Nem várt helyen kezdte Pakisztán a gödörből való kimászást

2024. november 10. – Szerző: Krikettgalaxis

Sokszor mondják, hogy a mélypontnak is van egy előnye: az, hogy onnan már csak fölfelé vezet az út. De mikor már? – kérdezgették egyre türelmetlenebbül a mostanában igazán nem szárnyaló Pakisztán szurkolói. A válasz pedig megérkezett: most, idegenben, Ausztrália ellen! Egy hárommeccses ENN-sorozatot sikerült ugyanis megnyerniük 1–2 arányban.

A lahori Bádsáhi-mecset (illusztráció)

A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Pakisztán és egynapos krikett? Manapság ritkán látott párosítás – olyannyira, hogy 2024-ben még nem is láttunk ilyet! Most viszont év végéig még 9-szer is fogunk: az első hármat itt és most Ausztráliában, ahol ez a nyári idénynyitó sorozat. Közeleg ugyanis a tél végi Bajnokok Trófeája, ahol mindkét csapat érintett, ráadásul Pakisztán mint házigazda, ezért nem árt megkezdeni a felkészülést. A vendégeknek ráadásul új edzője és új kapitánya volt ebben a formátumban: miután Gary Kirsten pár nappal ezelőtt lemondott az edzőségről, most Jason Gillespie töltötte be ezt a tisztséget, míg a kapitány Mohammad Rizván volt.

Az első meccset az MCG-ben rendezték, közel 26 000 néző előtt, akik között rengeteg volt a vendégek támogatója. Csapatukban két ENN-újoncot avattak: a Húsz20-ból már ismert 21 éves ütőst, Irfán Hánt és a jóval ismertebb Szaím Ajúbot. Ausztráliánál ismét ott volt a csapatban, méghozzá kapitányként Pat Cummins, aki a tavalyi vébé óta nem játszott ENN-t. Nem volt viszont itt Travis Head és Mitchell Marsh sem: véletlenül épp mindketten apasági szabadságon vannak, miután majdnem egyszerre születtek meg a gyermekeik. Ami a játékot illeti: a gyors dobók mindkét játékrészben nagyon élvezhették a talajt, az ütősök viszont kevésbé érezték magukat kényelmesen. Senki sem szerzett 50-est egyik csapatból sem, igaz, a 40-et ketten is elérték mindkét félidőben. Először is Mohammad Rizván, aztán kisebb (nagyobb) meglepetésre a 9. rendű Naszím Sáh, aki 4 hatossal is bosszantotta az ausztrálokat a végén. Nélküle viszont nagy bajban lettek volt a vendégek: így is csak 203-ig sikerült eljutniuk... Ami, főként a 3. kapus Steven Smith–Josh Inglis társulás játékát látva (ők ketten jutottak 40 fölé a hazaiak közül) nagyon hamar nagyon kevésnek kezdett tűnni... Ám azért Pakisztán dobói is bizonyították, hogy bár a régi hírnév megfakult egy kicsit, de temetni azért nem kell őket: a mindössze 4 dobó, akiket a meccsen használtak, mind szerzett kaput (Hárisz Rouf 3-at is), így a végjáték nagyon izgalmas lett. Cummins azonban kitartott a végén is, és leginkább az ő 32-neskijének köszönhetően 2 kapuval megnyerték a mérkőzést.

A második találkozó több mint 7 év után egy pakisztáni győzelmet hozott Ausztrália ellen idegenben – és majdnem egy világrekorddöntést is, de egy hajszál miatt azt mégsem. Ezúttal Adelaide-ben csaptak össze a felek, Pakisztán pedig a dobást választotta. Ami már az elején jó hír volt számukra, az az, hogy Sahín Sáh Afrídí formája úgy látszik, kezd visszatérni: ha nem is az első játszmában, de mindkét nyitó ütőst ő ejtette ki elég korán. Aztán mégsem ő lett ma a legjobb dobó, hanem egyértelműen Hárisz Rouf, aki 5-ös zsákmányig menetelt, miközben az ausztrál ütősök kivétel nélkül csak szenvedtek: még a legjobb Steven Smith sem jutott tovább 35-nél, de a többiek 20-at sem szereztek. Mindeközben Mohammad Rizván, a kapus, hat elkapást hajtott végre: ez egyrészt pakisztáni ENN-rekord, másrészt pedig világrekord is, bár nem egyedüli – a 7-tel viszont megdöntötte volna a világcsúcsot. És volt is rá esélye a 34. játszmában, de egy magasra felütött labdát, hiába helyezkedett alája, elejtett! Ezen azonban nem sok múlt, Ausztrália így is csak egy igen alacsony 163-as eredményt hozott össze. A kergetést Szaím Ajúb és Abdulláh Safík nyitotta, akik rögtön egy 137-es (!) társulást hoztak össze: utoljára pakisztáni nyitó pár Ausztrália ellen idegenben 1985-ben tudott 100-ast elérni. Ráadásul Ajúb 6 hatost is ütött a játékrész során, ami új pakisztáni csúcs az ausztrálok ellen. A győzelem persze ezek után nem volt kérdés: végül a vendégek 9 kapuval és 141 megmaradó dobással lesöpörték a hazaiakat.

A harmadik meccs hasonlóan alakult a másodikhoz: alacsony ausztrál eredmény, kevés vesztett kapu utáni sikeres kergetés. Különbség volt viszont például, hogy a találkozó Perthben zajlott – és az is, hogy Cummins pihentetése miatt most (pályafutása során először) Josh Inglis volt az ausztrál kapitány. De még ezen kívül is 5-öt változtattak az összeállításukban a hazaiak – mint kiderült, hiába. A pakisztáni gyors dobók megint hamar végigtaroltak a magas és a közepes renden: a legtöbb labdával a 8. rendű Sean Abbott nézett szembe, és neki gyűlt össze a legtöbb pontja is: 30... A tarolásból Sáh Afrídí és Naszím Sáh 3–3 kapuval vette ki a részét, míg Mohammad Hasznain egy, Hárisz Rouf pedig két kaput gyűjtött, de ők ketten jobban gazdálkodtak, mint a többiek. Igaz, menet közben az 5. rendű Cooper Connolly bal keze megsérült, amikor eltalálta egy labda, így ő visszavonult, tehát Ausztrália lényegében csak 10 emberrel ütött, de az alacsony, 140-es eredményre ez nem lehet kifogás. A kergetéshez Pakisztán ezúttal négy embert használt fel, ugyanis a két nyitó, Ajúb és Safík 42, illetve 37 ponttal kiesett (mindketten Lance Morris áldozatai lettek), így a híres RizBar-párra, azaz Mohammad Rizvánra és Bábar Ázamra maradt a befejezés. Amit könnyedén, 139 megmaradó labdával teljesítettek is.

Pakisztán tehát a hazai, Anglia elleni tesztgyőzelmek után Ausztráliát is le tudta győzni: de míg előbbire lehetett azt mondani, hogy persze, olyan pályát készítettek maguknak, ami nekik kedvez, most már senki sem érvelhet így, hiszen ez a sorozatgyőzelem idegenben jött! Vajon ezzel végérvényesen lezárták a hosszú ideje tartó szenvedős korszakukat? Hamarosan kiderül. Addig is egy kis adat az örökmérlegről: az ausztrál–pakisztáni férfi ENN-párharcban eddig 111 mérkőzésből 35-öt nyert Pakisztán, 71-et Ausztrália, 3-szor nem született eredmény, kettő pedig holtverseny lett.