Két sikerrel fejezte be hosszú útját Anglia a női ICC-bajnokságban
2024. december 11. – Szerző: Krikettgalaxis
Anglia és Dél-Afrika is lejátszotta 22., 23. és 24., azaz utolsó három mérkőzését a több éven átívelő világbajnoki selejtezőben, az ICC-bajnokságban. Ezt a sorozatot az angolok nyerték 1–2-re, és ahogy az már korábban világos volt, mindketten kijutottak a 2025-ös világbajnokságra.
Az angolok büszkesége, a Big Ben (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A pár napja befejeződött NH20-as sorozaton Anglia háromszor söpörte le a pályáról ellenfelét. Most azonban több dolog is más volt: egyrészt a formátum, hiszen ezúttal három ENN következett, másrészt például az, hogy a dél-afrikai csapat új edzőt kapott Mandla Mashimbyi személyében. Ráadásul visszatért a csapathoz a jó formában levő Marizanne Kapp – miközben az angoloktól Freya Kemp hazautazott, hogy pihentessék: erre leginkább azért volt szükség, mert fiatal kora ellenére már több sérülésen túlvan.
Az első mérkőzésen, amit egyébként Kimberley-ben rendeztek forró nyári napsütésben, az is sújtotta az angolokat, hogy a bemelegítés során Maia Bouchier nyaka meghúzódott, így ma nem vállalta a játékot. Kapp viszont, mint ahogy írtuk, visszatért, és nem is akárhogyan: az ütéssel kezdő Anglia magas rendjébe igen hamar belekóstolt, méghozzá háromszor is, így 10. játszma után még csak 50/3 volt az állás, sőt, az utána következő dobásból újabb ütős esett ki, így Anglia az utóbbi évek legrosszabb kezdését produkálta. Heather Knight és később a 8. rendű Charlotte Dean még mentett valamit a helyzeten (ők mindketten elérték a 40 pontot is, Dean ráadásul pályafutása legjobb eredményét érte el), de a kapuk túl gyorsan fogyatkoztak. A végén Annerie Dercksen is feliratkozott a 3-kapus dobók listájára, Anglia így a 39. játszmában elfogyott, és csak egy 187-es célt tudott felállítani. A 2. játékrészt többek között az a Laura Wolvaardt kezdte, aki a 2024-es esztendő eddigi legjobb ütőse női ENN-ben a világon: és ma is ennek megfelelően játszott. Igaz, hogy lassan, de a végére 59-neskiig jutott, miközben társai szépen kisegítették: főként a 6. rendű Nadine de Klerk, aki nem sokkal kevesebb (48) pontot ért el, mint Wolvaardt, csak éppen nem 114, hanem 28 labdából! Összességében az angoloknak esélye sem volt megvédeni az eredményüket, Dél-Afrika a 39. játszmában beért a célba.
A második találkozón, Durbanben nagyot fordult a világ. Na nem azért, mert visszatért Bouchier, és nem is azért, mert Wolvaardt most játszotta 100. ENN-jét, hanem leginkább az elsöprő angol dobójáték miatt, amit az első félidőben láttunk. Wolvaardt ugyan eljutott 35-ig, Dercksen 29-ig, illetve Chloe Tryon 45-ig, de azon kívül lényegében semmi: ez pedig nagyban Lauren Filernek és Charlotte Deannek volt köszönhető: előbbi 3 ütőst dobott ki (kettőt a magas rendben), utóbbi pedig négyet ejtett ki, ráadásul a 17. és 19. játszmában volt egy játszmákon átívelő mesterhármasa is! Az első játékrészben így három kacsát és összesen csak 135 dél-afrikai futást láttunk: nem nagyon volt kérdés, hogy sikeres lesz-e a kergetés. Már a Bouchier és Tammy Beaumont által alkotott nyitó pár is 69 pontot szerzett, így innen már az is belefért, hogy Dercksen hamarosan kiejtse mindkettejüket, a következő ütősök pedig ne száguldjanak túlzott sebességgel: az angolok így is 24 játszma alatt beértek a célba. Érdekesség, hogy a meccs után Dean elmondta: észre sem vette, hogy mesterhármast szerzett!
A harmadik meccs, amelyet a furcsa nevű Potchefstroom városában rendeztek, elég szerencsétlenül kezdődött a dobást választó angoloknak: az első játszmában a dobásokat végző Kate Cross hátába erős görcs állt, ami miatt le kellett mennie a pályáról, sőt, később sem tudta folytatni. Utána viszont legalább a játék nem ment nekik nagyon rosszul: igaz, hogy Laura Wolvaardt, az egyik nyitó 61-ig elmenetelt, és igaz, hogy az első 8 rendű ütős mind elérte legalább a két számjegyű eredményt, de Wolvaardton kívül senki már nem túl sokkal, és az ütési arányuk sem volt túl jó – így csak 233 futást tudtak összeszedni az 50 játszma alatt. A szünetben azonban rosszra fordult az idő: előbb villámlani kezdett, majd később megérkezett az eső is, ami miatt vagy 3 órásra nyúlt a szünet, és természetesen játékidő is elveszett. A második félidő 23 játszmás lett, ami alatt 152-t kellett teljesíteniük a vendégeknek. És amilyen rosszul kezdődött nekik az első, ugyanolyan rosszul (csak más jellegűen) a második is: most az első játszmában Marizanne Kapp két kaput szerzett ellenük, és hamarosan egy harmadikat is. De Tammy Beaumont-on aztán nem tudott kifogni senki, és mivel kiváló támogatást kapott később a közepes rendtől, így végül mégsem forgott veszélyben az angol győzelem, sőt, a gyors 49-neskit teljesítő Amy Jonesnak (is) köszönhetően már a 19. játszma végén elérkezett a siker.
A sorozatot így 1–2-re Anglia nyerte, akik az ICC-bajnokság tabelláján 32 ponttal végeztek, amivel biztosan a második vagy harmadik helyen fognak végezni. Dél-Afrika 25 ponttal zárt, ami szintén elég a világbajnokságra való kijutáshoz. Egymás elleni örökmérlegük pedig úgy néz ki, hogy 46 mérkőzésből egyszer nem született eredmény, 10-szer győzött Dél-Afrika és 35-ször Anglia.
