Dél-Afrikai összeomlás után 10 év elteltével először angol női tesztgyőzelem
2024. december 17. – Szerző: Krikettgalaxis
A harmadik napon véget ért a Dél-Afrika és Anglia közötti egyetlen női teszt, főként annak köszönhetően, hogy a negyedik játékrészben 20 játszmán belül összeomlott a teljes hazai csapat. Ezzel, bármilyen furcsa is, de tíz év után szerzett először tesztgyőzelmet az angol női válogatott.
A Háromoroszlánosok jelképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ha így haladunk időben, mint eddig, akkor nem kell rettegni a döntetlentől még úgy sem, hogy ez, mint a legtöbb női teszt a világon, csak 4-naposra van tervezve. Meg amúgy is, egy semleges krikettrajongó alapból nem retteg a döntetlentől, az is ugyanolyan jogos eredmény, mint bármi más. Az eddig eltelt két napon 10–10 kapu veszett el, és csak azért tartottunk már ennek ellenére a harmadik játékrészben is 1 kapunál, mert az elsőt Anglia 9 kiesés után lezártnak nyilvánította.
Az említett 3. negyedből tegnap 14 játszma telt el, Anglia pedig 31/1-ről indult. Tammy Beaumont-nak 8, míg Heather Knightnak jóval kevesebb dobásból 19 pontja gyűlt össze. Az angol előny így 145 volt, ami ma reggel már az első játszmában 150 fölé duzzadt – utána viszont három szűz játszma követte egymást, a növekvő nyomást pedig Beaumont nem viselte jól: Tumi Sekhukhune labdáját nem sikerült kivédenie, és LKE lett a vége. Negyedik rendűként Natalie Sciver jött be, aki szintén lassan kezdett, de aztán felvette a ritmust, és a 27. játszmában már az első határját is megütötte. A dél-afrikaiaktól időközben távozott Ayanda Hlubi: neki már az első játékrészben is volt valami fájdalma a csípőhajlító izmában, és most megint, így le is ment a pályáról és lent is maradt. Az angolok továbbra is viszonylag lassan haladtak, viszont a 33. játszmában, amit Nonkululeko Mlaba dobott, hirtelen sokminden történt. Először Sciver beleélezett egy dobásba, az azonban a mezőnyjátékosnak, bármilyen könnyű is lett volna, kipattant a kezei közül, amikor el akarta kapni! Aztán ha már így megmenekült az ütős, hát gyorsan bemutatott három 4-est is még ugyanebben a játszmában – úgy nézett ki, ez nem Mlaba napja lesz! De aztán... Na majd elmondjuk, ha eljön az ideje. De még nem jött el, mert előbb a 35. játszmában egy újabb Sciver-4-essel Anglia már 100 pontra jött föl, Knight pedig már majdnem 50-nél tartott... De most, most már elkezdődött a Mlaba-féle eseménysor, legalábbis annak az előhangja, Sciver ugyanis a 37. játszmában a saját kapujára ütötte rá a dobó labdáját. Egyelőre viszont ez csak valóban egy előhang maradt, mert ezután még mindig Anglia időszaka következett. A 41. játszmában meglett Knight 50-ese, Anglia előnye pedig akkorára duzzadt, hogy most már Dél-Afrikának a világ legnagyobb negyedik játékrészbeli eredményére lett volna szüksége, ha ezt a tesztet meg akarta volna nyerni (a csúcsot Anglia tartja 245-tel). Knight társa ebben az időszakban Danni Wyatt volt, aki ugyan eljutott 23-ig, méghozzá elég gyorsan, de aztán Sekhukhune kiejtette, a helyére bejövő Amy Jones pedig pont úgy folytatta, ahogy Wyatt elkezdte: a 49. játszma végén elérkező ebédszünetig éppen 100-as aránya volt neki is. Az állás ekkor 167/4 volt, ami 281-es angol vezetést jelentett.
Szünet után egyre érdekesebb kérdés volt, vajon lezárja-e ezt a játékrészt is az angol csapat. Egyelőre azonban nem zárták le, viszont annak a jeleit sem mutatták, hogy megpróbálnának begyorsítani, ami szintén észszerű lett volna. Jones 100-as aránya is elkezdett visszaesni, majd az 56. játszmában ki is esett: Mlaba ma már másodszor volt eredményes, sőt, két játszmával később harmadszor is, az újonnan bejövő Charlotte Dean ellen. Aztán negyedszer is – igaz, erre már többet kellett várni: közben Sophie Ecclestone egy hatost is bemutatott (az elsőt a játékrészben), de a 68. játszmában ő lett Mlaba újabb áldozata. Knight eközben már 89-nél járt: vajon meglesz neki a 100-as? Nem! – válaszolta ki más, mint Mlaba a 70. játszmában: egy LKE-vel őt is kiejtette. Bár szabad szemmel nem tűnt ez sem túl egyértelmű esetnek (de talán jobban, mint tegnap Laura Wolvaardté), de mivel nincs videóbíró, így a kérdés eldőlt. Mlaba ezzel már 9 kapunál járt a meccsen, amit az első dél-afrikai nőként mondhatott el magáról a világon! És ha már 9, legyen 10: a 72. játszmában Ryana MacDonald-Gay ütője és lába között suhintott át egy labdát, ami persze a kapun csattant. Az utolsó kapu is aztán már gyorsan jött, de azért az túl szép lett volna, ha azt is ő szerzi: ez most kivételesen Nadine de Klerk nevéhez fűződött. Anglia csak 236-ig jutott el, ami ahhoz képest nem sok, hogy az elején miről lehetett volna álmodozni, de ahhoz bőven elégnek tűnt, hogy megnyerjék a meccset. Hiszen az előny így is 350 futás volt...
Arra azonban talán még a legelszántabb angol szurkolók sem számítottak, hogy még ezen a napon véget érjen a teljes mérkőzés, pedig így történt. Már a tea előtti rövid 20 percben is két ütősük búcsúzott a dél-afrikaiaknak: először Wolvaardt esett ki a 4. játszma végén, megint LKE-ből, de ezen most nem volt mit vitatni, majd hozzá hasonlóan 4 futás megszerzése után Anneke Bosch is, ő is LKE-ből, és ő is egy Lauren dobásából – a különbség a dobó családneve volt, az első kaput ugyanis Lauren Bell, a másodikat Lauren Filer szerezte. Bár jegyezzük meg: ez a labda lehet, hogy mellément volna a láb-karó mellett, de mint tudjuk, nincs videóbíró... Így hát rögtön e kiesés után, 5.2-nél, 12/2-es állásnál megtartották a teát.
A 3. rendű Annerie Dercksen már tovább jutott, mint a két nyitó összesen: egészen 9 futásig, de ekkor megint egy vitatott bírói ítélet született: Bell dobásából a bíró kiesést ítélt, miután megnézték videón – micsoda? Amikor nincs videóbíró? Hát igen, a játékosok nem kérhetik ki, de a játékvezetők saját maguk között nézegethetnek tévéfelvételeket bizonyos esetekben (ők sem bármikor!), és most megnézték. Ezzel együtt is nem ezért volt vitatott az eset (emiatt csak furcsa volt), hanem mert Dercksen biztos volt benne, hogy ő nem ért bele az ütővel... Aztán a 11. játszmában Bell már a 3. mostani kapuját szerezte: ez viszont teljesen egyértelmű volt, hiszen eltalálta Suné Luus kéz-karójának tetejét. És hogy Dél-Afrika helyzete tovább súlyosbodjon, arról hamarosan ők maguk is tettek: Marizanne Kapp és Nadine de Klerk ugyanis futni indultak, amikor érezhető volt, hogy nem lesz meg – De Klerket ki is futották, méghozzá bőven. Ez ráadásul kacsa volt a részéről – ahogy kacsa kacsát követett a következő percekben is: Chloe Tryon és Sinalo Jafta is nulla ponttal búcsúzott, mindketten láb a kapu előtt miatt. 44/7: fennállt a veszélye, hogy Dél-Afrika rekordalacsony pontszámmal omlik össze... Kapp ugyan eljutott 21 futásig, de a 18. játszmában már őt is elkapták – és mivel Hlubi továbbra is sérült volt, és nem volt értelme kockáztatni a bejövetelét, már csak egyetlen kapura volt a mérkőzés vége. Ekkor még Mlaba beütött három négyest egymás után, sőt, a következő dobásból az új játszmában Sekhukhune még egyet: hirtelen robbanásszerűen 47-ről 63-ra nőtt az összpontszám! De pár labda múlva Mlaba is kizúgott: egy futási kísérlet során Bell megkaparintotta a labdát, rádobta az inaktív kapura, és Mlaba, hogy még véletlenül se akadályozza a rádobást (mert akkor mezőnyjáték akadályozása miatt kiküldték volna), kitérő mozdulatot tett, így viszont nem tudta letenni az ütőjét a vonal mögé az utolsó pillanatban, amikor ledőlt a kapuja...
Ez a 64 pont, amivel Dél-Afrika zárt, történetük legrosszabb tesztjátékrészét jelentette, míg Anglia 286 futásos sikere történetük legnagyobb különbségű győzelme volt azok közül, amikor nem játékrésszel nyertek. És bármilyen furcsa is, de 2014 óta ez volt az első győzelmük ebben a formátumban! Dél-Afrika 2007-ben nyert utoljára bárki ellen is.
