakíl 72 futással még ott volt a pályán.

És Sakíl valóban jól is folytatta, volt viszont valami, amire az angolok nem számítottak: Sakíl társa, Naumán Alí. Egy 9. rendű ütőstől, aki ráadásul a rengeteg dobás után még az átlagosnál fáradtabb is lehetett, valószínűleg azt várták, hogy hamar kiessen, ehelyett rengeteg ideig bent volt. Igaz, a 67. játszmában LKE miatt a bíró kiküldte, de kiderült, hogy beleért: ennek a bírónak (Sarfuddaulá) ez már a harmadik döntése volt, amit ebben a játékrészben vissza kellett vonni! (Amúgy a statisztikák szerint kiváló bíró, csak tegnap meg ma úgy látszik, rossz napja volt.) A 68. játszmában Pakisztán elérte a 200 futást, a 74-edikben a társulás az 50-et, a 79-edikben pedig Sakíl a 100-at. És nem volt megállás: a 80. játszmában a csapat 250-re jött föl, és már látótávolságba került az előny megszerzése is. Anglia azonnal kikérte ugyan az új labdát, de azzal is a lassú dobóik próbálkoztak – és végre a tea előtti utolsó (84.) játszmában Bashirnak sikerült ki-LKE-znie a 83 labdát már túlélt és 45 ponton járó Alít! A játszma végére viszont éppen 267/8 lett az állás, vagyis a különbség a két csapat között nullára csökkent, és Pakisztánnak még volt két kapuja, hogy egy kis előnyt is kiépítsen!

Na de ki az a játékos, aki szinte Alí ikerterstvéreként viselkedett eddig? Természetesen Szádzsid Hánra gondolunk, aki, ha kopasz fejével, szakállával és pödrött bajszával külsőre a legkevésbé sem tűnik a csak a feje tetején szőrzettel rendelkező Alí hasonmásának, de teljesítményben, mint láttuk, nagyon hasonlók – legalábbis eddig dobásban így volt. És most kiderült, hogy ütésben is! Tea után ugyanis Sakíllal egy újabb kiváló társulást hoztak össze, sőt, Hán négy hatost és két négyest is beütött – és ennek a felét a 88. játszmában tette. A pár így aztán 32 labdából jutott el 50-ig, és csak az adhatott okot némi aggodalomra, hogy a 92. játszmában Hán valahogyan úgy ért bele, hogy a labda az állát találta el, ami jócskán vérezni is kezdett. De végül csak mezcserére volt szüksége, és tudta folytatni a játékot. Az angol szenvedés aztán a 96. játszmában ért véget, amikor Atkinson (tehát nem egy pörgető!) dobásából a már 134-nél tartó Sakílt elkapták: innentől pedig már nem kellett egy teljes játszma sem az utolsó kapuhoz sem – bár addig Hán még egy hatossal azért megkínálta őket. Pakisztán 344 ponttal végzett, ami már 77-es, szép előnyt jelentett számukra!

Érdekesség, hogy a mérkőzés után Hán azt mesélte a sajtónak, hogy volt egy eset, amikor Sakíllal szándékosan félrevezették az angol... pontosabban angliai mezőnyjátékosokat, konkrétan Bashirt és Ahmedet, akik származásuk révén tudnak urdu nyelven. Hán és Sakíl állítólag egymás között úgy beszélt urdu nyelven, hogy hagyták, hogy Ahmedék hallják őket – de szándékosan nem azt valósították meg, amit beszéltek: bár az hangzott el, hogy rámennek a szimpla futásra, emiatt pedig az angolok közelebb húzták a mezőnyt, ehelyett viszont, kihasználva a sok közel helyezkedő embert, inkább nagy ütésekkel próbálkoztak, ami be is jött. Ahmed ezek után azt mondta: őt aztán nem csapták be, ő nem is hallotta, hogy mit beszélnek. Hát, kérdés, ki mondott igazat: csak Hán hencegett-e vagy Ahmed szégyenében tagadott?

Volt viszont még idő belekezdeni a 3. játékrészbe is. Amit kissé meglepő módon Szaím Ajúb kezdett dobással, de aztán egy játszma után leváltotta őt a szokásos Alí–Hán tandem. Nem mintha Ajúb játszmája rosszul sikerült volna: szűz lett ugyanis, ami Anglia ellen mostanában még tesztben sem gyakori! De aztán a 3. játszmában már úgy tűnt, Ben Duckett beindul: két négyest ütött egymás után, és az angol szurkolók talán máris azt tervezték, hogy még ma ledolgozzák a hátrányukat. Ehelyett azonban az 5. játszmában ki más, mint Szádzsid Hán máris LKE-be csapdázta őt, amit ugyan a bíró (megint Sarfuddaulá) nem adott meg, de a videóbíró megadott. És hogy még kiegyenlítettebb legyen az Alí–Hán versengés, a következő kaput Alí szerezte, méghozzá ő is LKE-ből, a másik nyitó, Zak Crawley ellen. A 8. játszmában pedig Alí előzött (legalábbis ezt a negyedet tekintve): Ollie Pope élezett bele a labdájába, amit aztán a katona elkapott. 9 játszma után viszont a gyenge fényre hivatkozva a mai játék abbamaradt: Anglia 24/3-on áll, ami még mindig 53-as hátrányt jelent számukra, vagyis ez egyértelműen Pakisztán napja volt.