Nem Southee volt a hős, de legalább szépen sikerült a búcsúja

2024. december 17. – Szerző: Krikettgalaxis

Ahogy az tegnap már várható volt, ma megnyerte a tesztet az új-zélandi csapat. Anglia előtt ugyanis túl nagy cél állt, így végül több mint 400 futással kikaptak.

Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)

A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5

Egy vagy két nap, de valószínűleg egy: ennyi volt vissza Tim Southee, a világ egyik legismertebb és legeredményesebb dobójának tesztpályafutásából. A körülmények adottak voltak a szép búcsúhoz: csapata, Új-Zéland ugyanis akkora előnyt alakított ki, amit gyakorlatilag lehetetlen volt lekergetni, és idő is volt bőven ahhoz, hogy ne legyen döntetlen. Már csak azért is, mert a negyedik játékrészben tegnap már két angol ütős is kiesett, már csak nyolc kapura volt szükségük a hazaiaknak. Vagy hétre? Ben Stokes, az angol kapitány ugyanis tegnap megsérült (ugyanazon a combján, ahol korábban is), így nem volt biztos, hogy ma kijön ütni. A kezdés előtt az angol szövetség még úgy tájékoztatott, hogy figyelik az állapotát, de ha szükség lesz rá, akkor bejön. Kérdés volt, érdemes-e kockáztatni, amikor a meccs már úgyis elúszott?

A mai játék a tegnapi időveszteség miatt fél órával korábban kezdődött, méghozzá szép, napos időben. Középen a tegnapi 6 játszma után a 9 ponton álló Jacob Bethell volt bent, illetve Joe Root, aki még nem jutott labdához. Most reggel hamar megfigyelhető volt, hogy egyelőre nem nagyon jön ki a görbülés a gyors labdákból, ennek ellenére Matt Henry és William O’Rourke kitartóan próbálkozott, majd egy idő után csatlakozott a támadáshoz Southee is. És bizony a 16. játszma végén pont őelőtte adódott az első igazi lehetőség, amikor Root élezése a második katona Tom Latham felé szállt, a mezőnyjátékos azonban elejtette az elkapást! Így viszont, hogy ez megtörtént, Bethell és Root folytatta az amúgy elég gyors előrehaladást: a 21. játszma elején máris 100-nál tartott a csapat, ami nagyjából 5-ös pontarányt jelentett. A 22. játszmában Bethell már egyéni 50-esig jutott, és bár Rootnak ebben a pillanatban még csak 34 futása volt, hamarosan utolérte a pontot közben nem szerző Bethellt, így akkor már mindketten éppen 50-en álltak. Ekkor már egy kis ideje a pörgető Mitchell Santner is részt vett a dobásban, és ő is lett az, aki meghozta az első mai áttörést: a 26. játszmában Root próbált meg ellene söpörni egyet, de a labda a lábát találta el. A bíró nem ítélt semmit, de a videózás során kiderült, hogy ez egy érvényes LKE volt, így az 54-en álló ütős mehetett le a pályáról. De ez még nem jelentette azt, hogy a sebes dobóknak ne lenne itt keresnivalója: pár játszmával később a többször 150 km/h körüli labdákat is megeresztő O’Rourke dobásából esett ki az újonnan bejövő Harry Brook. Sőt, a következő dobásból (153 km/h!) Ollie Pope is kishíján búcsúzott egy LKE miatt, de a bíró szava megmentette a videózáskor. Bethell azonban a hazaiak számára bosszantóan jól haladt előre, számos 4-est is bemutatva, így a 34. játszmára ismét behívták Southee-t, hátha most megmutatja, mit tud. És persze, hogy megmutatta: első dobásából végzett a 76-nál járó ütőssel, akinek élezése jó magasra felszállt a levegőbe, és mélységi hátsó csúcson elkapták. Az új ember, Gus Atkinson aztán nagyon bedurvult: első 9 labdájából már 17 ponton tartott, aztán bár egy kicsit lassult, de Pope-pal így is eljutottak ebédig. Ez a szünet a 39. játszma végén érkezett el, 193/5-ös állásnál, azaz 464-es angol hátránynál.

A szünet után Atkinson aztán nem akarta hagyni, hogy nagyon lecsökkenjen az ütési aránya: a 42. játszmában például Santnert egy 6–4–4-gyel sorozta meg, amivel megint 100 fölé javította az arányát. Ezek után viszont már nem tartott sokáig a móka sem neki, sem csapatának. A 43. játszmában Pope valamiért egy furcsa és nehéz ütéssel, egy fordított kanállal próbálkozott, de Henry labdája kifogott rajta, és a kapuját találta el. A 45. játszma Santner részéről két újabb kaput hozott gyors egymásutánban: az eddig többször is csak szerencsével megmenekülő Atkinsonnak most már kiegyenlítődött a szerencseszámlája, és elkapták, aztán a 0-n álló Matthew Potts is kiszúrta a nyílt hosszú mezőnyjátékost... Aztán a 9. kapu is pár dobáson belül elveszett – Stokest pedig nem küldték be az angolok, nem kockáztatták értelmetlenül a sérülését. Így Új-Zéland nem kevesebb mint 423 futással nyert: ez pont egyenlő az eddigi valaha volt legnagyobb győzelmük (2018, Srí Lanka ellen) mértékével, ha csak a futásban mért sikereket tekintjük, a játékrészeseket nem.

És most, hogy vége lett, kezdődhetett Southee búcsúztatása: ebben a legendás Richard Hadlee működött közre. Southee körülbelül 17 éves tesztpályafutása során 391 kaput szerzett, amivel a világon a 18., de az új-zélandiak közül a második, éppen Hadlee mögött. A dobó gratulált az angoloknak a sorozatgyőzelemért, majd köszönetet mondott hazája szövetségének, családjának, a szurkolóknak és csapattársainak is. De ne feledjük: más formátumokban még nem kizárt, hogy láthatjuk őt játszani!

Ami pedig Anglia és Új-Zéland egymás elleni tesztmérlegét illeti: az bizony még így is nagyon Anglia felé billen. 115 találkozóból ugyanis 54-et nyertek ők, 47 döntetlen lett, míg ez a mostani siker csak a 14. új-zélandi győzelem volt.