Hűha, 17 kapu az Ausztrália–India teszt első napján!
2024. november 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Elkezdődött az úgynevezett Border–Gávaszkar-trófea, azaz az 5 tesztből álló sorozat Ausztrália és India részvételével, előbbiek vendéglátása mellett. Az első nap igen őrült játékot hozott: csak úgy potyogtak a kapuk, és miután kezdtük azt hinni, hogy India 150/10-e igen kevés, végül a nap Ausztrália 67/7-jével fejeződött be...
Piros krikettlabda (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mi a világon a legnagyobb tesztrangadó? A Hamvak? Valószínűleg igen, de mostanában valljuk be, a Hamvak-meccsek a nagy felhajtás ellenére gyakran izgalommentesek voltak, mert annyira egyenlőtlen volt a harc a két fél között. Esetleg az India–Pakisztán párharc? Hát, lehet, hogy az is lehetne, de a két ország közti feszült politikai viszony miatt ők már 17 éve nem is tesztelnek egymással... Így akkor itt jön képbe az Ausztrália–India, azaz a Border–Gávaszkar-trófea, amely ugyan múltját tekintve biztosan nem a legnagyobb
csata, de a közelmúltban bizony talán itt szoktuk látni a legélesebb küzdelmet.
Most is mindkét csapat jó, de nem elbukhatatlan helyzetben áll a tesztvilágbajnokságon, így ez a most kezdődő sorozat elég sok téttel bír mindkettejük számára. Ausztrália számára pedig külön motivációt jelenthet egyrészt az, hogy ebben a sorozatban már 10 éve nem tudták megverni Indiát (bár meccseket nyertek ellenük, csak sorozatot nem), másrészt az, hogy csapatuk tele van 30 év fölötti játékosokkal, sőt, 37 évesek is vannak köztük, így valószínű, hogy ennek a nemzedéknek már az utolsó lehetőségei közé tartozik a mostani, hogy bebizonyítsák: ők is ott vannak a történelem legjobb ausztrál csapatai között. Azt kétségkívül tudjuk róluk, hogy rendkívül jók, de talán ahhoz egy kicsi még hiányzik, hogy valóban a valaha volt legjobbak közé soroljuk őket. De a sok tapasztalt játékos között most, az első meccsen avattak azért egy tesztújoncot is a 25 éves mindenes, Nathan McSweeney személyében. Ő a kezdés előtt Darren Lehmanntól kapta meg a válogatottságot jelképező sapkáját.
India összeállításával kapcsolatban már hetek óta jöttek-mentek a hírek. Azt például már régebb óta tudni lehetett, hogy Subman Gil egy hüvelykujjsérülést szedett össze egy csapaton belüli edzőmeccs során, Rohit Sarmá szereplése pedig azért volt bizonytalan, mert pont mostanra várta második gyermekének születését. Végül ők valóban nem játszottak ezúttal, és kimaradt a nagy nevek közül Ravicsandran Asvin és Ravindra Dzsadedzsá is: ilyen, hogy egyikük sem játszott egy teszten, 2012 óta csak 4-szer történt meg ezen kívül! Újoncként kapott viszont lehetőséget két játékos: Harsit Ráná, a 22 éves gyors dobó és Nítís Kumár Reddí, a 21 éves mindenes. A csapat kapitánya ezúttal Sarmá hiányában Dzsaszprít Bumráh volt, pályafutása során először.
Az első meccs helyszíne Perth volt, kemény talajú, de füves sávval. A napos időben mindenképpen érdemesnek tűnt az ütést választani, és a pénzfeldobást megnyerő India így is tett. A jó időben egyébként szép számmal jöttek ki szurkolók: nem sokkal a kezdés után már 24 000-en voltak, ami Perthben a teszteket tekintve már most rekord volt! És még több ezren érkeztek később is.
Az ütést Jasaszví Dzsájszvál és Kannaur Lokes Ráhul kezdte, ám még mielőtt bármelyikük is pontot szerzett volna (csak pár extra volt), az első agresszív ütési próbálkozás máris félresikerült Dzsájszvál részéről, és élezését (Mithcell Starc dobásából) elkapták. India ezek után hiperóvatos játékra kapcsolt: Ráhul ugyan néha-néha ütött egy-két pontot, de kis túlzással milliónyi nullásat láttunk, és például a 11. játszma végére még csak 8 futás állt az összes ütős neve mellett – pontosabban Ráhul neve mellett, mert a frissen beállt Devdatt Padikkal az eddigi 22 (!) labdából, amivel szembe nézett, még nem szerzett egyet sem. És a 23-adikból sem, ugyanis akkor eljött számára a vég: Josh Hazlewood dobásából elkapta a kapus. Hamarosan megszületett végre az első négyes is, de az első pont, amit nem Ráhul (hanem egyébként Virát Kohlí) szerzett a meccsen, csak a 15. játszmában jött el! De Kohlí sem sokáig gyűjtötte tovább: valószínűleg fölöslegesen védekezett bele egy Hazlewood-labdába, és mivel belepiszkált, a katona elkapta őt is: 32/3. Eddig kiválóan működött az ausztrál gyorsdobó-támadás, de a 21. játszma után azért csak megpróbálkoztak Nathan Lyonnal is. Ám az ebédig hátralevő rövid időszakban mégsem ő, hanem megint Starc volt eredményes: az eddig még stabil Ráhul egy nagyon finom élezését kapta el a kapus – de olyan finom volt, hogy a bíró elsőre meg sem adta, csak videózás után. Bár kétségek még ezek után is felmerültek: mintha nem egyszerre lett volna a képen a labda az ütő mellett és jelentkezett volna a zaj a rezgésérzékelőn. És igen: kiderült, hogy egy pillanattal később az ütő hozzáért a lábszárvédőhöz (is?), és ennek a hangja lehetett az, amit az érzékelő érzékelt! Gyanús (bár nem biztos), hogy hibás döntés született, de nem volt mit tenni. Ezek után az ebéd már gyorsan eljött: az állás ekkor (25 játszma után) 51/4 volt.
A játék képe pedig nem sokat változott a következő menetben sem. Talán India egy picivel jobban megnyugodott, összeszedte magát, de a kapuvesztéseik így is folytatódtak. Előbb Dhruv Dzsurel, majd rövid időn belül Vásingtan Szundar is az újdonsült apuka Mitchell Marsh áldozata lett, és csak ezek után következett egy hosszabb kapuvesztési szünet, amikor a vendégek egy kis építkezésbe tudtak kezdeni. Ezt pedig Risabh Pant és Kumár Reddí vitelezte ki, ráadásul Pant ellen mintha el lettek volna átkozva az ausztrálok: kétszer kértek ki ellene DFR-t, de hiába, egyszer meg nem kértek ki, pedig akkor nekik lett volna igazuk – és Pat Cummins is elejtett ellene egy elkapást. És ha már Cummins: neki Panttól függetlenül sem volt eddig jó napja, hiszen egyetlen kaput sem szerzett, és jóval magasabb volt a gazdálkodása, mint a többieknek... Ám a 46. játszma megtörte mindkét átkot: Cummins ugyanis kiejtette Pantot! Innentől kezdve viszont jött a sorvégi összeomlás: szinte minden hátralevő játszmában kiesett egy-egy újabb indiai ütős, és hiába egy-két hősies hatos is, ami közben becsúszott tőlük, mindössze 150 ponttal fejezték be a játékrészt. Amelynek a végén a teaszünetet is megtartották. Érdekesség, hogy mint a 10 ütős sebes labdából esett ki, és mindenki elkapás által.
A második negyedben az ausztráloknál az ütést ezúttal nem Steven Smith, hanem Usman Khawaja és az újonc McSweeney kezdte. A dobást pedig Bumráh, de nem valami jól: egyrészt egy túllépéses rossz labdával nyitott, másrészt McSweeney egy négyest is ütött ellene az első játszmában, ami ezen a meccsen igen sokat ér. A debütáns aztán Mohammad Szirádzsot megkínálta egy négyessel: igen jól kezdődött tehát neki a bemutatkozás, ám a folytatás már másmilyen lett: bár a bíró nem adott meg ellene egy LKE-t a következő Bumráh-játszmában, de a videóbíró már igen. Két dobás múlva pedig majdnem Marnus Labuschagne is távozott, de a második katona, Kohlí, hiába kapta el a labdát, a teste még mozgásban volt, a földre huppant, közben pedig kiejtette a labdát. Az ütős megmenekült ugyan, de a pontokat nem igazán gyűjtögette a folytatásban, sőt, a 7. játszmában két társát is elvesztette maga mellől, megintcsak Bumráh jóvoltából (az egyiknél Kohlínak már sikerült az elkapás), így aztán 19/3-nál az ausztrálok kissé szorult helyzetben kezdhették magukat érezni. De aki emlékszik még a tavalyi vébédöntőre, tudja: Travis Head még hozhat sok bajt az indiaiak fejére! Márpedig most ő állt be, és rövidesen két határt is ütött – viszont ezúttal tőle ennyi volt! Az újonc Ráná a 12. játszma elején egy szép varratos dobással betalált a kapujába. Két dobással ezek után Labuschagne is végre pontot szerzett: a 24. vele szembeni labdából! És még mielőtt a második futásáig is eljutott volna, még egy társa kiesett: Marsh élezését kapta el a harmadik katona, Ráhul igen látványosan, centikkel a föld fölött. Labuschagne második futása a 41. fogadott dobásból jött össze – szenvedése aztán 52 dobás után ért véget, amikor még mindig csak 2 futáson állt! Őt Szirádzs ejtette ki egy teljesen egyértelmű LKE-vel. A nap már nagyon közeledett a végéhez, de azért pár dolog még belefért: először Alex Carey két egymás utáni négyese, végül a 25. játszmában Cummins kiesése, ami ausztrália 7., a nap 17. kapuja volt már... Végül 27 játszma után, 67/7-nél ért véget ez a különleges játéknap.
