Az utolsó 11 labda tette tönkre India jó napját
2024. november 1. – Szerző: Krikettgalaxis
Mumbaiban elkezdődött a harmadik India–Új-Zéland teszt, amelynek első napján a teljes első játékrész már le is zajlott, és Új-Zéland csak 235 pontot ért el. A másodikban India pillanatokkal a mai játék vége előtt már 78/1-en állt, ám a nap utolsó 11 dobásából 3 ütőst vesztettek el, és ez tönkrezúzta számukra az egész addig jól alakuló napot.
Piros krikettlabda (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A 3-as sorozatból két meccs már letelt, és mindkettőt Új-Zéland nyerte: a sorozat így már elveszett India számára, de a tesztvilágbajnokság döntőjére való esély egyáltalán nem: az csak egy picit lecsökkent. De hogy ne csökkenjen tovább, most nagyon fontos lett volna legalább szépíteniük ezen a teszten, mert aztán öt pokoli nehéz mérkőzés vár rájuk Ausztráliában... Csakhogy Új-Zélandnak meg pont hogy az eddigi két győzelem csillantott fel valami kis reményt, hogy esetleg még ők is odaérhetnek a végére: ehhez pedig nekik lett volna rendkívül nagy jelentőségű egy mostani siker. Egyszóval: hatalmas küzdelem és sok izgalom volt várható ezen a mumbai találkozón.
A sávtalaj egyelőre sötétbarna színű volt a kezdéskor, ami azt jelezte, hogy tartalmaz egy kis nedvességet, és úgy tűnt: a nap elején még nehéz lesz rajta ütni, de aztán feljavul, viszont sok idő elteltével, ahogy az lenni szokott, megint leromlik. A pénzfeldobást megnyerő Új-Zéland ezeket is mérlegelve az ütéssel való kezdés mellett döntött. Kényszerűségből most kihagyták a csapatból a múltkor 13 kaput szerző Mithcell Santnert, akinek meghúzódott az oldala, és nem játszott most a múltkori csapatból Tim Southee sem – Matt Henry és Ish Sodhi viszont igen. India esetében Dzsaszprít Bumráh hiányzása volt a legnagyobb érvágás: ő nem érezte magát jól (később közölték: vírusos megbetegedése van), bár lehet, hogy amúgy is pihentették volna az ausztrál meccsek előtt, meg különben is, ez megint inkább egy pörgetős pályának ígérkezett. Helyette ma Mohammad Szirádzs került be a csapatba.
Ütésben Tom Latham és Devon Conway kezdett, dobásban pedig két gyors dobó, Szirádzs és Ákás Díp – ám az elején nem tudtak kihozni a labdából sem görbülést, sem varratos elmozdulást. De ezúttal ez nem volt probléma: a 4. játszmában Díp ki-LKE-zte Conwayt, aki kikérte ugyan a videót, de ez csak egy elpazarolt lehetőség volt, mert elég egyértelmű volt az eset. A kezdetben nedvesnek tűnő talaj közben nagyon kiszáradt, a 8. játszmában már mintha egy kis porfelhőt is felvert volna az egyik pattanó labda – hát akkor a 9-edikben máris megjött egy pörgető, jelesül Ravicsandran Asvin, majd hamarosan a másik végre is megérkezett Vásingtan Szundar. Új-Zélandot azonban nem rázta meg a gyors kapu, sem a változó indiai dobótaktika: Latham és Will Young szép építkezésbe kezdett, és már a 60 futást közelítették – amikor viszont Szundar egy kéz-karó vonalában pattanó labdája kiegyenesedett, Latham pedig melléblokkolt, így kidobás lett a vége. A 20. játszmáé pedig szintén: a még be sem melegedett Rachin Ravindra kapuját találta el Szundar igen hasonlóan, mint az imént Lathamét. Ebédig már csak annyi történt, hogy egyrészt Ravicsandrant lecserélték Ravindra Dzsadedzsára, másrészt az, hogy a szünet előtti utolsó előtti dobásból először egy LKE-ért apelláltak az indiaiak, de az ütős amúgy beleért, sőt, futni is kezdtek, a mezőnyből meg történt egy túldobás, így 4 futás jött össze ütött határesemény nélkül. A szünetben így 92/3 volt az állás: talán ez egy picit India számára volt jobb.
Ebéd után folytatódott a pörgetéses támadás, de folytatódott Young és Daryl Mitchell menetelése is. Young a 30. játszmában egy hatossal bebiztosította az 50-esét is, aztán igaz, hogy jött két szűz játszma is egymás után (ami máskor nem feltétlenül meglepő, de eddig ezen a teszten még egy is ritka jelenség), de kiesés nem jött. Az idő közben rendkívül forróvá és fülledtté vált, szinte 2–3 játszmánként kaptak valamiféle (sokszor jeges) frissítést a játékosok... És napvilágot látott egy érdekes kimutatás is: eddig a 90 km/h alatti labdák átlagosan 4,1 fokot térültek ki, az ennél gyorsabbak pedig csak 3,1-et, India pörgetői mégis gyakran gyorsabban dobtak – talán ennek is volt köszönhető ebben a szakaszban az eredménytelenség. Az eredménytelenségnek pedig az, hogy egy rövid időre visszahívták Szirádzsot is (hátha már kijön a labdából a visszagörbülés). Mitchell azonban megint egy pörgetésből került veszélybe a 40. játszmában: a bíró LKE-t adott ellene, de aztán kiderült (a bíró számára is, mert a játékos tudta), hogy beleérés történt, így vissza kellett vonni az ítéletet. A fordulatot aztán a 45. játszma hozta meg, amikor a sok szurkoló által kritizált Dzsadedzsá lecsapott, méghozzá rögtön kétszer is: előbb a már 71-nél járó Yougot kapta el az első katona, aztán a frissen beállt Tom Blundell kacsázott egyet, miután rosszul számította ki a labda útvonalát, az pedig kikerülte őt és kibillentette a kéz-karóját. Mitchell viszont, aki úgy tűnt, amúgy a legjobban szenved a melegtől, még ott volt, és az 52. játszmában az 50-ig is eljutott, sőt, a következő, aki kiesett, sem ő lett: a formán kívüli
Dzsadedzsá ellen Glenn Phillips próbálta meg úgy mozdítani az ütőjét, hogy az a kitérülő labdát eltalálja – csakhogy a labda nem térült ki, és szinte egyenesen a kapujába vágódott. 55 játszma után, teaszünetben 192/6 volt az állás.
A dobók szünet után is igyekeztek minél jobban kifárasztani az ütősöket, és igen jó ütemben végezték a dobásokat, játszmák között sem húzták az időt – viszont így persze saját csapatuk is jobban fáradt. Szundar például a ma nem játszó Aksar Patel mezét öltötte magára, valószínűleg már annyira összeizzadta a sajátját... Ehhez a gyorsasághoz persze a legjobb ember a közismerten sietős Dzsadedzsá volt, akit tea után sem vontak hátrébb – ő pedig nem csak azzal szolgálta meg a bizalmat, hogy valóban nem húzta az időt, hanem azzal is, hogy a 61. játszmában megint duplázott! Előbb Sodhi ellen egy LKE-vel tűnt fel, majd az új embert, Henryt kidobással ejtette ki, így az állás 210/8-ra változott. Innen pedig már nem volt messze a vége: igaz, hogy Mitchell addig még két hatost is bemutatott, sőt, még Ajaz Patel is egyet, de aztán a 66. játszmában Sundarnak is sikerült az, ami Dzsadedzsának kétszer is: hogy egy játszmában két ütőssel végezzen. A játékrész így 235 ponttal végződött.
Időközben Mitchell teljesen elkészült az erejével: ideiglenes helyettesítőjeként Southee jött be a második negyedre, de persze ő a szabályok szerint nem dobhatott. Dobott viszont Henry és William O’Rourke, akikkel Rohit Sarmá és Jasaszví Dzsájszvál nézett szembe. Voltak bizonytalankodások az ütősök részéről mindjárt az elejétől, de az első nagyobb hibát egy mezőnyjátékos követte el az 5. játszmában: Sarmá elrontott húzása után a mélységben O’Rourke két kézzel nyúlt a labdáért, de valahogy mégis elpuskázta. A 6. játszmától új-zélandi részről is megérkezett a pörgetés, de az első kapu a gyors Henry nevéhez fűződött, aki ellen Sarmá rosszul védekezett, és élezése a második katonához szállt. A következő társulás Dzsájszvál és Subman Gil volt, akik a 17. játszma végéig szépen elvitték a csapatot (közben a mezőnyben kétszer is eltalálta egy labda szegény Tom Blundell sisakját, így az orvosoknak mindkét esetben meg kellett őt vizsgálniuk), így India már 78/1-re jött föl, és úgy érezhették: ők lesznek a nap végén az elégedettebbek. De nem ők lettek. Mert a most következő rövidke időszak mindent felforgatott: két játszma alatt 3 ütőst vesztettek el, nagyrészt saját hibáikból... Először Dzsájszvál próbálkozott meg egy fölösleges fordított söpréssel, amit aztán el is rontott, így Patel labdája a kapuját találta el, aztán India úgy döntött, beküldi éjjeliőrnek Szirádzsot – ő meg az első labdából LKE-vel búcsúzott, ráadásul még egy videóbírózási lehetőséget is fölöslegesen magával vitt, ugyanis kikérték az indiaiak, de hiába... Végül pedig Virát Kohlí egy ütés után futni hívta Gilt, de nem volt elég gyors: nem ért be a másik vonal mögé még előrevetődve sem, mert egy közvetlen rádobás eltalálta a kaput! A játékrész pedig pillanatokon belül véget ért, de 86/4-gyel, ami már egyáltalán nem volt olyan szép hazai szemszögből...
