Új-Zéland pozitívba fordult a teszt harmadik napján, de...

2024. november 30. – Szerző: Krikettgalaxis

A harmadik nap is érdekes csatát hozott az Új-Zéland és Anglia közti teszten. Előbb az angol közepes és alsó rend egy egész szép előnyt épített fel, amit a nap legvégére Új-Zéland éppen hogy ledolgozott ugyan, de már hat kaput elvesztettek. Holnap Anglia gyorsan rövidre zárhatja a meccset.

A leedsi városháza, a híres aranyozott bagolyszobrokkal (illusztráció)

A kép szerzője: Chemical Engineer (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

A harmadik nap egy szomorú hírrel kezdődött: kiderült, hogy az amúgy nem éppen a rossz közbiztonságáról ismert Új-Zélandon is létezik bűnözés. Az éjjel ismeretlen elkövetők átvágták a drótkerítést a meccsnek helyet biztosító Hagley Ovalban, és különféle értékes felszereléseket (például kamerákat, lapgépeket) – valamint sok sört (!) vittek el. Az öltözőkbe nem törtek be.

Ami a játékot illeti: tegnap este a második játékrész 74. játszmája után jártunk, és bár Anglia még 29 futásos hátrányban volt, de mivel (nagyban a sok (hat) új-zélandi elejtett elkapásnak köszönhetően) még csak 5 emberük esett ki, így erősen várható volt, hogy ma korán megszerzik a vezetést, majd növelni is fogják az előnyt – annak ellenére, hogy borult, az ütősök számára barátságtalan idővel indult a 3. nap is.

Az ütést a 37-en álló Ben Stokes és a 132-nél járó Harry Brook kezdte. Az angol szándék pedig már az elejétől fogva nyilvánvaló volt: rövid idő alatt sok futást szerettek volna begyűjteni. És persze nem csak határokból, hanem apró lépésekből is: ez viszont majdnem egy kifutást eredményezett a 77. játszmában, de Stokes vetődve beért a vonal mögé. Hamarosan Brook is megúszott egy esetet: ismételten egy elkapást ejtettek el ellene, méghozzá megint Glenn Phillips, aki már tegnap is nem egyszer elkövetett ilyesmit... Rövidesen letelt a 80 játszma, így Új-Zéland kikérte az új labdát, amivel Tim Southee és Matt Henry kezdett kísérletezni – ám ebből is az angolok jöttek ki jobban. Már a legelső új labdás játszmában elérték a 349-et, amivel pozitívba fordult az egyenlegük, aztán hamarosan Brook már a 150-et is átlépte, egy játszma múlva pedig Stokes is az 50-et. A határesemények pedig csak folytatódtak, és az volt a kérdés, vajon lesz-e újabb Brook-kétszázas vagy akár még annál is több – de nem lett, mert 171-nél végül megállították. Henry labdáját a ritkás katonasorfalon szerette volna átjuttatni, de csak a kapushoz sikerült, aki ezúttal nem hibázott. A következő ütős, Chris Woakes igazán nem sok vizet zavart, hiszen Southee 1 ponttal őt is kiejtette (bár meg kellett nézni videón, hogy a földszinti elkapásnál nem ért-e le a labda a fűre), viszont Gus Atkinson, 9. rendűség ide vagy oda, eredményesen folytatta az angol pontgyűjtést. Többek között az ő (egyik) hatosával lépte át a csapat a 400-at, és még újabb határok is érkeztek tőle, így amikor a 95. játszma végén Nathan Smith dobásából elkapták, már 36 labdából 48 pontnál járt: nem éppen tesztstílus! És valami ugyanilyet láttunk a 10. rendű Brydon Carse-tól is: már az első labdát négyesre ütötte (amivel Anglia előnye 100 fölé duzzadt), és később is hasonlóan folytatta. De előbb még közbeszólt az ebédszünet: ezt 97 játszma után, 459/8-nál tartották meg. A mai napon eddig Anglia 6 fölötti aránnyal ütött!

Mi mással is indulhatott volna a második menet, mint a játékrész nyolcadik elejtett elkapásával? Az eset a 98. játszmában történt, és eláruljuk, ki követtel el? Na jó: megint Phillips... Aki pedig megmenekült, az Carse volt: ő pedig, bár a 80 futásnál járó Stokest hamarosan elvesztette maga mellől, összesen három hatost is ütve, összesen 24 dobásból viharzott el 33 futásig. És még valószínűleg folytatta is volna, de ekkor esett ki az utolsó, 11. ütős is mellőle, így a játékrész 499/10-zel, azaz 151 pontos angol előnnyel végződött.

A harmadik játékrészben az ütést Tom Latham és Devon Conway nyitotta, a dobást pedig Chris Woakes, akinek a mostanában nyújtott viszonylag gyenge teljesítménye miatt sok szurkoló már a tesztpályafutásának a végét vizionálta. Most viszont szépen bekezdett: már a 3. játszmában elérte az áttörést, amikor a pattanáskor kiegyenesedő varratos dobása Latham élezésével és Brook elkapásával ért véget. Conway óvatos játékkal azért tovább jutott, de csak időben, pontszámban nem annyira: őt a 9. játszmában kapták el a széles zárt középen, de ekkor is még csak 8 futása volt. (Igaz, ez is egy gyanús eset volt, még a videózás után is, hogy nem ért-e le a földre a labda az elkapáskor...) A következő pár, Kane Williamson és Rachin Ravindra aztán már egy kicsit megszilárdította a hazai ütőjátékot, sőt, a 18. játszmában Williamson, a világon 19. emberként elérte pályafutása 9000. tesztfutását is. Három dobással ezek után, 62/2-es állásnál elérkezett a teaszünet.

A pihenő utáni második dobásból Stokes eltalálta Williamson sisakját, de az eszköz kiválóan működött, és az ütősnek semmi baja nem lett – igaz, magát a sisakot ki kellett cserélni. De Williamson jól folytatta a játékot – ellenben Ravindra nem, mert már a 20. játszmában ellene szerezte meg Carse a mai második kapuját: egy rövid labdát csak a mélységi keresztlábhoz tudott odaütni, aki elkapta. A következő ütős Daryl Mitchell volt, aki egy, az előzőnél még szilárdabb párt tudott alkotni Williamsonnal. Túl gyorsnak (legalábbis azok után, amit Angliától láttunk) nem voltak nevezhetők, de azért néha egy-egy határ is becsúszott tőlük, sőt, a 31. játszmában (Shoaib Bashir ellen) három is, így a 35. játszma végére már 132/3-ig meneteltek el: közel volt a hátrány ledolgozása, így még egész nyíltnak tűnt a mérkőzés. De ekkor jött az újabb fordulat, méghozzá ismét a sokat kritizált Woakesnak köszönhetően: a 36. játszmában két ütőst ejtett ki két egymás utáni labdából! Előbb a már 61-nél járó Williamson lábát találta el, amire a bíró LKE-t ítélt (és ez a bíró szava miatt maradt is), aztán az új embert, Tom Blundellt aranykacsáztatta ki, akinek védekezésre tartó ütőjén finoman megpattant a labda, és elkapták. Érdekes, hogy annyira finom volt ez a beleérés, hogy maga Blundell sem érezte, ezért kikérte a DFR-t: de a technológia érzékenyebbnek bizonyult, mint ő. 133/5: ez az állás mindjárt máshogy nézett ki! És már közeledett a nap vége – de hogy Új-Zéland szurkolói számára is szolgáljunk valami pozitív hírrel, elmondjuk, hogy a 45. játszmában ledolgozták a 151-es hátrányukat, így eldőlt, hogy játékrészes vereséget biztosan nem szenvednek. De a sima vereség még egy lépéssel közelebb került ezek után: Carse dobása után a bíró LKE-t ítélt Phillips ellen – a dobó pedig örömében jó nagyot kiáltott, nyilván érezte, hogy mekkora lépést tettek ezzel a győzelem felé! A mai játék végül a 49. játszmában ért véget jó sok nullás labda után: az állás 155/6 volt, ami gyakorlatilg 4/6-ot jelentett a hazaiak számára...