Javított a karibiak elleni mérlegén az angol válogatott
2024. november 18. – Szerző: Krikettgalaxis
Ötször nemzetközi Húsz20-as formátumban is összecsapott egymással Anglia és a Karib-térség: az első hármat a vendég angolok húzták be sikerrel, de utána egy hatalmas kergetéssel a karibiak szépítettek. Az utolsó találkozón eső miatt nem született eredmény.
Az angolok büszkesége, a Big Ben (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első mérkőzés többek között azért volt nevezetes Anglia számára, mert 5 hónapnyi, vádlisérülés miatti kihagyás után most tért vissza kapitányuk, Jos Buttler. A karibiaknál pedig, mint tudjuk, egy nagy hiányzó volt: Alzarri Joseph, akit a saját szövetsége tiltott el két meccsről múltkori botrányos viselkedése miatt... A mostani találkozón Anglia a dobást választotta. Az első játékrész két részre volt osztható: az 5. játszma közepén bekövetkezett esőszünet előtti és utáni részre. De nem csak időben osztódott fel így, hanem a játék képe is egész más volt: előtte az angliai Saqib Mahmood három ütőst is kiejtett, miközben kevés pont született, utána viszont beköszöntött a karibi stílus, és egész sok hatost láthattunk. Igaz, hogy egyénileg senki sem jutott el még 40-ig sem, de a 30-at négyen is elérték, és többnyire igen gyorsan: a legjobban a 10. rendű Gudakesh Motie emelkedett ki, aki 14 labdából gyűjtött 33-at. Összesítve a karibiak eredménye 182 lett, ami szépnek tűnt, ám az angolok meglepő könnyedséggel kergették le. Elsősorban annak a Phil Saltnak a segítségével, aki kamatoztatni tudta, hogy az utóbbi években a világ szinte minden szegletében megfordult a különböző Húsz20-as ligákban, rengeteg tapasztalatot gyűjtve (bár pont a CPL majdnem teljesen kimaradt neki). Ő ugyanis most 103-neskit teljesített, ráadásul 190 fölötti aránnyal, és ha ehhez hozzávesszük még Jacob Bethell 36-ból elért 58-át, könnyen megértjük, hogyan nyerhettek az angolok több mint 3 teljes játszmával a tervezett vége előtt. Viszont amellett, hogy nyertek, el is vesztettek valamit, pontosabban valakit: Reece Topley jobb térde ugyanis dobás közben megsérült az első félidőben. A játékos ezek után elhagyta a pályát, majd dühében felkapott egy széket, és a lépcsőkorláthoz csapkodva szétverte azt. Később ezért pénzbüntetést és személyes büntetőpontot kapott a Nemzetközi Krikett-tanácstól.
A második meccsen a karibiak egy újoncot avattak: a 32 éves dobó, Terrance Hinds most játszotta élete első válogatottmeccsét. Behívására leginkább azért volt szükség, mert bokasérülése miatt kiesett Andre Russell. Ám előbb az angliai dobókon volt a sor, hogy megmutassák, mit tudnak: és ez most elég jól is sikerült nekik. Megint Mahmood nyitotta a kapuszerzők sorát, de aztán sokan mások is csatlakoztak hozzá, többek között Dan Mousley is megszerezte pályafutása első NH20-as kapuit – de nem csak a kapuszerzésben jeleskedtek a dobók, hiszen Adil Rashid és Sam Curran egy-egy szűz játszmát is lehozott. A karibiak elsősorban a 40 fölé jutó Rovman Powellnek köszönhetően 158-at azért el tudtak érni, igaz, ha a végén is jobban koncentráltak volna a dobók, ez kevesebb is lehetett volna. De ez már nem igazán számított, az angol ütősök ugyanis ma is jók voltak: igaz, hogy Salt ezúttal a félidő legelső dobásából búcsúzott, de volt helyette más: például a múltkor kacsázó Buttler, aki ugyan az első 10 labdából csak 3 futást szerzett, utána azonban 33-ből 80-at... Kiegészülve még Will Jacks és Liam Livingstone hasznos hozzájárulásaival így az angolok rengeteg megmaradó labdával, már a 15. játszmában beértek a célba.
A harmadik mérkőzést, ahogy ezek után már az összes többit is, Saint Luciában játszották. A csapatok összeállításában is voltak változások, többek között az, hogy Alzarri Joseph visszatért az eltiltása után. A tervezett kezdés idején még nagyon vizes volt a pálya a korábbi esőktől, így majdnem egy órával csúszott az indulás, de játszmák nem vesztek el. Bár sokszor igaz, hogy a vizes pályán bevizeződik a labda, amit aztán nehezebb lesz eldobni, de Anglia mégis a dobást választotta, és jól is ment nekik. Bár az első játszmában még kifutás miatt esett ki Shai Hope, de aztán gyorsan jöttek az újabb kapuk a dobók érdemeiből is: az első 5 ütős mind egy számjegyű eredménnyel búcsúzott (hárman Saqib Mahmood labdáiból), így az erőfölény 39/5-re végződött. Utána azonban Rovman Powell és Romaio Shepherd 110-ig hozták föl a csapatot, sőt, Powell egyéni 50-est is szerzett, így hiába Jamie Overton három kapuja a végén, azért 145-öt csak össze sikerült gyűjteniük a karibiaknak. És a kergetés sem bizonyult túl könnyűnek: mindkét korábbi angol hős, Salt és Buttler 4–4 futással kiesett, a többiek között pedig most nem volt egy sem, aki nagyon kiemelkedett volna – igaz, a 30-at viszont hárman is átlépték, és ez annak ellenére elég volt, hogy a karibiaknál viszont volt egy kiemelkedő játékos dobásban: Akeal Hosein, aki 4 kapuját 5,5-ös gazdálkodás mellett hozta. Végül azonban az angolok örülhettek, mert 3 kapuval és 4 megmaradó dobással sikerült nekik a kergetés.
A negyedik találkozón elérkezett a szépítés, és nem is akárhogyan. A karibiaknál egyébként ez volt Nicholas Pooran 102. NH20-as meccse, amivel egyedüli csúcstartóvá vált a csapat színeiben. Az angolok háza tájáról három dolog említendő meg: az első, hogy John Turner most debütált NH20-ban, a második, hogy Buttler és Overton fekete karszalaggal játszott korábbi klubjuk, a Somerset egyik igen híres támogatójának, Mary Elworthynek a 90 éves korában bekövetkezett halála miatt, a harmadik pedig az, hogy most már sorozatban három győztes pénzfeldobás után egyet elvesztettek. De ez az utóbbi kettő a legkevésbé sem zavarta meg őket: mindjárt Salt 50-essel kezdett, és még nála is gyorsabban jutott még nála is tovább a negyedik rendű Bethell, aki végül 32 dobásból 62-neskivel zárt. De köztük Jacks és Buttler is elég jó volt, csak nekik az 50 nem lett meg. Meglett viszont a 218 a csapatnak, ami azonban nem rémisztette meg Hope-ot és Evin Lewist: a két nyitó ütős elképesztő sebességgel haladva a 10. játszma elejére már 136/0-ig jutott el! Igaz, hogy ekkor egymás után három kapu veszett el (bár a dobó, Rehan Ahmed nem könyvelhetett el mesterhármast, mert az egyik kifutás volt), de ez a 136 már olyan jó alap volt a folytatáshoz, hogy innentől már nem bukták el a mérkőzést, sőt, egy teljes játszmányi idő még meg is maradt a végén, amikor beértek a célba. Így egyébként ez lett a Saint Lucia-i stadion történetének legmagasabb sikeres kergetése ebben a formátumban.
Az ötödik találkozóról igazán nem lehet sokat írni. Evin Lewis is Shai Hope 5 játszma alatt 44/0-ig jutott el, de ekkor nagy eső kerekedett, ami miatt később sem lehetett folytatni a játékot. Így ez alkalommal nem született eredmény.
A mostani 1–3-as angol sorozatgyőzelem ellenére az örökmérleg nyelve még mindig a karibiak felé billen: 35 eddigi összecsapásukból 18-at nyertek ők, 16-ot az angolok, egy pedig eredmény nélkül végződött.
