Három nap után lehetetlen cél előtt az angolok

2024. december 16. – Szerző: Krikettgalaxis

Új-Zéland a győzelem kapujába került az Anglia elleni teszten: többek között Kane Williamson 156-jának köszönhetően 658-as célt állítottak fel a vendégek elé a negyedik negyedre. A végén ráadásul 6 játszma alatt két angol ütős is kiesett, így az új-zélandi szépítés már szinte biztos.

Az új-zélandi Auckland látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

340: ennyi volt Új-Zéland előnye a második nap végén. 418: ennyi a sikeres kergetés világcsúcsa a teszt krikett 147 éves története során. 7: ennyi kapuja volt még Új-Zélandnak, hogy megszerezzen mondjuk még 79 futást, és ezzel lényegében lehetetlen célt állítson föl a vendégek elé. Persze ők nyilván nem 79-et szerettek volna, hanem sokkal többet: és erre minden esélyük meg is volt.

Csak egy akadály volt: az időjárás. Eső és vizes pálya miatt egész délelőtt el sem lehetett kezdeni a játékot, csak miután már az ebédszünetet is megtartották, 13:30-kor indulhatott a krikett. Új-Zéland ebben a negyedben 32 játszma után 136/3-ra állt.

Az ütősök közül Rachin Ravindra volt bent két futással, illetve Kane Williamson, aki tegnap az utolsó játszmában megszerezte az 50-esét. A mai első játszmákban rengeteg nullás labdát láthattunk, de azért időről időre jött pár szimpla, sőt, egy-egy négyes is, így a látszólagos eseménytelenség ellenére szépen haladt előre és előre a társulás, az 54. játszmára már például 400-nál tartottak, ami az összesített előnyt illeti. Ez után a mérföldkő után viszont megjött az első igazi angol esély – de ez is kimaradt! Williamson elrontott húzásáért a kapus, Ollie Pope vetődött, repült, majdnem bele is ragadt a labda a kesztyűjébe, de végül kipattant onnan. Az 56. játszma újabb angol bosszúságot hozott: Ben Stokes két eldobott labda után a bal combját fájlalva lebicegett a pályáról: arckifejezéséből látszott, hogy nem csak egy apró húzódás történhetett. A maradék 4 dobást Jacob Bethell fejezte be. Az 58. játszmában Williamson megütötte az első hatosát az egész meccsen: naná, hogy pont ezzel érte el a százast! Mindeközben Ravindra már az 50-eshez közelített szinte megállíthatatlanul – mégis megállították, méghozzá Matthew Potts, akinek a dobásába elég csúnyán, az ütője elülső élével ért bele, és elkapás lett a vége. Az új ember, Daryl Mitchell szinte azonnal egy 4-essel jelentkezett be, amivel meg is lett pályafutása 2000. tesztfutása, aztán hasonlóan jól is folytatta: a 68. játszma végén megtartott teaszünetig már 18-nál tartott, Williamson 123-nál, a csapat pedig 274/4-nél, ami már most 451-es előny volt. Hogy nem áll szándékukban lezárni a játékrészt, azt az is jelezte, hogy Tim Southee-t még nem küldték be ütni: őt biztosan nem akarták kihagyni, hiszen ez élete utolsó tesztje, és már csak 2 hatos hiányzik neki a 100-hoz...

A folytatás mindjárt érdekesen kezdődött: Mitchell ellen LKE-gyanú miatt videózást kértek az angolok, de ebből sem jöttek ki jól, mert a labda bőven a kéz-karók vonalán kívül érte el az ütős lábát. A következő időszakban csupa pörgetéssel támadtak az angolok: a részidős Bethell volt az egyik, a vérbeli Shoaib Bashir a másik, aki részt vett ebben. De hiába, Williamson a 76. játszmában elérte a 150-et (!) is, ami csak úgy mellékesen már most több volt, mint a teljes angol eredmény a második játékrészben... De végül a kitartás meghozta a sikert: Bashir néhány játszmával később már ki tudta ejteni a legendás ütőst: Willianson söprése rosszul sikerült, és a Stokes helyére bejött helyettesítő, Rehan Ahmed el tudta kapni. Anglia úgy érezte, most ebben az időszakban bejönnek a lassú labdák, ezért 80 játszma után sem kérték ki az új labdát, és folytatták a pörgetők – viszont Mitchell és az új ember, Tom Blundell ezt nem bánta, és jópár hatost is bemutattak többek között. A 86. játszmában Mitchellnek az 50-es is meglett – végül a 88-adikban, már 60 pontnál tudták kiejteni, amikor egy újabb nagy ütéssel próbálkozott, az azonban még éppen a határon belül érkezett le, ahol ott volt Matthew Potts, aki hátraesett ugyan az elkapás közben, de a labda megmaradt a kezében. Helyére még mindig nem Southee jött be, hanem Glenn Phillips, de ő nagyon gyorsan búcsúzott is – de még akkor sem Southee-n volt a sor, pedig a közönség már az ő nevét énekelte! Új labda sem volt még – volt viszont új dobó, Harry Brook, aki pedig aztán egyáltalán nem szokott dobni... Most sem sokat, csak két játszmát – és éppen második játszmájának kellős közepén jött el a pillanat, amikor Anglia kikérte az új labdát: miután Új-Zéland elérte a 400 futást ebben a játékrészben. De érdekes módon az új golyóval is Bashir próbálkozott tovább: Anglia minden furcsaságot kipróbált most már. Például még egy nyolcadik dobót is, Joe Root személyében, méghozzá egy játszma erejéig. Ez az egy játszma azonban igen érdekesre sikerült: Mitchell Santner egy 6–4–4 mellé–6-os sorozatot ütött be ellene, 49-re följőve, majd pedig kiesett, miután a hátsó csúcshoz ütött egy labdát. Nagy éljenzés tört ki a lelátón: most már valóban megjött ugyanis Southee! A stadion kivetítőjén meg is jelent egy kimutatás arról, hogy kinek hány hatosa van a teszt történetében: ezen Southee a 4. helyen állt 98-cal, ami a dobók közül messze-messze a legjobb eredmény, de azért a 100 lett volna az igazi. Lett volna, de nem lett: pár dobást élt csak túl ugyanis, és aztán Bethell dobását hatosra vágyva úgy ütötte meg, hogy az nem lett elég hosszú, és a zárt hosszún simán elkapták. A közönség azért így is megünnepelte, bár még ez nem a végleges búcsúja volt, hiszen dobni majd még jön a negyedik negyedben. Ami pedig nagyon hamar elérkezett, ugyanis a következő labdából a 10. ember is kiesett: a csapat eredménye 453 lett, vagyis Anglia előtt egy 658-as cél tornyosult! Ez volt egyébként a világon a második alkalom, amikor Új-Zéland legalább 600-as előnyt ért el valaki ellen.

A napból már csak kevés idő volt hátra, viszont az alatt is sokminden történt. Az első játszmában például egy visszavont kiesés: Matt Henry találta el Zak Crawley lábát, ami a bíró szerint LKE-t ért, de aztán kiderült, hogy a labda fölément volna. A második játszmát Southee dobta, és máris eredményes volt, méghozzá egy szép dobásból: Ben Duckett azt csak a saját kapujára tudta ráütni. Aztán ami nem sikerült Henrynek az elején, az az 5. játszmában igen: LKE Crawley ellen! Ezt most megadta a bíró, így az angolok kértek videózást, de egy hajszálnyival Új-Zélandnak kedvezett a szerencse, és érvényben maradt az ítélet. Az új ember, Joe Root aztán ma már nem is nézett szembe egy dobással sem, mert egyetlen, Bethell elleni szűz játszma után véget ért a nap. Az állás 18/2 volt, azaz Angliának 640-et kellene teljesítenie 8 megmaradt kapuval. Mindenki döntse el, szerinte lehetséges-e.