Nagyot javított Omán helyzetén a hazai forduló
2024. november 11. – Szerző: Krikettgalaxis
Omán látta vendégül Hollandiát és az Egyesült Arab Emírségeket a világbajnokság 2023–2027-es 2. ligájának 8. fordulójában. Mivel a hazaiaknak mind a négy meccsüket sikerült megnyerniük, máris esélyessé léptek elő a továbbjutásra – igaz, még nagyon messze a vége.
Ománi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A sorozat előtti legfontosabb hír volt, hogy Mohammad Vaszím, noha tagja maradt a csapatnak, lemondott az Egyesült Arab Emírségek válogatottjának kapitányi posztjáról, amelyet tavaly tavasz óta töltött be. A jó eredmények azonban nem jöttek: ez is az egyik oka lehetett a lemondásának, bár ő konkrétan azt említette, hogy a saját ütőjátékára szeretne inkább koncentrálni. Helyét a viszonylag tapasztalatlan Ráhul Csoprá vette át.
Az első mérkőzés azonban nem sikerült jól Csoprának, sem egyénileg, sem csapatszinten. A dobást választó házigazda Omán ugyanis elég gyorsan és olcsón kiejtette a két nyitó ütőst (köztük az újonc Dhruv Parásart), és bár volt a közepén egy-két szilárdabban álló ember (Vrítja Aravind 28, Vaszím 44 futást szerzett), de a középső rend és a sorvég gyorsan összeomlott, miközben a kapitány kacsázott. Ománnál amúgy négy ENN-újonc is volt: először dobásban ketten mutatkoztak be, méghozzá sikerrel, mert Muzáhir Raza is szerzett kaput, Szamaj Srívásztava pedig mindjárt 4-et is. Ütésben pedig Ásís Odedará, akit nyitónak tettek be, máris 50-essel kezdett, később pedig a csapat második legeredményesebb ütőse is egy újonc lett, méghozzá a 28 ponttal záró Hammad Mirzá. Igaz, egyikük sem volt éppenséggel gyors, de mivel a cél csak 129 volt, így bőven ráértek: még így is 38 dobás megmaradt, amikor lekergették a célt.
A második találkozón azonban már sikerült a javítás Csoprának, és nem is akárkik, hanem az esélyesebbnek tartott hollandok ellen! Igaz, az első játékrészben, amikor megint az arabok kényszerültek ütésre, nagyjából a félidő kétharmadáig elég lassan meneteltek előre: a 33. játszma elején 102/5 volt az állás. Aztán viszont hirtelen begyorsítottak: a 36. játszmában például Csoprá kapitány 3 hatost is beütött, de máskor is jó aránnyal gyűjtötte a pontokat, és végül 78-ig el is jutott, méghozzá 116-os aránnyal. A múltkor szintén nem túl eredményes Parásar pedig mára szintén sokkal többet mutatott, és 50-neskivel zárta a félidőt. A holland dobók közül többen is voltak, akik alig több mint 3-as gazdálkodással teljesítettek, míg mások 5, esetleg 6 fölöttivel, sőt, Shariz Ahmad 12 dobásából 25 pont gyűlt össze... A cél 240 lett, ami nem tűnt sem soknak, sem kevésnek, de mivel Hollandia is csak két ütőst tudott felmutatni (Scott Edwards és Bas de Leede), akik 50 fölé jutottak (és ők sem sokkal), miközben például Alí Naszír négyes zsákmányt szerzett 2,6-os gazdálkodás mellett, elbukták a kergetést, miután a 48. játszmában kiesett az utolsó emberük is. Pedig a félidő felétől kezdve egészen sokáig időarányosan jobban álltak a hollandok, de a végét az Emírségek bírta jobban.
A harmadik meccsen kiderült, hogy Hollandiának az előző nem csak egy véletlen kisiklása volt: ezen a pályán Omán ellen is nagyon rosszul ment nekik. Ők ütöttek először (bár nem kérték), de 12 játszma után is még csak 25 futással rendelkeztek, és már három emberük ki is esett. Csak ezek után nyugodhattak meg egy kicsit, ugyanis Bas de Leede és előbb Noah Croes, majd az ő kiestével Shariz Ahmad két hosszabban fennálló társulást tudott bemutatni. Igaz, pontot ők sem szereztek valami rengeteget, csak De Leede 51-e mutat szépen az eredménylapon, a többiek viszont mindannyian gyengélkedtek. Nem úgy az ománi dobó, Sakíl Ahmed, aki a félidő során 4 ütőst is kiejtett – így végül a hollandok csak 132 pontig jutottak el. A kergetés során aztán kiderült, hogy nem a talaj borzasztó rossz: lehet itt ütni, ha valaki ismeri rajta a technikát. És a hazai csapat jól ismerte, így aztán mindjárt az egyik nyitó, Dzsatindra Szinh 58 futást is tudott szerezni, amit a 2. és a 3. rendű Ásís Odedará és Vaszím Alí 20 fölötti eredménye szépen kiegészített – így aztán majdnem 100 labda megmaradt, amikor 8 kapuval Omán megnyerte az összecsapást.
A negyedik találkozó, ami egyébként a világ 4800. férfi ENN-je volt, és ahol a két arab ország találkozott, igen rövidre sikerült, ugyanis a dobók nagyon taroltak. Az elsőként ütésre kényszerülő Emírségeknél 5-en (!) is kacsáztak, ráadásul közülük 3-an aranykacsával búcsúztak, például a nyitó Árjans Sarmá is. De aki 0-nál többet ért el, 21-nél az sem jutott tovább, így csupán 78 pontot sikerült összekapargatniuk összesen – miközben Sakíl Ahmed ötös zsákmányt gyűjtött be. Ezek után azt hihettük volna, sima ügy lesz a kergetés, de annyira mégsem volt az: mindjárt az elején Ájan Áfzal Hán kettő, illetve Dhruv Parásar egy kapuval ráijesztett Ománra, majd amikor Ámir Kalím és Hammad Mirzá rendezte a sorokat, és közelítettek a célhoz, Bászil Hamíd is hirtelen kiejtett három ütőst. Ezzel együtt is azonban a cél annyira kicsi volt, hogy nem forgott veszélyben az ománi győzelem, ami végül a 25. játszmában érkezett el.
Az ötödik meccsen már nagyon fontos lett volna a győzelem mind Hollandia, mind az Emírségek számára: előbbit az a veszély fenyegette, hogy hamarosan kicsúszhat az első négyből, ha most sem tud pontot szerezni, utóbbi pedig a tabella aljáról figyelte a többieket. Az eleje, hiába nyerték az arabok a pénzfeldobást, a hollandiai ütősök számára alakult meseszerűen: a nyitó pár, Vikramjit Singh és Max O’Dowd a 31. játszmáig együtt volt, és 140/0-ig vitték a csapatot. Azt szokás mondani, ilyen állás esetén innentől nagyjából illik megduplázni a végére a pontszámot – ez azonban nem jött össze, mert most nagyon gyorsan egymás után kiesett mindkettő ütős (66, illetve 69 ponttal), a többiek pedig messze nem voltak ilyen jók, így csak 241 sikerült a végére. Azonban a formán kívüli emírségekbeli ütősöknek ez is túl soknak bizonyult: szinte egyenletes időközönként esett ki közülük egy-egy újabb ember, és csak Ráhul Csoprá és Alí Naszír tudta megközelíteni (bár elérni nem) az 50-et. A dobók közül Kyle Klein, Aryan Dutt és Roelof van der Merwe is 3–3 kaput szerzett, de nagy különbség volt a gazdálkodásukban: Kleiné közel 8 volt, míg Van der Merwéé 2 alatt maradt. A találkozót végül Hollandia 67 futással nyerte meg.
A hatodik összecsapás, Omán és Hollandia között, igen hullámzó játékot és a végén rengeteg izgalmat hozott. Az elején úgy tűnt, a hazaiak akár valami nagy eredményt is elérhetnek: Ásís Odedará és Dzsatindra Szinh nyitó társulása majdnem a félidő feléig együtt volt, és majdnem 100 pontot össze is hozott. Ekkor azonban egy jókora összeomlás indult meg: innentől kezdve a 41. játszma végéig csak 31 újabb futás gyűlt össze, miközben 9 ütős kiesett! Ebből Roelof van der Merwe hármat, Colin Ackermann pedig négyet vállalt magára – aztán a végén az utolsó kapus társulás némileg váratlanul 30 újabb pontot adott hozzá Omán eredményéhez, többek között a 10. rendű Dzsaj Odedrá három hatosának is köszönhetően. De az elért 155 így sem lett valami fényes – Hollandiának mégsem sikerült lekergetnie! Náluk nem volt olyan jó társulás, mint az elején Ománnál, viszont sokan sok kicsit hozzáadogattak, ahogy telt az idő. Emiatt viszont 122/6-nál, amikor még rengeteg játszma hátravolt, úgy nézett ki: könnyedén megnyerhetik – ám innentől ők is elkezdték veszteni a kapukat (az ENN-újonc Bukkápattnam Sziddhárth kettőt is kiejtett közülük), így az állás rövidesen 130/9-re változott. Az utolsó társulás végül majdnem-majdnem megcsinálta nekik, de amikor már csak 3 futás hiányzott a holland győzelemhez, Omán behozta dobni azt a Karan Szonavalét, aki a meccsen még nem dobott egyszer sem – ő pedig kiejtette az utolsó holland ütőst, 1 futásos győzelmet hozva csapatának!
Omán így 14 pontra jött föl, ami a kicsit gyengébb NFA-juk miatt még nem elég az első 4-be kerüléshez, de tekintve, hogy az első helyezett amerikaiaknak is csak 16 pontjuk van, már sokkal szebb állapot számukra, mint a forduló előtt. Hollandia a mostani gyenge szereplés ellenére is jól áll, de az Emírségeknek, akik továbbra is utolsók, nagyon össze kellene szedniük magukat!
