A múltkori antihős lett a mostani hős

2024. december 20. – Szerző: Krikettgalaxis

Talán nem sértődik meg Lloyd Pope, ha azt állítjuk: az Adelaide Strikers kifejezetten miatta vesztette el az előző meccsét. Most viszont éppen az ő segítsége volt a leghasznosabb ahhoz, hogy a következőt már megnyerjék! A vesztes Melbourne Stars már most, a szezon elején nagy bajba került.

Adelaide belvárosának látképe (illusztráció)

A kép szerzője: Ardash Muradian (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0

Két olyan együttes találkozott ma, amelyeknek egyaránt lett volna máris némi feledtetnivalója, annak ellenére, hogy még csak alig kezdődött el az idény. A Stars konkrétan két vereségen van túl kettőből (igen, ők máris a harmadik meccsüket játsszák!), a Strikers viszont eléggé nyert helyzetből bukta el a Thunder elleni összecsapást, egyetlen igen gyatra játszma miatt a második félidő végén.

A zöldek elég sok helyen is változtattak az előző mérkőzésükhöz képest: Joe Clarke, Hamish McKenzie, Campbell Kellaway és Brody Couch is kimaradt, bekerült viszont Peter Siddle és az újonc Doug Warren (aki egy balkezes ortodox pörgető) mellett két nagyágyú, a most elérhetővé vált Ben Duckett és Glenn Maxwell. A Strikers is cserélt hármat, ebből kettőt kényszerűségből, ugyanis Chris Lynn és Fabien Allen is megsérült. Rajtuk kívül még Harry Nielsent is kihagyták a csapatból, az új emberek pedig D’Arcy Short, Ollie Pope és Liam Scott voltak.

Eddig idén mind az öt BBL-meccset a dobással kezdő csapat nyerte meg, talán nem véletlen, hogy a melbourne-iek is ezt választották. Az első pár játszmában felváltva tűnt úgy, hogy ez jó ötlet, illetve hogy nem az: először 13, aztán viszont csak 4 futás született, a harmadik játszma pedig önmagában is vegyes volt: Matthew Short kapujával indult, de aztán névrokona, a másik Short három négyest is beütött. És ő folytatta is ezt a jó formáját – az adelaide-iek szerencséjére, mert a többiek nem igazán segítették ki őt: a másik nyitó, Jake Weatherald, majd a 4. rendű Ollie Pope is igen kevés ponttal búcsúzott, miközben Shortnak a félidő felénél már 49 futása volt. Ezt természetesen rögvest 50-esre is váltotta: Húsz20-ban már a 34-edik ötvenesére! A pontszerzés viszont három játszma erejéig igencsak lelassult, így a 14-edikgben érdemes volt megpróbálkozni a választható erőfölénnyel: ez be is jött, ugyanis Short egy hatossal, Alex Ross pedig egy hatossal és egy négyessel szépített az álláson. Igaz, közben Short ki is esett, méghozzá egy igen látványos Duckett-elkapással: a mezőnyjátékos a levegőbe ugorva, egy kézzel kapta le a labdát a levegőből – ez magát az ütőst, de a tévés kommentátorokat is ámulatba ejtette. A folytatásban amolyan közepes ütőjátékot láttunk, egyetlen kiemelkedő játszmával, a 18-adikkal: akkor Ross két hatost is ütött egymás után (persze a másodikat szabadütésből, mert az első dobás rossznak lett minősítve), és James Bazley is szerzett még egy négyest – igaz, aztán Warren őellene gyűjtötte be pályafutása első BBL-kapuját is: ezt a manapság oly divatos Cole Palmer-féle didergős ünneplés követte a dobó részéről. A csapat eredménye végül 165/6 lett: elég átlagos, se nem rossz, se nem jó.

Alig telt el azonban három labda a második félidőből, máris felértékelődött az a 165: Duckett ugyanis nulla ponttal, LKE-vel kiesett! A kapitánynak, Marcus Stoinisnak idő előtt vállára kellett vennie a terhet: ez alatt pedig nem is omlott össze, legalábbis hamar két határt is ütött – majd egy furcsa módon menekült meg a kieséstől: Henry Thornton dobásából nem adott meg egy LKE-t a bíró, amire a Strikers kikérte a videót, de úgy tűnt, a technika nem működik, és nem tudták számítógéppel elemezni a labda útját, így érvényben maradt a pályán hozott ítélet. Még az erőfölényben Stoinis és Sam Harper is szerzett egy-egy hatost, így az első 4 játszma 33/1-gyel zárult – majd két újabb Stoinis 4-es után már csak kiesett a görög: Cameron Boyce labdájának melléütött, így kidobás lett a vége. Jött be Maxwell: ám ahogy Duckett, úgy ő sem tudta teljesíteni az elvárásokat, és két gyors maximum után máris búcsúzott. Harper viszont továbbra is veszélyes volt, a félidő felére, amikor a csapat 79/4-nél tartott, már 26 pont fűződött az ő nevéhez, és ha nem is mindig látványosan, de apránként a folytatásban is kitartóan növelte a pontszámát. Csakhogy ma Lloyd Pope egész más napot fogott ki, mint legutóbb, amikor egy játszmában 31 futást szereztek ellene, és azon elment az egész meccs: most már a 12. játszmában is szerzett egy kaput, majd a 16-odikban az 50-es kapujában álló Harperrel is ő végzett. A csapat pedig volt olyan bátor, hogy amikor három játszmával a vége előtt 41 futás hiányzott a Stars győzelméhez, Pope-ra bízták a 18. játszmát is: ő pedig meghálálta a bizalmat, és egy elég takarékos játszmát teljesített, miközben mai harmadik kapuját is megszerezte: nem túlzás azt állítani, hogy ma éppen a múltkorinak az ellenkezője volt köszönhető neki: vagyis a vereség helyett a siker! Ugyanis innentől már a Melborune nem volt képes följönni annyira, amennyire kellett volna, és 15 futással kikapott. Pope-ot persze a meccs emberének is megválasztották: ez az egész nap nagyon kellhetett neki az önbizalma szempontjából!

Így tehát a hatodik idei BBL-mérkőzés lett az első, amikor az ütéssel kezdő klub győzedelmeskedett. A tabella egyelőre elég érdekesen néz ki: hat (!) csapat áll két ponttal, mögöttük pedig ketten nullával – közülük a Stars már három meccsen van túl, miközben a többség csak egyet játszott.