Majdnem két teljes játékrész lement a karibi teszt 4. napján
2024. november 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár Banglades jókora hátrányban kezdte a napot, mindenki meglepetésére lezártnak nyilvánították a második játékrészt. A Karib-térség aztán 152 futással elfogyott, de a cél így is hatalmas lett – sőt, 7 bengáli kapu is elveszett tea után, így holnap már csak nyúlfarknyi játék várható.
Barbadosi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ugyan Banglades nem csekély (181 futásos) hátrányban találhatta magát a 4. nap elején, a 2. játékrész végéhez közeledve, egy megmaradó kapuval, de a tegnapi eredményük, amivel 200 alá csökkentették a hátrányukat, elkerülve így a továbbjátszást, adott nekik egy kis reményt arra, hogy mondjuk a döntetlent megpróbálhassák még kiharcolni. Főleg, ha az időjárás is kisegíti őket – bár a korábbi napokra előrejelzett esők eddig sem nagyon érkeztek meg, mára pedig most már jobb időt jósoltak, mint korábban kinézett.
A játéknap egy igencsak érdekes hírrel indult: a hátrányban levő Banglades ugyanis lezárta a játékrészét! Hátrányban lezárni általában is érdekes, de most ráadásul ez a világon a 3. legnagyobb hátrány volt, amikor lezártak egy második negyedet. Csak találgatni lehetett, hogy miért tették ezt: esetleg a sérüléseket akarták elkerülni? Vagy úgy gondolták, hogy most még nagyon dobóbarát a pálya, és pár játszmát sem akartak elvesztegetni, mielőtt feljavulna az ütősök számára? Nem tudja senki, de a lényeg, hogy Kraigg Brathwaite és Mikyle Louis nyitotta az ütést. A 3. játszmában mindketten majdnem kiestek, de a valóságban egyikük sem: előbb Brathwaite-et ejtette el az első katona, a következő dobásból pedig Louis ellen nem adott meg a bíró egy LKE-t, Banglades pedig nem kérte ki a videózást – pedig később kiderült, hogy nekik lett volna igazuk... Az 5. játszmában viszont már történt egy érvényes elkapás is: Louis ért bele olyan finoman, hogy ő maga sem érezte, ezért amikor a bíró kiküldte, DFR-t kért – hiába, Tászkin Áhmed ünnepelhetett. A folytatásban nem jelenthető ki, hogy az ütősök végig nagyon magabiztosak voltak, hiszen többször tévesztettek (erre a viszonylag erős szél is nyilván rásegített), sőt, a 11. játszmában már egy újabb kiesés is jött. Megint Áhmed dobott (jótávosan és jó szélesen), Keacy Carty pedig a harmadik katonához külsőélezett. És bár az új ember, Kavem Hodge azon nyomban egy 4-essel indított, de utána két nullás jött, majd Sariful Iszlám dobásából Brathwaite búcsúja – bár az elkapást még vizsgálni kellett videón, hogy nem ért-e le a labda a földre, de nem. Ahogy telt az idő, Banglades lassacskán dobókat cserélt, Alick Athanaze pedig ütőt: és úgy tűnik, utóbbi hozott több szerencsét, már csak azért is, mert a 3. dobásból, amit az új eszközzel próbált megütni, Maminul Hak elejtette őt... 25 játszma után jött el az ebéd: ekkor 61/3 volt az állás, ami 242-es karibi előnyt jelentett.
Ebéd után visszajött dobni Tászkin Áhmed (aki egyébként egy időre a mezőnyt is elhagyta korábban), a másik végről pedig lassú labdák állították kihívás elé az ütősöket. A 27. játszmában Athanaze megúszott egy LKE-t Áhmed ellen (a bíró meg is adta, csak a videózáson derült ki, hogy fölément volna), majd nemsokára volt egy másik videós eset is, ami megintcsak a Karib-térség javára dőlt el – ráadásul nem egy 4-est is szereztek az ütőseik puszta szerencséből, szóval Banglades mellé még a sors sem állt oda... Amikor végre a 31. játszmában sikerült egy újabb kaput szerezniük, az pedig nem a szerencsén múlt, hanem Tászkin Áhmed jó dobásán, amely hasonló volt az előzőhöz, de kicsit nagyobbat pattant, így Hodge beleélezett, a kapus pedig elkapta. Aztán pedig teljesült a milliószor ismételgetett közhely: egy kapu hozza a másodikat – ezúttal 5 dobás múlva esett ki Athanaze, méghozzá egy Mehedí Hászán Mirádzs-féle pörgetésből, ami egy egyértelmű LKE-hez vezetett. Az már ritkábban szokott teljesülni, hogy két kapu hoz egy harmadikat is, de néha azért igen – például most. A frissen beállt Justin Greaves mindössze a hatodik labdát, amivel szembenézett, nem tudta kivédeni, Tászkin Áhmed pedig már a negyedik skalpját gyűjtötte be: az állás így 95/6-ra változott, visszajöttek a bengáliak esélyei! A 36. játszmában ezek az esélyek tovább is nőhettek volna, de Maminul Hak egy újabb elkapást rontott el – most Alzarri Joseph ellen! Joseph mellett ekkor a másik ütős Joshua Da Silva volt, aki agresszívabb üzemmódban játszott: ezért megkapta a jutalmát is (két négyes és egy hatos formájában), de a büntetését is: egy erőteljes nyesési kísérletét elkapták a hátsó csúcson. A hátralevő 3 ütős már nem túl sokat tudott hozzátenni a pontszámhoz (igaz, az eddigiek sem...), a fő kérdés talán csak az volt, meglesz-e Tászkin Áhmednek élete első ötös zsákmánya teszt formátumban. Amikor a háromból az első kaput Hászán Mirádzs szerezte meg, ennek esélye lecsökkent – de aztán az utolsó két kapu megint Áhmedé lett, így nem is ötös, hanem hatos zsákmánnyal zárta a játékrészt. És tegyük hozzá: megérdemelten, mert sok szép labdát eresztett meg. De a játékrész utolsó mozzanata is igen szépre sikerült bengáli részről: Hászán Mirádzs elkapásáról van szó, aki felugrott, kinyújtotta a jobb kezét, a labda pedig beletapadt a tenyerébe. A Karib-térség összesen 152 futást ért el, ami 334-es célt jelentett Banglades számára... A játékrészek közti szünet egyébként tea is volt egyben.
A helyzet tehát elég reménytelen volt a vendégeknek – és méginkább az lett az utolsó játékrész első játszmája után. Akkor ugyanis Kemar Roach máris lecsapott: picit rövid, picit széles labdájába Dzsákir Hászán csak úgy tudott beleérni, hogy az a saját kapujára vágódott. A másik nyitó, Máhmudul Hászán Dzsaj mellé jöhetett be Maminul Hak, akinek igazán lett volna mit jóvátennie a mezőnyhibái után... A 3. játszmában azonban csak a bíró szava elv mentette meg őt a kieséstől, és a folytatásban sem igazán villogott – de legalább nem ő esett ki következőnek, hanem Hászán Dzsaj, aki a harmadik katonához élezett egy, a vártnál talán nagyobbat pattanó Jayden Seales-labdát. Sőt, mivel Hak jól védekezett, a következő kieső sem ő lett: a 11. játszmában Sáhádát Hoszent kapták el. (Érdekesség, hogy az apelláláskor a bíró először bólogatott, aztán a fejét kezdte rázni – végül ki kellett kérni a videót, amiből kiderült, hogy Hoszen kesztyűjét éppen súrolta a labda.) A 12. játszmában pedig visszaadott valamit a sors Haknak: két egymás utáni dobásból kétszer ejtették el őt! Először Da Szilvá, aztán Louis... De nem tudta kihasználni az új életet, amit kapott: pár dobás múlva már érvényesen is elkapták, méghozzá maga a dobó, Roach (ráadásul igen látványosan), aki felé véletlenül visszaütötte a labdát. 23/4: ha eddig bárkinek kétségei lettek volna a végeredményt illetően, azok mostanra bizonyára eloszlottak. Ezek után Hászán Mirádzs ugyan belekezdett a pontszerzésbe, de több négyese is csak a szerencsének volt köszönhető, aztán a 16. játszmában újabb két elejtett elkapás következett: most Banglades bőven megkapta a kárpótlást a korábbi szerencsehiányért. De nem csak Hászán Mirádzs, hanem Litan Dász is felbátorodott, és 100 fölötti aránnyal haladt, mígnem 22 pont után, a 18. játszmában végre nem ejtették el az elkapást egy Shamar Joseph-dobásból! (Az előző négy hiba az mind az ő dobása után történt.) Ezek után viszont egy hosszabb (már az eddigiekhez képest hosszabb) kapumentes időszak következett, ráadásul Hászán Mirádzs a 26. játszmában egy hatost is bemutatott, gyorsan közeledve az 50-eshez – az azonban nem lett meg neki, mert 45-nél elkapták. És a nap rövidke hátralevő részében még Táidzsul Iszlám is kiesett: amikor (az előző 3 naphoz hasonlóan) a tervezettnél kicsit korábban, 31 játszma után véget ért a játék a gyenge fény miatt, Banglades 109/7-nél tartott. Vajon holnap 3 kapu lesz meg előbb, vagy 225 futás? Na persze ez a kérdés csak egy rossz vicc volt.
