A legyengített angol csapatnál jobb volt a Karib-térség
2024. november 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem éppen teljes erejű válogatottjával játszott le három ENN-meccset Anglia a Karib-térségben, aminek meg is lett az eredménye: az ebben a formátumban régóta gyengélkedő hazaiak most 2–1-re meg tudták nyerni a sorozatot.
Barbadosi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mivel Anglia jövő év elején ott lesz a pakisztáni Bajnokok Trófeáján (ami amolyan kis világbajnokságnak
számít), de a Karib-térség nem, így ez a sorozat inkább csak a vendégeknek tűnhetett fontosabbnak. Ennek ellenére nem éppen a legerősebb csapatukkal utaztak a helyszínre – bár azt sem mondhatjuk, hogy teljesen valami A-válogatott lett volna, és azt sem, hogy náluk a második vonalbeli játékosok sokkal gyengébbek lennének a legjobbjaiknál...
Az első találkozót Antigua szigetén rendezték, és míg a karibiak tapasztaltabb emberekkel léptek pályára, az angolok négy ENN-újoncot is avattak. Ez a négy ember az NH20-ban már látott Jordan Cox és Jamie Overton, valamint a válogatottsággal még más formátumban sem rendelkező Dan Mousley és John Turner volt. A vendégek összességében kevés vérbeli ütőst alkalmaztak, viszont sok volt náluk a mindenes: Húsz20-ra kiválónak tűnt az ötlet, de vajon elég (át)ütőerő van-e bennük így 50 játszmán keresztül is? Mint kiderült: nincs. Az elsőként dobó Karib-térség dobói szépen elkezdték ledarálgatni az angol ütősrendet ilyen tizen-huszon pontokkal, csak a rutinos Liam Livingstone–Sam Curran társulás volt az, amelyikkel aztán hosszabb ideig nem bírtak. Ők a 21. játszmától kezdve 93-ról a 35. játszmáig 165-re emelték a csapatot, ami után jöhetett volna a gyorsítás – ehelyett viszont összeomlás jött, nagyrészt Gudakesh Motie jóvoltából, aki ekkor rövid időn belül 4 ütőst is kiejtett, köztük az újonc Overtont aranykacsával. Így még csak 50 játszmáig sem tudták kihúzni az angolok, és 209 futással elfogytak. A szünetben beköszöntő eső miatt most még nem kellett lerövidíteni a meccset, de később is volt egy szünet, ami miatt igen. Ekkorra, 15 játszma után a két nyitó ütős, Brandon King és Evin Lewis már 77/0-nál tartott, így a 35 játszmára újraszámolt DL-cél 157 futás lett: gyerekjátéknak tűnt! És valljuk be, az is lett: Lewis majdnem 100-ig eljutott a végére, és bár két kaput elvesztettek a hazaiak, de majdnem 10 megmaradó játszmával meg tudták nyerni a meccset.
A második, szintén antiguai meccsen Anglia egyenlített. Ezúttal a karibiaknál volt egy újonc, méghozzá Shamar Joseph, aki természetesen csak ENN-ben nem játszott még, azon kívül már mindenhol. De még várni kellett a bemutatkozására, mert először az angolok dobtak. A hazaiak elég gyorsan bajba kerültek, mert Turner igen hamar megszerezte pályafutása első kapuját, ráadásul az első kettőt is: mindkét nyitó ütőssel, Kinggel és Lewisszal is végzett. Utána viszont följavult az ütőjáték, és Keacy Carty 71, Shai Hope 117, Sherfane Rutherford pedig 54 pontot kaszált be, sőt, a végén még ketten is voltak, akik 11 dobásból bőven 20 pont fölé jutottak... Anglia kínjában már 9 különböző dobót is használt: tőlük ilyet utoljára 1987-ben láttunk! A Karib-térség így most 328 pontot ért el – ám az angoloknak erre megvolt a válasza! Náluk nem is kettő, de három 50-es volt az egy százas mellett: Phil Salt 59, Jacob Bethell 55, Sam Curran pedig 52 futást ért el, Livingstone pedig a végén igencsak begyorsítva 124-neskiig jutott, volt például két játszma is, amikor 26, illetve 24 futás született, és ezt majdnem mind egyedül ő szerezte. Shamar Josephre visszatérve: ez a 24-es játszma az ő nevéhez fűződött, de amúgy korábban lehetett egy kis sikerélménye is, hiszen ő is megszerezte pályafutása első ENN-kapuját is. De a Livingstone-féle gyorsításnak köszönhetően az angoloknak nem kellett izgulniuk a végén: 15 megmaradó dobással vadászták le a célt.
A harmadik meccset már egy új helyszínen, Barbados szigetén játszották. Az új pálya pedig (vagy valami más?) nagyon meglepte Angliát, akik mintegy 10 játszmán át nem találták a módját az eredményes játéknak. Ez alatt az idő alatt 24 futást gyűjtöttek csak, miközben 4 emberük búcsúzott: ekkor már úgy nézett ki, tükörsima karibi győzelem lehet a vége. De azért innentől kezdve csak-csak megkezdődött a visszazárkózás: a nyitó Salt is eljutott 74-ig, de ami még fontosabb volt: a 6–9. rendű ütősök mindannyian legalább 30-at teljesítettek, de Dan Mousley az 50-et is átlépte. A legvégén pedig Jofra Archer gyorsított be: az ő 38 pontja csupán 17 labdából jött össze, nem kis részben az 50. játszmának köszönhetően, amikor két duplát, két négyest és két hatost is szerzett. De a 264-es cél, amit így sikerült felállítaniuk, még így sem volt életbiztosítás, főleg ezen a pályán, ahol nagy kergetések szoktak sikerülni... És bizony, bár Evin Lewis hamar kihullott, Brandon King és Keacy Carty, az 1. és a 3. rendű ütős szinte egymaga végigvitte a mostani nagy kergetést! Mindketten százast teljesítettek, sőt, Carty még csak ki sem esett a végére, így 8 kapu és 7 játszma meg is maradt a végén. Vagyis: valóban tükörsima hazai győzelem lett belőle. A mérkőzés során egyébként egy igen érdekes jelentet is láttunk, még az első félidő elején, a 3. játszma után, amikor Alzarri Joseph került sorra dobásban: a dobó élénk vitába került saját kapitányával, Shai Hope-pal amiatt, mert szerinte a kapitány nem jól állítja fel a mezőnyt. Végül a játszma szűz lett kapuval, ennek ellenére Joseph dühösen levonult a pályáról. A meccs utánra már lenyugodtak a felek.
A sorozatot tehát 2–1-re a karibiak nyerték, amivel a két válogatott közti örökmérleg (férfi ENN-ben) a következőképpen alakul: 108 mérkőzésből 6 végződött eredmény nélkül, a maradékból pedig 54 angol, 48 karibi győzelem született. A folytatásban a két csapat 5 alkalommal NH20-ban is összecsap.
