BGT: Ausztrália jól halad a visszavágás felé
2024. december 6. – Szerző: Krikettgalaxis
Igaz, még csak egyetlen nap telt el a Border–Gávaszkar-trófea második tesztjéből, de ez alatt az idő alatt is nagy lépést tettek az ausztrálok az egyenlítés felé. Az első játékrészben ugyanis 180 ponttal kidobták Indiát, a másodikban pedig 86/1-re állnak.
A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Három teszt is zajlik jelenleg a világon egyidejűleg, de elég egyértelmű, hogy a három közül ez volt az, ami a legtöbb ember figyelmét vonzotta: egyrészt a népességi adatok miatt, hiszen India mégiscsak a Föld legtöbb lakosú országa, másrészt viszont a játék várható színvonala miatt is: mégiscsak a világranglista első két helyezettje játszik egymással. Ja és a tét! A tesztvébé döntője. Bár nyilván nem ezen az egy mérkőzésen dőlt el a döntőbe jutás, de ez is egyike volt az arról döntő találkozóknak.
A helyszín ezúttal az Adelaide Oval volt, az időpont pedig különleges: minden nap 14:30-ra tervezték a kezdést, azaz éjjel-nappali tesztről volt szó! Ami természetesen azt is jelenti, hogy rózsaszín labdával játszották. A fő pályakarbantartó tájékoztatása szerint a sávon 6 mm-es volt a fű, azt pedig az égre felnézve láthattuk, hogy kicsit borongós volt az idő. Mindent összevetve érdemes volt ütéssel kezdeni, és India így is választott.
A ma 31. születésnapját ünneplő Dzsaszprít Bumráh ideiglenes kapitánykodása ezennel véget ért, visszatért ugyanis a rendes kapitány, Rohit Sarmá, csakúgy, mint Subman Gil és Ravicsandran Asvin, akik Devdatt Padikkal, Dhruv Dzsurel és Vásingtan Szundar helyét vették át. Az ausztráloknál a sérült Josh Hazlewood helyett Scott Boland jött be a gyors dobók közé.
A hamarosan történő kezdést jelző úgynevezett Bradshaw-harangot ezúttal Tim May szólaltatta meg a himnuszok után, majd jöhetett az első labda. Ezt Mitchell Starc dobta Jasaszví Dzsájszvál ellen, és máris az ütős lábát találta el. Dzsájszvál még megkérdezte kapitányát, hogy mi a véleménye, de végül nem kértek videót, elindult lefelé: valóban egyértelmű eset volt. Starc olyan ünneplésbe kezdett, amit tőle már régen nem láthattunk... Aztán Kannaur Lokes Ráhul és Subman Gil tudta, hogy most nagyon fontos feladat vár rájuk – ennek ellenére Gil nem óvatoskodott olyan kifejezetten nagyon, és négyeseket is ütött. Ráhul viszont az első 18 labdából nem szerzett pontot, sőt, a 19-edikből, ami egyben Boland elsője is volt ma, majdnem ki is esett: annyira majdnem, hogy miután a kapus elkapta, az ütős már indult is lefelé, de ekkor kiderült, hogy a dobó túllépett a vonalon... Ugyanebben a játszmában Ráhul még egyszer megmenekült: akkor viszont Usman Khawaja, a katona ejtett el ellene egy elkapást. Ezek után viszont Ráhul is magára talált, és ő is elkezdett néha határokat szerezni, sőt, a 17. játszmában le is előzte a sokkal jobban induló Gilt. Amikor India már 69/1-nél tartott, úgy érződött: ez az ő napjuk lehet – de ekkor megint jött Starc, és megtörte a lendületet. Egy rövidebb labdára Ráhul először védekezően mozdult rá, majd vissza próbálta húzni az ütőjét, de későn: beleélezett, és az árok elkapta. A jelenet pedig majdnem megismétlődött a 21. játszma elején Virát Kohlí főszereplésével: egy újabb, nagyobbat pattanó Starc-labdával szemben ő sem tudta eldönteni, mit csináljon, ő is rosszul találta el, a különbség csak annyi volt, hogy most egy katona kezeiben kötött ki. A kapuk potyogása pedig nem állt meg: 1 játszmával később Boland is eredményes volt, aki Gilt találta el LKE-t érően: Gil sem kért videózást, és bölcsen tette. A 23. játszma végén megtartott ebéd... bocsánat, vacsoraszünet idején így 82/4 volt az állás.
A szünetben fenyegetett egy kicsit az eső (egy ponyvát is behoztak), de aztán időben lehetett folytatni a játékot – igaz, már világítás mellett. Az ütést ekkor Rohit Sarmá és Risabh Pant folytatta, de ők sem sokáig. Igaz, a 26. játszmában előbb Nathan McSweeney elejtette Pantot, de pár labdával később Sarmá is LKE áldozata lett: ezt a bírói ítéletet sem kérdőjelezték meg, és ezt sem volt miért. A 31. játszmában Nítís Kumár Reddí egy négyessel 100-ig juttatta a csapatot, de ennek az apró örömnek sem sokáig örülhettek, ugyanis aztán a kicsit formán kívül levő Pat Cummins is bizonyított: ellene Pant csak az ütője vállával ért bele egy dobásba, amiből könnyű elkapás lett az árokban. A folytatásban Ravicsandran próbálkozott meg egy fokkal gyorsabb játékkal, és tartotta is a 100 körüli vagy afölötti ütési arányt, de éppen a 22. dobásból, amikor 22-n állt, a most dobni visszatérő Starc megszerezte ellene a négyes, sőt, három dobással később Harsit Ráná ellen az ötös zsákmányát is: 141/8. Kumár Reddí ezek után, mint utolsó komolyan vehető ütős nagy terhet vett a vállára, de ezt egészen jól viselte: 31 dobás utáni 11 pontról 46 dobás után már 42-re jött föl, köszönhetően többek között 3 hatosnak is! De a hatos, csak más formában (hatos zsákmány) meglett Starcnak is, aki végül a 45. játszma elején kiejtette az ismét egy nagy ütéssel próbálkozó Kumár Reddít: és mivel időközben Bumráh kacsázott, így India 180 ponttal elfogyott. Ez egyben teaszünetet is jelentett.
A második játékrész nagyon óvatos ausztrál játékkal indult: nem is csoda, hiszen a mérések szerint például az első 5 játszmában (amiből 3 szűz lett) 2,6 fokos görbülést mutattak a gyors labdák. Az első igazi kiesési veszélyt a 7. játszma hozta: ekkor viszont McSweeney élezésébe Pant, a kapus belepiszkált, így viszont nem lett jó Sarmának, akinek a csuklóját találta el a labda. Nem úgy a 11. játszmában, amikor Khawaja élezésére Sarmá már zavartalanul rámozdulhatott, így meg is lett az első ausztrál kapu, természetesen Bumráh dobásából. McSweeney-t és Marnus Labuschagne-t azonban nem lehetett kizökkenteni a folytatásban: ez sem a dobóknak nem sikerült, sem a világításnak, amely a 18. játszmában többször is elromlott, majd megjavult. A mintegy ötvenezer néző jó része a telefonjával világított a sötétben, ám a játékhoz ez persze nem volt elég: szerencsére azonban a hibák rövid ideig tartottak. A 27. játszma végéig zavartalanul ment tovább az ütőjáték, de utána is csak annyi zavar támadt az erőben, hogy McSweeney ellen India videózást kért egy LKE-gyanú miatt – ám a labda a számítások szerint elkerülte volna a láb-karót. A nap végül a játékrész 33. játszmája után ért véget: hiába jött be a végére az első pörgető, Ravicsandran is, a társulással ő sem tudott mit kezdeni, így az állás 86/1 lett, ami 94 futásos ausztrál hátrányt jelent – egyelőre.