Hűha, csak 3 kapu az Ausztrália–India teszt második napján!
2024. november 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Mintha egy teljesen másik mérkőzést láttunk volna ma, mint tegnap. Előző nap egymás után estek ki az ütősök, összesen 17, ma viszont 2 gyors kiesés után a harmadik már lassabban jött, több pedig egyáltalán nem. India így a 3. játékrészben már 172/0-val áll, ami Ausztrália számára semmi jót nem ígér...
A rádzskoti Szváminárájan-templom (illusztráció)A kép szerzője: Abhyankar.bharat (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
A tegnapi, igazán őrült napon először mindenki azt hitte, India nagy bajban van. Nap végére pedig már pont az ellenkezőjét. Hiszen az indiai 150/10 után egy ausztrál 67/7-et láttunk eddig, ami magában hordozta nem csak azt a veszélyt, hogy India előnnyel pihenhet majd a 2. játékrész után, de akár annak a szégyennek is a lehetőségét, hogy Ausztrália hazai pályán 100 alatti pontszámmal elfogyjon. Ilyenre eddig csak 10-szer volt példa a világon, ebből 5-ször a 19. században, az elmúlt 40 évben pedig csak kétszer...
Most reggel, a gyönyörű, felhőtlen ég alatt a legnagyobb teher talán Alex Carey, az utolsó elismert ütős vállán nyugodott. De emlékezhetünk Dzsaszprít Bumráh kiváló tegnapi teljesítményére: vajon mit hoz kettejük mai összecsapása? A válaszra nem kellett sokáig várni, mert a mai 2. játszmában máris szembekerültek: az első dobásból pedig máris meglett a győzelem (és az ötös zsákmány) Bumráhnak, mivel Carey a kapushoz élezte a labdát. Hamarosan az új ember, Nathan Lyon is búcsúzott egy Harsit Ráná-dobásból: ő egy rövid labdát védett
az árok mezőnyjátékos kezei közé – jöhetett az utolsó társulás, és az ausztrálok még 80 pontnál sem tartottak! Nagy reményeik már nem lehettek, legfeljebb az, hogy minél hosszabb ideig kihúzzák, azalatt pedig pár pontocskát lecsipegessenek a hátrányból. És végre Mitchell Starc és Josh Hazlewood meg tudta tenni, amit elterveztek: rengeteg nullás labda közé beékeltek néhány pontszerző ütést, és a 34. játszmától kezdve az 52-edikig bent tudtak maradni, mialatt valahogyan csak átlépték a 100-as összpontszámot. De csak 4-gyel, mert aztán Ráná megszerezte a játékrészbeli 3. kapuját is, így India 46-os előnnyel várhatta a folytatást. Érdekesség, hogy ennél nagyobb előnyt úgy, hogy legfeljebb 150 pontot ért el valaki az első játékrészben, csak 4-szer ért el egy csapat: utoljára 1902-ben! További kis érdekesség, hogy a 9. rendű Starc 112 labdával nézett szembe: ausztrál legalább 9. rendű ütőstől ilyet, hogy legalább 100 dobást fogadott, utoljára majdnem napra pontosan 7 évvel ezelőtt láthattunk. Most egyébként, hogy vége lett a játékrésznek, egyúttal az ebédszünetet is megtartották.
Sorsdöntő időszak következett a 3. játékrész elején: ha Ausztráliának nem sikerül megismételnie a tegnapi dobóteljesítményét viszonylag hamar, akkor valószínűleg eláshatják a reményeiket. Ismét (a múltkor kacsázó) Jasaszví Dzsájszvál és Kannaur Lokes Ráhul nézett szembe a nyitó dobókkal, de ezúttal mintha egy másik mérkőzést láttunk volna. Nagyon jól felmérték, hogy mikor fér bele egy vagy két futás, és akkor megtették, de ha nem, akkor türelmesen védekeztek vagy hagyták a labdákat, nem zavarta őket 3 egymás utáni szűz játszma sem – az első óra végére így már 35/0-nál tartottak. A 15. játszmában már a csapat 50-ese is elérkezett, majd az ausztrálok 19 számukra eredménytelen játszma után kipróbálták a pörgető Lyont is – szintén eredménytelenül. 24 játszma után még Marnus Labuschagne is megpróbálkozott a dobással, de ő sem ért el semmit. 26 játszma után érkezett el a tea, és még mindig ez a két ütős volt bent: az állás ekkor 84/0 volt. Miután egyébként észrevették, hogy a pálya már kevésbé tartogat meglepetéseket, mint tegnap, megpróbálkoztak más típusú ütésekkel is, egyszer (a 19. játszmában) Dzsájszvál Starc egyik dobásából egy igen furcsa (többféle ismert típus keverékéből álló) mozdulatot mutatott be, amiből például egy 4-es lett. Összesen egyébként 8 négyes volt eddig, hatos pedig egy sem.
Szünet után pedig ugyanez a játék folytatódott: Ausztrália részéről inkább sebes dobások, néha Lyon (bár a talaj még nem igazán segítette a pörgetést), India részéről pedig Dzsájszvál és Ráhul magabiztos ütőjátéka. A 38. játszmában Dzsájszvál elérte a maga 50-esét, a társulás pedig a 100-at, de a haladás óvatosságát mutatja például az, hogy amikor a 44. játszmában Dzsájszvál egy 4-est ütött, akkor ez a 4-es volt az első határ 25 játszma óta! De az is mutatja az óvatosságot, hogy amikor Dzsájszvál 50-est szerzett, Ráhul 40-en állt, az ő 50-ese viszont csak több mint 10 játszmával később lett meg. De meglett, és ez a lényeg, hiszen tesztről van szó, az idő nem túlzottan számít, főleg egy ilyen első nap után, mint a tegnapi... Az 50. játszmában Ausztrália (kétségbeesésében?) már Travis Headet is behívta dobni, de miután ebben az egy játszmában 8 futást gyűjtöttek ellene, többet ő már vissza sem jött. Ha egyébként a két ütős közti különbséget figyeltük, látszott, hogy bár mindketten lassan haladtak, de Dzsájszvál azért sokkal rámenősebb volt: ezt például két hatosa is mutatja, amivel egyébként egy kisebbfajta világcsúcsot döntött, ugyanis 2024-ben ez már neki a 33. és a 34. teszthatosa volt, ilyen sokat pedig még egy évben soha senki nem ütött (utoljára 2014-ben volt 33 hatosa Brendon McCullumnak). A mai napnak végül 57 játszma után lett vége, amikor is az állás 172/0 volt: bár az ütősök már nagyon fáradtak, Dzsájszvál kezébe többször is görcs állt, de végigbírták, így ez a társulás már a valaha volt második legjobb indiai nyitó pár Ausztráliában – egy 1986-os 191 után, de holnap akár még az is megdőlhet. Hozzá kell tenni, hogy a pálya láthatóan kényelmesebbé vált az ütéshez, de azt is, hogy a dobójáték tea után azért javult valamit, főleg Hazlewood volt nagyon veszélyes, de az áttörés neki sem sikerült.
