India 5 kapuvesztés után is még bőven mínuszban van a harmadik negyedben
2024. december 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Egyértelműen Ausztrália napja volt a mai az India elleni adelaide-i teszten: előbb Travis Head százasával 157-es előnybe kerültek, majd még mielőtt India ezt elérte volna, 5 emberüket ki is ejtették. Nem ízlik a rózsaszín labda a vendégeknek.
Adelaide belvárosának látképe (illusztráció)A kép szerzője: Ardash Muradian (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0
Hiába indult közel 100 futásos hátránnyal Ausztrália, mindenki érezte, hogy ők vannak előnyösebb helyzetben: egyértelműen azért, mert még csak 1 ütősük esett ki tegnap. A tapasztalatlan Nathan McSweeney majdnem 100 labdát már túlélt tegnap, és a jóval rutinosabb Marnus Labuschagne is régóta bent volt már: előbbi 38, utóbbi 20 ponttal. A negyedből 33 játszma telt le: innen folytattuk ma napos, 27 fokos időben.
Az áttörés viszont ma meglepően gyorsan elérkezett: na persze abban önmagában semmi meglepő nincs, ha Dzsaszprít Bumráh kaput szerez, csak a tegnapi erős ellenállás után volt kicsit furcsa, hogy már a mai 3. játszmában ez megtörtént. Elég volt egy igen apró beleérés McSweeneytől, és mivel a kapus résen volt, így a társulás felbomlott. És egy nagyon hasonló történt Steven Smithszel is egy kicsivel később: bár ő éppen egy csúsztatást hibázott el Bumráh ellen, de abból is kapuselkapás lett. Jöhetett be Travis Head, aki az eredményei alapján úgy tűnik, nagyon szerethet ezen a pályán ütni – és ma sem indult rosszul: hamar volt négyese és hatosa is. A 49. játszma viszont Labuschagne-ről szólt, aki egy duplával most jutott el az 50-esig, és utána sem állt le, sőt, begyorsított: az 51. játszmában például a két ütős 17 futást szerzett Harsit Ráná ellen. Bizony Bumráhon kívül a többi dobó eddig az egész meccsen nem sokat mutatott a jó oldalából... egészen az 55. játszmáig, amikor végre Nítís Kumár Reddí is szerzett egy kaput – igaz, ez leginkább Jasaszví Dzsájszvál érdeme volt, aki egy nehéz, alacsony elkapást hajtott végre az árok pozícióban Labuschagne ellen. Head viszont nem állt le: teszthez képest igen nagy aránnyal ütött, és az 56. játszmában egy 4-essel pozitívba fordította Ausztrália mérlegét: ekkor már 3 ponttal ők vezettek! Két játszmával később aztán az 50-es is meglett Headnek – aztán pedig megtartották a vacsoraszünetet, 191/4-nél. Előtte viszont még volt egy ritkán látható eset: Mitchell Marsh ellen történt egy LKE-apelláció, amit a bíró nem adott meg, a videóbíró pedig nem tudta eldönteni, hogy vajon a labda érintkezett-e az ütővel, ezért úgy döntöttek: marad az ítélet. Mivel végül az ütközés is bíró szava
volt, így szerencsére a bizonytalankodáson nem múlt semmi, Marsh akárhogy is volt, jogosan maradt a pályán.
Az ausztrálok szépen lassan növelték az előnyüket a szünet után is, a 62. játszmában például már 200-nál jártak, ami 20-as előny volt. Aztán viszont egy furcsa kiesés jött: már egy ideje látni lehetett, hogy Marsh nehezen találja a válaszokat Ravicsandran Asvin labdáira, ez pedig hamarosan kapuvá is érett: a bíró kapuselkapást ítélt, az ütős pedig elindult lefelé. Később a tévében visszajátszották az esetet, és kiderült: Marsh nem is ért bele, csak a lábszárvédőjén változtatott irányt a labda, de ezek szerint ő maga sem így érezte, hiszen nem kért videózást! Az új ütős, Alex Carey kényelmes sebességgel haladt a pontszerzésben, de Head tartotta a gyorsabb tempót – amire majdnem rá is fázott, mert egy fejszés söprése a 68. játszmában (közvetlenül egy 6-os után) magasra fölment a levegőben, és lett volna esély elkapni – Mohammad Szirádzs azonban elhibázta! Így aztán a 72. játszmára az ütős már a 100-ast is elérte: ráadásul mivel ő itt, Adelaide-ben született, ez neki (és a közönségnek) külön öröm volt! Ünneplés közben ki is integetett a nézőtérre feleségéhez, kislányához és újszülött kisfiához – aki nyilván nem értett még semmit a helyzetből, de majd belenő :) Szirádzs viszont hamarosan helyrehozta a hibáját, és dobóként lecsapott – igaz, nem Headre, csak
Carey-re, de ez is fontos kapu volt, mert már ő is 15 futásnál járt. 80 játszma elteltével természetesen India azonnal kikérte az új labdát – amit Head 8 dobás alatt három négyessel és egy hatossal üdvözölt. De aztán megtört a jég, és bizony sajnos nem valami szépen: már maga a dobás sem volt az, hiszen Szirádzs egy elrontott, röptévé fajult jorkival találta el a már 140-nél járó Head kapuját, de ami utána jött, az sem volt örömteli: a dobó valamit be is szólt Headnek, aki persze válaszolt is rá, miközben ment le a pályáról, a közönség pedig egymás után fújolta Szirádzsot és ünnepelte Headet... Az utolsó három ütős már nem túl sokat tett hozzá a játékhoz, de még mielőtt mind kiestek volna, 332/8-nál, 85 játszma után megtartották a teaszünetet.
Talán kicsit fölösleges volt ez a szünet, hiszen a folytatás első labdájából máris kiesett a 9. rendű Mitchell Starc (méghozzá a nem éppen közönségkedvenccé vált Szirádzs dobásából), aztán, hogy India még jobban felbosszantsa a nézősereget, az utolsó kaput is Szirádzs szerezte a következő játszmájában, így a dobó négyes zsákmánnyal zárt. Az ausztrálok 337-re jöttek föl, ami szép, 157-es előnyt jelentett számukra.
A harmadik negyed első dobása nyilván izgalmas volt Jasaszví Dzsájszvál számára, hiszen a meccs elején az első labdából kiesett – most túlélte a támadást, ami nyilván lélektani szempontból igen fontos volt számára: ezek után már egy négyessel is bátran kísérletezett, sikerrel. És ezúttal nem is ő lett a játékrész első áldozata, hanem nyitó társa, Kannaur Lokes Ráhul, akit talán megtévesztett, hogy Pat Cummins a több hosszú labdája után most egy rövidet dobott, így csak a kesztyűjével tudott beleérni, amiből kapuselkapás lett. Starc dobásaiból azonban aggasztóan sok pontot szereztek az ütősök, így az ausztrálok hamar le is váltották a dobót, méghozzá Scott Bolandre – aki az első mai labdájából eredményes is lett! Dzsájszvál rosszul ért bele, a kapus pedig megint jól teljesített. A 13. játszmában India már 100 alá csökkentette a hátrányát, így kritikus időszak következett mindkét csapat számára: ezt az időszakot pedig ismét Ausztrália nyerte! A 15. játszmában ismét Boland és a kapus, Carey összjátéka ejtett ki egy ütőst, méghozzá nem mást, mint Virát Kohlít: most már elég nagy volt a baj indiai részről. Hát még a 18. játszmában, amikor a visszahozott Starc is megmutatta, hogy nem kell őt leírni: hosszabb, egyenesen induló labdája begörbült Subman Gil felé, aki nem tudta kivédeni, középső karója pedig szépen kifeküdt. A következő labda az új embert, Rohit Sarmát a sisakján találta el, így a protokoll szerint az orvosnak meg kellett vizsgálnia őt, de semmi baja nem lett. Ahogy a következő dobásból sem, pedig akár akkor is lehetett volna: a bíró ugyanis LKE-t ítélt – és csak utána vették észre, hogy a dobás rossz volt, mert Starc túllépett a vonalon. De a 21. játszmát már nem élte túl a kapitány: a másik kapitány, Cummins ugyanis talán a sorozat eddigi legszebb labdájával kidobta őt! A nap hátralevő részében pár indiai négyes még született, de ez is csak arra volt elég, hogy 128/5-re följöjjenek: ez azt jelenti, hogy ha még 29 futást lehoznának holnap kapuvesztés nélkül, akkor gyakorlatilag 0/5-re állnának...
