Története során először női bajnok a Melbourne Renegades!
2024. december 1. – Szerző: Krikettgalaxis
A férfiaknál egyszer már összejött nekik az aranyérem, de a női csapatuk még csak döntőbe sem jutott soha: most viszont nem csak az alapszakaszt nyerték meg és jutottak el a végső meccsig, de ott is sikert arattak a Brisbane Heat fölött. A Heat így tavaly után a második döntőjét bukta el.
Melbourne látképe (illusztráció)A kép szerzője: Melbpal (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Mint emlékezhetünk, a csoportkörben a Renegades végzett az élen, a Heat lett a második, a Thunder a harmadik, a Hurricanes pedig a negyedik – és érdekes módon a rájátszás után is pont ugyanez a sorrend maradt meg. A végselejtezőben ugyanis a Thunder legyőzte a Hobartot, de aztán az elődöntőben kikaptak a Heattől – így végül Renegades–Heat döntőt láthattunk, méghozzá előbbiek otthonában, Melbourne-ben: a hatalmas MCG stadionban. Minden szép és jó volt, csak egy szomorú ténnyel kellett szembesülnünk: a nézőszám ezúttal a 6000-et sem érte el, pedig az ausztrálok úgy általában szépen lelkesednek a női krikettért is.
A kezdéskor az időjárással sem volt semmi probléma, bár az előrejelzések szerint későbbre volt várható valamennyi eső (sőt, nyugat felől már most gyülekeztek a sötét fellegek). De 3 és fél órányi tartalékidőt terveztek be mára, így jó esély volt rá, hogy legalább egy 5–5 játszmás mérkőzés lejátszható lesz (ennyi a minimum), de ha esetleg még az sem, hát akkor egy tartalék nap is volt még.
A pénzfeldobást a Heat nyerte, és bevallottan részben az időjáráselőrejelzések miatt a dobást választották. A két napja meccs közben megsérült Dzsemimáh Rodriksz bevethető volt, így mindkét csapat a legerősebb összeállításában játszhatott.
A vörösöknél természetesen Hayley Matthews volt az egyik nyitó, de rajta kívül sem nyitó társa, Courtney Webb, sem a 3. és a 4. rendű ütősök nem tudtak értékelhető teljesítménnyel előhozakodni. Bár annyi érdekesség volt azért, hogy a 3. játszma végén (amikor már a 3. rendű Sophie Molineux volt bent) ütöttek egy 5-pontosat: Laura Harris ugyanis a mezőnyből nagyon túldobta a labdát, és az az ellenkező oldalon ki is ment a határig. De aztán rövidesen Molineux is kiesett még az erőfölényben, sőt, a következő dobásból Deandra Dottin úgy búcsúzott, hogy még egy labdával sem nézett szembe: egy szimplakísérlet után, mivel túl lassan indult, be kellett gyorsítania, sőt, a végén ütőjét kellett volna a vonal mögé betolnia, de az pont megakadt a talajon, és így pár pillanaton múlt, de le tudták dönteni a kaput. A következő ütős, Georgia Wareham már jobban igyekezett, de még a félidő fele előtt őt is elkapták 21 pontnál, majd Naomi Stalenberg is valami hasonló teljesítményt hozott – miután egyszer elejtették a mezőnyben. A 13. és a 14. játszma a Renegades kérésére ismét erőfölény üzemmódban telt, és ezt elég jól ki is használták: többek között 4 négyest szereztek, így a végére már 99/4-en álltak. Aztán Matthews mellől tovább fogyatkoztak az újabb és újabb ütősök, de ő maga csak haladt: a 16. játszmában már az 50-et is elérte, és csak a 19.4-ben, 69 futás után, 9-edikként búcsúzott ő is. A csapat így 141-en végzett, ami talán egy kicsit átlag alattinak érződött.
A második félidő kezdetén már nagyon esőgyanúsra fordult az idő, de egyelőre nem eredt el. Esett viszont helyette egy kapu az első játszmában: Grace Harris búcsúzott 0 ponttal az első idényét játszó Charis Bekker dobásából. Sőt, még mielőtt az első határ megszületett volna, Rodriksz is búcsúzott, így 3.2 után 19/2 volt az állás. Azért emeltük ki pont a 3.2-t, mert ekkor, 15:15-kor már tényleg itt volt az eső, és meg kellett szakítani a játékot. A megszakítás ugyan nem volt hosszú (alig több mint fél óra), de közben kiderült, hogy a 3,5 fél órás tartalékidőt nem úgy értették, hogy legalább ekkora megszakítás után vesznek el játszmák, hanem úgy, hogy amint megszakítás van, azonnal elkezdenek elveszni a játszmák, egészen addig, amíg 15 el nem veszik, mert ha 15 elveszik, akkor lép életbe a 3,5 órás tartalékkeret, és 5 játszmányi kergetéssel fejezik be a meccset. Most tehát 8 játszma veszett el, az újraszámolt cél pedig 98 lett. Hogy ez a rendszer így kinek és miért jó, azt nem tudjuk... Mindenesetre a Brisbane-től agresszív játékra lett volna szükség, de amikor Georgia Redmayne ezzel megpróbálkozott, csak egy négyes sikerült neki, aztán a következőből a fedezet elkapta. Sőt, hamarosan Matthews dobóként is nagyot alkotott: két egymás utáni labdából két újabb ütőst ejtett ki, így nagyon visszaestek a Heat esélyei. A 10. játszmában kérték ki a választható erőfölényt (a rövidítés miatt csak 1 játszma volt): ezt Jess Jonassen nagyon jól kezdte, és 13 futást gyűjtött be belőle, de aztán Lauren Winfield is kiesett. A meccs pedig labdáról labdáról egyre jobban kicsúszott a Brisbane kezei közül, és a végén már hiába volt az utolsó dobásból Nicola Hancock hatosa, így is 7 futással kikaptak, második döntőjüket elvesztve két év alatt. A Renegades viszont, hogy is mondjuk, egész nagyot ugrott tavalyhoz képest: az utolsó hely után most itt az első!
A vörösök ereje egyértelműen a csapatmunkában rejlett, amit az is mutat. hogy a tornán összesítésben egyetlen Renegades-játékos sem szerepel a legjobb ütősök és a legjobb dobók között: mindenki hozzátette a maga kis részét, és ez együttesen elég volt a sikerhez. A legtöbb futást, 424-et a Sixers játékosa, Ellyse Perry gyűjtötte, míg 20–20 kapuval Samantha Bates (Thunder) és Alana King (Scorchers) zárt a dobók ranglistájának élén.
És a szezon végére itt a szokásos kis statisztikánk: az idénykezdet előtt elég volt 49 mérkőzés, 277 futás vagy 10 kapu ahhoz, hogy valaki az első 100-ban végezzen a legtöbb meccset lejátszott, a legtöbb futást vagy a legtöbb kaput gyűjtő játékosok listáján. Most már ugyanehhez 55 mérkőzés, 282 futás vagy 12 kapu kell: nem sokkal, de most már ennyivel is többet ér egy ilyen első 100-as helyezés!
