India visszamászott a tegnap esti gödörből
2024. november 2. – Szerző: Krikettgalaxis
A Mumbaiban játszott teszt tegnapi, első napja Új-Zéland örömével végződött, mert India a végén több nagyot hibázott, és hirtelen 3 kaput elvesztett. Ma azonban a hazaiak mégis előnyt tudtak kiépíteni a 2. játékrész végére, sőt, a harmadikban már majdnem ki is dobták a teljes ellenfelüket. A pálya azonban nehéz, így igen érdekes lehet a holnapi folytatás.
A Tádzs Mahal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Tegnap mindkét csapat számára két ellenfél volt a pályán: egyrészt a másik válogatott, másrészt a forró és nedves levegő, ami többeket szemmel láthatóan megviselt. Bár a hőmérsékletet mára is hasonlóan magasra jósolták, de már reggel úgy hírlett, lesz egy kis szellő, ami sokkal elviselhetőbbé tehette majd a körülményeket.
Azt nem állítjuk, hogy a meccs állása egy nap után elviselhetetlen lett volna India számára, de azt igen, hogy ezerszer kellemesebb lehetett volna, ha az utolsó két játszmában nem hoznak annyi rossz döntést: akkor akár még 86/1 is lehetett volna az állás a 86/4 helyett. Azért persze egy-két jó társulás, és máris utolérik Új-Zélandot, hiszen a vendégek sem valami magas összeget alakítottak ki az első negyedben, csupán 235-öt.
És a mai kezdő pár, amit a tegnapi 19 játszma után Subman Gil és Risabh Pant alkotott, máris azzá a fent emlegetett jó társulássá
alakult. Az még hagyján, hogy a mai nap első 4 labdájából Pant három négyest ütött Ajaz Patel ellen, utána még jöttek további határok is, és a 26. játszma végére például máris 126-on állt a csapat. A következő dobásból aztán egy helyettesítő mezőnyjátékos, Mark Chapman egy magasra felütött Gil-labdát elejtett valahol a zárt hosszú tájékán – pedig nagyon könnyű esély volt... Ez pedig meg is bosszulta magát, mert a 30. játszmában Gil és Pant is (3 labdányi időkülönbséggel) megszerezte a maga 50-esét, így aztán 1 óra játék után 163/4-et mutatott az eredményjelző. A 35. játszmában ismét elejtettek egy sima elkapást a mezőnyben: a különbség az volt, hogy most Pant ellen csinálta meg a nyílt hosszún Matt Henry, de az nem volt különbség, hogy a labdát most is Glenn Phillips dobta: szegénytől így már két kaput vettek el saját csapattársai. A kapu végül, ami megtörte ezt a fenyegető társulást, a 38. játszmában érkezett el Ish Sodhi jóvoltából: dobásában az volt a csalóka, hogy az előző igazi
csalóka után egy rendes
balra csapódót dobott, amit Pant rosszul mért föl, és LKE lett a vége. Új ütősként Ravindra Dzsadedzsá jött be, aki a 43. játszma végén, a pókkamera hibája miatt kicsit előrehozottan megtartott ebédszünetig már végigvitte Gillel a meccset: az állás 195/5 volt ekkor.
Szünet után hamarosan felgyorsultak az események annak ellenére, hogy a hőség valóban maradt (35 fok volt), de a várt szellő nem igazán érkezett meg, csak 9 km/h-val lengedezett: aki tehette, sisak helyett csak sapkát vett most. Ami a játékot illette: a 47. játszmában Phillipst, a dobót végre kisegítették a mezőnyben, jelesül az első katona Daryl Mitchell, aki elkapta Dzsadedzsá élezését, és a következő játszma is hozott egy elkapást: akkor pedig a frissen beállt Szarfaráz Khán kesztyűjéről pattant a labda a kapushoz. Hirtelen az is veszélybe került, hogy India esetleg előnnyel zárhassa a második játékrészt – de azért Gil és Vásingtan Szundar megmentette számukra a helyzetet, a következő két játszmában például négy 4-est ütöttek, és máris csak 14 futás volt a hátrányuk. Igaz, a vezetés átvételének pillanatát már nem ez a pár élhette meg a pályán, ugyanis a 90-nél járó Gilt az elvetődő Mitchell szépen elkapta: Ajaz Patel így szép csendben már 4 kapunál járt. Az 56. játszma végén jutott el odáig India, hogy már pozitívban volt a mérlege, sőt, utána még egy kis Szundar-bemutatót is élvezhettünk rövid idő alatt beütött két négyessel és két hatossal, de a maradék két kapu most már hamar elfogyott: előbb Patel ötös zsákmányig jutott, míg az utolsó eset egy kifutás volt, amiért megint magukra lehetnek dühösek az indiaiak... Ákás Díp ugyanis elhamarkodottan indult el egy második futásra, így Szundar visszaküldte őt, de mire visszaért, addigra a kapuja már nem állt. Érdekesség, hogy ezzel a Díp-kacsával India már 13 nulla pontos kiesésnél tart ebben a sorozatban, ami új rekord részükről azokat a tesztsorozatokat tekintve, amelyek legfeljebb 3 mérkőzésből álltak. Az eddigi legtöbb 12 volt, még 1974-ből... De ezzel együtt is ők lehettek boldogabbak ebben a pillanatban, hiszen 263-as eredményük 28 futásos előnyt jelentett, ami az egyre nehezebbé váló pályán nem is olyan kevés.
Az imént hibázó Díp viszont a harmadik játékrészben, amikor ő kezdte a dobást, máris jóvátette a hibáját: az első játszmában két dobásból kétszer is kiejtette
Tom Lathamet! Na persze ez úgy lehetséges, hogy az elsőt (egy LKE-t) még visszavonta a bíró, mert a videózáson kiderült, hogy az ütős beleért, de a második eset egy egyértelmű kidobás volt. A másik végről egyébként Szundar kezdett, vagyis már most egy irányból pörgetni kezdtek a hazaiak – igaz, egyelőre sikertelenül, mert a második társulás, Devon Conway és Will Young már jóval tartósabb volt, és például a 9. játszma végéig, amikor is elérkezett a tea ideje, ők vitték el a csapatot. Az állás ekkor 26/1 volt, azaz Új-Zéland majdnem ledolgozta a hátrányát.
India egyébként már tea előtt átállt a mindkét irányból lassú labdás támadásra, és a szünet után is ezt folytatták, hiszen a labdák már igen gyakran igen nagyot térültek. Először Ravicsandran Asvin és Vásingtan Szundar próbálkozott, majd Dzsadedzsá is bekapcsolódott: a nap hátralevő részében szinte kizárólag ők hárman dobtak. Közülük az első kaput Szundar szerezte, méghozzá a 13. játszmában, amikor a 22-pontos Conwayt kapták el az árokban, de ezek után Ravincsandran és Dzsadedzsá volt a főszereplő. A 14. játszmában Rachin Ravindra lett leverés áldozata egy Ravicsandran-dobásból, ami új-zélandi szempontból csak annyi örömre adhatott okot, hogy legalább nem negyedszer is Szundar dobta ki őt... Most állt viszont össze a Young–Mitchell társulás, akik ugyan gyakran csak szerencsével menekültek meg a kieséstől, de egészen sokáig megmenekültek, közben pedig néha egy-egy határral is gyönyörködtették a nézőket: a 23. játszmában pont egy Young-hatos segítségével a vendégek előnyre már 50-re duzzadt. A 28. játszmában már konkrétan ez a pár is 50-esig jutott – de innentől megindult a kapuk sorozata: szinte 2–3 (na jó, néha kicsit több) játszmánként elkezdtek kiesni az újabb és újabb emberek. Glenn Phillips sem volt bent sokáig, de az ő neve mégis kiemelendő, mert rövid bentléte alatt is egy négyest és három hatost zúdított, ami ezen a mérkőzésen még nagyon sokat érhet a végén! A nap utolsó kapuja a 44. játszmában veszett el, amivel az állás 171/9-re változott, azaz Új-Zéland 143 futásos előnyben volt, de valószínűleg holnap ezt már nem sokkal fogják tudni gyarapítani. Vajon mire megy India egy ilyen alacsonynak tűnő cél ellen? Amint azt ebben a félidőben is láttuk, amikor Ravicsandran 3, Dzsadedzsá pedig 4 kaput szerzett, a talaj rendkívüli módon támogatta a pörgetőket, így még az is lehet, hogy az alacsony cél sem lesz túl könnyű nekik!
