Afganisztán megfordította a sorozatot Zimbabwe ellen

2024. december 14. – Szerző: Krikettgalaxis

Első mérkőzésüket (igen hosszú idő után először) Zimbabwe nyerte, de aztán magukra találtak a vendég afgánok, és 1–2-re megfordították az állást. Hamarosan ENN-ben, sőt, két teszten is összecsap a két válogatott.

A Band-e Amir tórendszer egyik része (Afganisztán első nemzeti parkja) (illusztráció)

A kép szerzője: Carl Montgomery (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Pár évvel ezelőtt még valószínűleg úgy vélekedtünk volna egy ilyen párosítást látván, hogy nagyon kiegyenlített csata várható, mára viszont Afganisztán szemmel láthatóan fölfejlődött, világszinten is kimagasló fiatal játékosaik jelentek meg, és természetesen közülük többen most is itt voltak a válogatottban. De Zimbabwét sem szabadott lebecsülni: bár az elmúlt hetekben mind ENN-ben, mind NH20-ban kikaptak Pakisztántól, azért egy-egy győzelmet mindkét formátumban el tudtak csípni a sorozatok alkalmával – így aztán mégiscsak izgalmas találkozókat várhattunk most is.

Az első mérkőzés pedig máris beteljesítette a várakozásokat, és az utolsó labdáig nyílt maradt. Afganisztán az ütést választotta, de Zimbabwe dobói eléggé meglepték őket az elején: a végül 3 kapuig jutó Richard Ngarava már az első játszmában lecsapott, és az erőfölényben összesen 4 ütős is búcsúzott. Az 5. rendű Karím Dzsanat aztán egy lassú 50-essel, a 7. rendű Mohammad Nabí pedig egy gyors 44-gyel mégis egy egész elfogadható, 144-es eredményig emelte a csapatot – igaz, az utolsó két játszma megint a vártnál kicsit haloványabban sikerült az ütősöknek, ugyanis akár a 150 is meglehetett volna, ha jobban teszik a dolgukat. Nem kiemelkedő pontszám ez a 144, de a kiváló afgán dobójáték akár elég is lehetett volna a megvédéséhez, ráadásul Navín ul-Hak mindjárt egy szűz játszmával kezdte a második játékrészt. Ám hiába ez a szűz és hiába Ul-Hak kapuja a 3. játszmában, Brian Bennett és Dion Myers második kapus társulása a 14. játszmáig fennállt, és olyan, megfelelő sebességgel közelítettek a cél felé, hogy az végig látótávolságban maradt. Az utolsó játszmában 11 futás hiányzott a zimbabwei győzelemhez, ami éppen az utolsó dobásból lett meg nekik, így több mint 5 év az afrikaiak után újra győzelmet ünnepelhettek Afganisztán ellen.

A második összecsapáson, amit ugyanazon a sávon rendeztek, mint az előzőt, nagyon sokáig úgy lehetett érezni, megismétlődnek a múltkor történtek. Megint az afgánok kezdtek ütéssel, és megint gyorsan, már az erőfölény végére mínusz három kapuval találták magukat. Ezúttal viszont Darvis Raszúli lett a megmentőjük, aki élete első 50-esét szerezve (sőt, 58-ig jutva) 153-ig, vagyis csak egy picikével tovább juttatta a csapatot, mint múltkor. A második félidőben viszont már egyre nőtt az eltérés az előző meccshez képest: most nem volt hosszan fennálló zimbabwei társulás, a nyitó Bennett hamar elvesztett maga mellől három társat, majd később Sikandar Raza is úgy járt, hogy ő maga viszonylag sokáig bírta, de nagyon sokan estek ki mellőle igen alacsony pontszámmal. Bennett és Raza 27, illetve 35 futása pedig édeskevés volt a sikerhez: ezúttal Zimbabwe még a 100-at is alig tudta átlépni, és 50 futással kikaptak.

A harmadik meccs előtt érkezett egy hír: egy, az előző összecsapáson történt eseményért Gulbadín Naibot megbüntették (meccsdíjlevonást és személyes büntetőpontot kapott). Egy szerinte hibás bírói döntés után ugyanis (talán gúnyolódva?) a földre borult, mintha imádkozna, aztán pedig videóbírót kért, holott az ezen a sorozaton nem is elérhető. Visszatérve a harmadik találkozóra: a pénzfeldobást megint a vendégek nyerték, de ezúttal a dobást választották. Aztán az első játszmában két dolog is esett: először egy kis eső (ami miatt negyed óta szünet következett), aztán az első zimbabwei kapu. Utóbbiból aztán jött egyre több és több: csak Bennett lépte át a 30 futást, de ő sem sokkal, a többiek pedig jócskán lemaradtak – ráadásul a 17. játszmában Rásid Hán nem kevesebb mint három alkalommal csapott le, így Zimbabwe végül a 20 játszmát sem tudta végigütni, és egy megmaradó dobással 127 ponttal zárt. A korábbi eredmények alapján úgy tűnhetett, ezt nem lesz nehéz lekergetni, de végül könnyű sem lett – de legalább sikerült. Az afgán ütősök sem villogtak igazán, legeredményesebbjük, Azmatulláh Omarzí is csak 34-ig jutott, és Blessing Muzarabaninak volt egy szűz játszmája is. Végül 3 megmaradó labdával és 3 megmaradó kapuval mégis Afganisztán nyerte meg a mérkőzést, és így a sorozatot is.

A két válogatott közti örökmérleg ezek után úgy fest, hogy 18 találkozóból 16-ot nyertek az ázsiaiak és csak kettőt az afrikaiak.