Sok eseménnyel és perthi győzelemmel indult a BBL-szezon

2024. december 15. – Szerző: Krikettgalaxis

Elkezdődött a férfiak 2024–2025-ös BBL-idénye is, méghozzá Perthben, ahol a hazai Scorchers viszonylag sima győzelmet aratott egy eseménydús meccsen a Melbourne Stars ellen.

Perzselő (pörzsölő) Nap (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Vajon szerencsés dolog-e, hogy akkor kezdődik a világ egyik legszínvonalasabb krikettbajnoksága, az ausztrál Big Bash League, azaz a BBL, amikor az ausztrál válogatott a világ egyik legszínvonalasabb tesztsorozatában, a Border–Gávaszkar-trófeában küzd India ellen? A szurkolóknak öröm is meg nem is, hiszen nem tudnak akkora odaadással kétfelé figyelni, mint egyfelé, viszont legalább dúskálni lehet az élményekben. A színvonalra viszont egy kicsit rányomhatja a bélyegét, hiszen azért így jópár játékos egyelőre nem elérhető a BBL-ben.

A nyitómeccsen a legtöbbszörös bajnok, a Scorchers fogadta annak a két csapatnak az egyikét, akik még sosem nyerték meg a BBL-t: a Melbourne Starst. Természetesen ebből már következett, kinek hogyan fogalmazható meg a célja ebben az idényben: a narancsok még többszörös győztesek szeretnének lenni, a zöldek pedig első címüket kívánják begyűjteni. Ennek a nagy feladatnak idén új kapitánnyal, Marcus Stoinisszal vágtak neki a vendégek, aki azt a Glenn Maxwellt váltotta, aki amúgy a combján sérült is volt, és emiatt ma nem is játszhatott. A Perth legnagyobb hiányzója Aaron Hardie volt most, akinek szintén a combja sérült meg, és még nagyjából két hétre jósolják, mire bevethető lesz. Ott volt viszont a zöldeknél új igazolásuk, Tom Curran, akitől nagyon sokat vártak – hasonlóképpen a hazaiak Finn Allentől.

A mérkőzésre több mint 30 000 szurkoló látogatott ki, ami az idénynyitó meccseket tekintve BBL-rekord: eddig a 2014-es nyitány tartotta a csúcsot 27 425-tel.

Az ütőfeldobást a Stars nyerte, és az ütést választották. Az első játszmát Jason Behrendorff dobta Joe Clarke ellen, és ez máris egy szűz játszma lett! A második játszmában is csak egy futás született, viszont aztán megérkezett az első kapu is: Clarke Jhye Richardson dobását élezte a kapushoz. Sőt, a 4. játszma újabb kiesést hozott, ismét Richardsontól, méghozzá egy megvideózott LKE-ből, így az állás 3/2-re változott: ez eddig csodás a hazaiaknak és gyalázatos a vendégektől! Az erőfölény végéig (ne feledjük: itt 4 játszma az erőfölény, és majd később lesz plusz kettő, választható időpontban) Thomas Rogers még két négyessel mentett valamit a helyzeten, de azért a 13/2 sem volt valami megnyugtató melbourne-i szempontból. Ahogy az sem, hogy Rogers 14 ponttal kiesett – de aztán legalább Stoinis hamarosan megütötte az idény első hatosát, ami neki egyébként éppen a 100-adik volt a BBL-ben! Ezek után ha száguldani nem is, de azért valamelyest menetelni csak elkezdett a csapat, és a 12. játszma végére Stoinis is már 37 futást szedett össze – akkor viszont saját hibájából kiesett: elindult egy kockázatos futásra, ám a dobó, Richardson gyorsan eszmélt, és szépen rádobta a saját maga közelében levő kapura a labdát, mielőtt az ütős beérhetett volna a vonalig. Hamarosan már a 7. rendű ütős lépett pályára, aki nem más volt, mint Curran: ő pedig elég jól igazolta, amit vártak tőle. 19 dobásból 3-at is hatosra ütött, és ő is 37-ig jutott el, mint a kapitány, de az utolsó két játszma megint a Scorchers dobóinak sikerült sokkal jobban. Ekkor ugyanis már egyetlen újabb határ sem született, viszont három ütős is kiesett (meg még egy majdnem, kifutásból), így aztán a 150 sem lett meg a vendégeknek, pedig nemrég még bőven kinézett rá az esély. De a legelejét figyelembe véve azt mondhatjuk: azért csak szép ez az elért 146 is.

Ahogy az első félidő, úgy a kergetés is igen érdekesen indult: ez éppenséggel egy hatossal (Adam Milne dobta Finn Allennek), a következő labdából viszont egy kieséssel: Allen egy hasonlóval próbálkozott, mint elsőre, de luftot ütött, és a görbülő gyors labda a kapuba vágódott. A harmadik rendben Cooper Connolly jött be, aki sokkal jobban érzi magát az alsóbb (például 6.) rendben, de most Hardie kiesésével és mivel Josh Inglis tartalékként a válogatottnál van, fölléptették. Ezúttal viszont itt is jól kijött neki a lépés: bár Keaton Jenningst és Matthew Hurstöt gyorsan elvesztette maga mellől (előbbit a 40 éves Peter Siddle 100. BBL-kapujának eredményeként), utána Ashton Turnerrel egy nagyon jó társulást hozott össze. A félidő felénél ugyan még csak a Stars pontszámának pont a fele, 73 állt a Scorchers neve mellett, de ebből már 41 volt Connollyé, aki aztán még egy kicsit tovább gyorsított, és a 12. játszmában már pályafutása első BBL-50-esét is megszerezte. A 13. játszma viszont egy szerencsétlen esetet hozott: a mezőnyben Hilton Cartwright próbált meg megakadályozni egy 4-est, de a nyaka belesérült egy mozdulatba, ami miatt hordágyon kellett levinni – természetesen a nézők együttérző tapsa közben. (Később jött a hír, hogy kórházba is szállították.) Hamarosan (64 futásnál) Connolly tündöklése véget ért, de Turner mellé bejött Nick Hobson, aki igen nagy sebességre kapcsolt, 14 dobásból 27-neskiig jutott, így már a 18. játszma elején vége is lett a meccsnek: a Scorchers beért a célba.