Pakisztán nem tudta 100%-ra lehozni az NH20-as sorozatot sem Zimbabwében

2024. december 5. – Szerző: Krikettgalaxis

A pakisztáni válogatott, ahol rengeteg fiatal és/vagy tapasztalatlan játékos szerepelt, részben bizonyított, részben nem: két magabiztos győzelem után egy nagyon szűk vereség következett részükről Zimbabwe otthonában. Így lényegében mindenkinek lehetett miért örülnie.

Az iszlámábádi Faiszal-mecset, Pakisztán nemzeti mecsete (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Gyakran látunk olyat, hogy egy-egy világbajnokság után, akár rosszul, akár jól sikerül, egy válogatott teljesen átszervezi a Húsz20-as keretét. Pakisztánra, valljuk be, ez rá is fért, hiszen a vébéhadjáratuk eléggé szégyenteljesre sikerült, miközben számos fiatal tehetséget láthattunk például a PSL-ben, akik a válogatottban csak ritkán vagy egyáltalán nem kaptak lehetőséget. Most, ezen a sorozaton elég sok nagy név kimaradt, és olyanok is szép számmal kerültek be a csapatba, akiket eddig keveset láthattunk. Újonc viszont nem volt náluk egy sem – de pont Zimbabwénél igen.

Az első meccsen például ott volt Omer Júszuf, Taijab Táhir, Dzsahándád Hán, Irfán Hán és Szufijan Mukím: egyikük sem újonc, de nagyon tapasztalatlanok. Pakisztán az ütést választotta, így például Júszufot azonnal, nyitóként megláthattuk: egyelőre olyan kis közepesen teljesített, 13-ból 16 ponttal. Igaz, hogy nagyobb sebességgel a többiek sem száguldottak a magas rendűek közül, de azért mindenki legalább két számjegyű eredményt elért, és mivel a kapuk nem nagyon fogytak el, így a végére Táhir és Irfán Hán már begyorsíthatott. Ők 156-os, illetve 180-as aránnyal gyűjtöttek 39, illetve 27 pontot, és ki sem estek, így a végére egy közepesen kellemes 165 állt a csapat neve mellett. Aztán ahogy elkezdődött a kergetés, hamar kiderült, hogy ez a közepesen kellemes azért valójában jobb annál, mint hihettük: a zimbabwei ütősök ugyanis nagyon gyengélkedtek. Mukím és Abrár Ahmed is 3–3 ütőst kiejtett, Dzsahándád Hán is egyet, de ami még fontosabb: Hárisz Rouf is kettőt, amivel Pakisztán történetének egyedüli legeredményesebb dobójává lépett elő, 109 kapuval. Tadiwanashe Marumani és Sikandar Raza 30 és 40 között teljesített, de mindenki más 10 alatt maradt, ráadásul az utolsó ütős is kiesett a 16. játszmában, így Zimbabwe nagy arányú, 57 futásos vereségbe szaladt bele.

A második mérkőzés két dologról is emlékezetes maradt. Egyrészt arról, hogy ez volt Pakisztán 250. férfi NH20-as találkozója, és ezt a mérföldkövet a világon első válogatottként érték el. Másrészt pedig a játékról – amiről az emlékezetesség ellenére nem sokat lehet írni. Mindkét csapat változatlan összeállításban lépett pályára, és Zimbabwe az ütést választotta. 4.2 játszma után, 37/0-nál még úgy éreztük, egész izgalmas meccs lehet még ebből, de akkor egy ritkán látható összeomlásnak lehettünk tanúi: Zimbabwe mind a 10 ütősét elvesztette úgy, hogy közben csak 20 futást tudtak begyűjteni! Szufijan Mukím ötös zsákmányt gyűjtött be, rajta kívül pedig még 4-en eredményesek voltak. Ezzel Zimbabwe története legrosszabb eredményét érte el ebben a formátumban! Az 58-as célt pedig a két pakisztáni nyitó ütős, Omer Júszuf és Szaím Ajúb 5.3 játszma alatt lekergette – és ennyi.

A harmadik találkozón mutatkozott be a sorozat egyetlen újonca, a hazaiak 21 éves dobója, Tinotenda Maposa, és a végén kiderült, hogy az ő behozatala nyerő húzás volt. De az még sokára következett. Pakisztán az ütést választotta ugyan, tehát Maposa már az első félidőben bemutatkozott, de akkor még csak 1 kaput szerzett (nem mintha az nem lenne szép dolog!), viszont a dobók közül nem emelkedett ki, sőt, rossz gazdálkodása miatt inkább lefelé lógott ki. De az ütősök közül mindenki rosszul teljesített: egy 32-es volt a legmagasabb pontszám, de volt kacsa és több 10 alatti eredmény is. A végén azért Pakisztán csak-csak följött 132-ig, ami a múltkor látottak alapján akár még elég is lehetett volna... de nem lett. A hazaiaknál ugyanis ott volt Brian Bennett, aki majdnem a félidő feléig bírta, ezek alatt pedig 43 futást gyűjtött, így kedvező helyzetbe hozta a csapatát. Igaz, aztán viszont vészesen elkezdtek fogyni a kapuk, sőt, amikor Szufijan Mukím a 16. játszmát szűzre dobta, máris Pakisztán tűnt az esélyesebbnek. De az utolsó játszmában, ami előtt még 12 futás hiányzott a győzelemhez, megjött Maposa, és egy 4-essel és egy 6-ossal indította a játszmát: ezek után még az is belefért nekik, hogy elvesszenek egy újabb kaput, az utolsó dobásból így is megnyerték a találkozót, és 1–2-re szépítettek a sorozatban.

Ezzel együtt tehát a két csapat egymás közti örökmérlege úgy néz ki, hogy 21 meccsből 18-at nyert Pakisztán és 3-at Zimbabwe.