Jó kezdés után visszaesett az új-zélandi ütőjáték a 3. teszt 1. napján
2024. december 14. – Szerző: Krikettgalaxis
Elkezdődött a harmadik, egyben utolsó teszt Új-Zéland és Anglia részvételével. A dobást választó és egész nap sebes dobókkal próbálkozó angolok igen sokáig nem találták az ellenszerét a hazai ütőjátéknak, de a végére csak belelendültek, így 315/9-cel zárult a nap.
Az új-zélandi főváros, Wellington látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mondhatnánk, hogy tét nélküli, felszabadult játék volt várható ezen a harmadik, utolsó teszten, hiszen a tesztvilágbajnokságon már mindkét csapat elvesztette az esélyét a döntőbe jutásra. De azért ilyen a krikettben, hogy tét nélküli mérkőzés
, legalábbis ebben a formátumban szinte soha sincs. Egy tesztmeccset megnyerni önmagában is dicsőség, így ha más nem, hát legalább ez mindenképpen tét. De Új-Zéland számára az egész sorozat múlt ezen: vajon előfordul-e a történelem során harmadik alkalommal, hogy hazai pályán 0–3-ra elvesztenek egy tesztsorozatot? Ilyenre ugyanis eddig még csak 1963-ban és 2000-ben volt példa... Nem volt mindegy az sem, hogy világhírű dobójuk, Tim Southee hogyan búcsúzik ettől a formátumból – hiszen már hetek óta ismert volt, hogy neki ez lesz élete utolsó tesztje. Anglia számára egy igen szélsőségesen hullámzó év volt a 2024-es: ők simán csak ezt szerették volna hullámhegyen zárni.
A hazaiakhoz a magas ütősrendbe visszatért a sok szurkoló által múltkor nagyon hiányolt Will Young – de nem azért, mert sokan hiányolták, hanem mert Devon Conway első gyermekének születése miatt hazautazott a feleségéhez. Rajta kívül még Nathan Smith is kimaradt, helyette pedig ismét Mitchell Santner kapott lehetőséget. A vendégeknél annyi változás történt, hogy Chris Woakes helyett Matthew Potts került be a dobók közé.
Ha már Southee-t említettük az imént, meg kell jegyeznünk, hogy erre a mérkőzésre a Seddon Park egyik sávvégét ideiglenesen Southee végnek
keresztelték el, maga a játékos pedig előző nap egy... egy teve társaságában jelent meg a helyszínen! Southee beceneve ugyanis Szexi teve
– bár jegyezzük meg, a ma vele látott állat szerintünk nem volt valami igazán szexi látvány.
Csütörtökön még nagyon esős volt az idő a helyszínen, Hamiltonban, Új-Zéland edzeni sem tudott túl sokat, de pénteken ragyogó napsütés szárította ki a talajt. Végül a mai kezdésre ismét befelhősödött egy kicsit, viszont szerencsére esni nem kezdett – a pénzfeldobást megnyerő Ben Stokes szerint pont a dobással való kezdéshez voltak alkalmasak a körülmények.
Tom Latham és Will Young, a két nyitó ütős azonban pont fordítva látta, és bizonyították is, hogy nekik van igazuk. Bár 15 dobás után, 9/0-nál még egyiküknek sem volt egy futása sem (a 9 mind extrából jött össze!), de aztán megindult az ütősök pontgyűjtése is. Angol részről 11 játszmán át Gus Atkinson és Matt Potts próbálkozott, de csak egy elejtett elkapásra futotta tőlük: ez a katonasorfalban álló Ben Duckett nevéhez fűződött a 7. játszmában (amúgy nem volt könnyű lehetőség). És bár a két dobó nem igazán hibáztatható, ők mindent megtettek, de ráfért a váltás a csapatra: a következő szakaszban Stokes és Brydon Carse támadott, majd egy idő után visszatért Potts. A 26. játszma hozta el a következő kiesési esélyt, ám ez is kimaradt: Latham elütött labdája jó ideig fönt volt a levegőben, de pont egy üres területen hullott le, ahova nem tudott odaérni sem az árok, sem a hátsó csúcs. Ugyanebben a játszmában Young egy 4-essel megszerezte pályafutása 1000. tesztfutását, majd a következő játszmában egy elkapásgyanúra kértek ki az angolok egy videózást – hiába. Így aztán a 28. játszma végén megtartott ebédszünetben még mindig a nyitó társulás volt aktív: az állás 93/0 volt.
Szünet után Anglia kitartott a gyors dobók mellett, és ennek hamarosan végre beérett az első gyümölcse. A 31. játszmában a már 42-nél járó Young egy szép, a varratos elmozdulás miatt kifelé térülő Atkinson-labdába élezett bele, a második katona pedig alacsonyan elkapta. De az első gyümölcsöt megint sokáig nem követte új: most Latham és Kane Williamson párja miatt. A 35. játszmában Latham elérte az 50-et – majd három dobás múlva Duckett megint elejtette őt! A pontok ismét szépen gyűltek, az angolok nem pörgettek egy pillanatig sem – és a 45. játszma megmutatta, hogy nem is kellett: most Potts szerezte meg (egy kicsit a semmiből) a meccs második kapuját: ellene a 63-on álló Latham élezett a kapushoz. A frissen beálló Rachin Ravindra az első három dobásból két négyessel ijesztegetett (ő is épp most jutva el az összesített 1000-ig), és hamarosan megint volt egy kettőből két négyese, de aztán lejjebbnyugodott, sőt, 18-nál ki is esett. Duckettnek most végre sikerült egy elkapás (ezúttal az árokban), és bár bosszantóan sokáig videózták, hogy a dobó (Carse) nem lépett-e túl a vonalon, végül kiderült, hogy nem, így a kiesés érvényes. Ennek, azaz az 53. játszmának a végén érkezett el a tea: az állás 172/3 volt.
Tea után aztán kicsit már begyorsultak az események, már ami a kapuvesztéseket illeti. Az 59. játszmában Williamson búcsúzott, méghozzá elég szerencsétlen módon: egy rosszul kivédett labda lassan rácsorgott a kapujára, hiába próbálta meg még elrúgni is, miután észlelte a bajt... A Ravindra kiesése után bejött Daryl Mitchell csak ezek után, a vele szembeni 20. labdából szerezte meg az első pontját, igaz, akkor két négyessel jelentkezett be egymás után. Viszont a 64. játszmát már nem élte túl: rosszul időzített ütése a nyílt közép Stokeshoz szállt, aki elkapta, így Atkinson megszerezte pályafutása 50. tesztkapuját, méghozzá a világon második dobóként abban az évben, amelyikben bemutatkozott. Mitchell maga is nehezen hitte, mit tett, és még akkor is bosszúsan mormogott valamit magában, amikor lefelé menet átlépte a pálya határát. Az új embernek, Glenn Phillipsnek csak egy kis epizódszerep jutott, miután vad lendítése teljesen félresikerült, és a labda egyenesen a hátsó csúcshoz repült. A már régebb óta bent levő, de eddig elég észrevétlen Tom Blundell most elkezdte magát észrevétetni néhány gyors négyessel, de elég hamar véget ért az ő bemutatója is: egy újabb határütési kísérlete sült el balul, ugyanis Jacob Bethell felugorva, a feje fölött el tudta kapni. 231/7, ez jelentős visszaesés új-zélandi szempontból! Mitchell Santner és Matt Henry nyilván érezte, hogy ezen valamit javítani kellene: a 77. és a 78. játszmában egy-egy hatossal (amelyek az elsők voltak a meccsen) javítottak is, de aztán egy újabb rövid labdából (most ez volt az angol dobótaktika) Henry horgolása már nem ment ki a pályáról, hanem azon belül elkapták. Nagy éljenzés tört ki a nézőtéren: na persze nem Henry kiesése miatt, hanem mert bejött a pályára Southee, akit még az angolok is díszőrséget állva
fogadtak a pályán. Ne feledjük: bár ő dobó, ütősként már 95 hatossal is rendelkezik, amivel a világ legjobbja a dobók között – vajon meglesz neki ezen a meccsen még öt, hogy száz hatossal vonulhasson vissza? A válaszhoz egy kicsit közelebb kerültünk ma: a 80. játszmában rögtön kettőt is beütött Stokes ellen, majd amikor ennek végeztével az angolok kikérték az új labdát, az új labdával történő első dobásból is hatost szerzett! Ez már 98, de ekkor vége lett a mókának: egy újabb kísérletet már elrontott, a labda magasra szállt fel, és persze elkapták. Mivel a játék elég lassan zajlott ma (például mert csupa gyors dobó dobott, akiknek tovább tart a nekifutása), így 82 játszmánál több nem is fért bele a napba. Santner az utolsó labdát még szintén 6-osra ütötte, így megszerezte az 50-esét, egyúttal 315/9-re hozta föl a csapatot.
