A semleges szurkolók számára a lehető legjobban sikerült a Zúzás
2024. december 21. – Szerző: Krikettgalaxis
Na meg a Sydney Sixers szurkolóiéra is, a rózsaszínek nyerték meg ugyanis a módfelett izgalmasra sikeredett városi szuperrangadót, a Sydney-i Zúzást. A legvégéig még a Thunder állt egy árnyalatnyival jobban, de az utolsó labdából fordítottak a rózsaszínek, így a tabella élére is felugrottak.
Sydney-i látkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A Zúzás? Az mindig hatalmas rangadó, akárhogy áll a BBL, de amikor mindkét csapat 100%-osan érkezik meg elébe, akkor meg aztán főleg. Igaz, ez a 100%-osság most még csak azt jelentette, hogy eddigi egyetlen meccsét mindkét együttes sikerrel vette, de ez sem lebecsülendő dolog. Az utolsó öt alkalmat, amit egyébként egymás ellen vívtak, kivétel nélkül a Sixers nyerte meg. Így aztán kapitányuk, Moisés Henriques megengedhette magának azt a provokatív megjegyzést a mostani találkozó előtt, hogy könnyű két pontra számítanak – amit persze a zöldek kapitánya, David Warner nem vett valami jó néven: de hát így van ez rendjén, ha kap egy kis plusz élt a csata már a kezdés előtt.
A Thunder azonos 11-gyel állt fel, mint legutóbb, a Sixers viszont sérülések miatt kettőt volt kénytelen változtatni: Hayden Kerr és Daniel Hughes helyét Akeal Hosein és a BBL-újonc 21 éves kapus–ütős, Lachlan Shaw vette át – ráadásul Hughesról kiderült, hogy jobb könyökében egy visszatérő ízületsérülés miatt már az egész idényt kénytelen lesz kihagyni.
A pénzfeldobást a Sixers nyerte, és a dobást választották. Nyitó ütősnek Warner kapitány és a nagy reményekkel körülvértezett Sam Konstas érkezett ki, ám utóbbi a múltkori 50-esét ezúttal egy kacsával folytatta, miután Hosein úszó labdáját a saját kapujára ütötte rá. Warner ezt kiegyensúlyozandó, hamarosan beütött egymás után két négyest, aztán rövidesen egy hatost is, de a következő dobást már nem élte túl: pár méter híján majdnem újra kiütötte a labdát a pályáról, de ehelyett pont elkapták. Cameron Bancroft és Oliver Davies viszont ezek után nagyon szép építkezésbe kezdett, és az erőfölény végén látott 27/2-ről többek között Davies 8. játszmabeli három egymás utáni hatosának és Bancroft következő játszmában 4 dobásból szerzett 3 négyesének is köszönhetően a félidő felére máris 90/2-re emelték a csapatot. Az áttörést ismét Hosein hozta el a 14. játszmában, aki azzal, hogy az 50-eshez közelítő Daviest kiejtette, egy 88-as társulást tört meg. Ez előtt a kapu előtt már egy ideje nem láttunk határeseményt, és a következő nagyjából 4 játszmányi időben sem, pedig eközben a Thunder még a választható erőfölényét is kihasználta. Ami ráadásul nem csak azért sült el rosszul nekik, mert határ nem esett, hanem azért is, mert a 17. játszmában Ben Dwarshuis két újabb emberüket ejtette ki. Igaz, Bancroft, aki nem sokkal előtte már az 50-et is átlépte, nem volt a két kieső között, így a végén még egy újabb hatossal és négyessel tudott szépíteni valamicskét, ahogy Sam Billings is egy viszonylag gyors 15-tel: a Thunder így 163-mal zárta a félidőt.
A második félidő Josh Philippe és James Vince részéről olyan átlagos ütőjátékkal telt – a mezőnyben Nathan McAndrewtól viszont majdnem láttunk valami (sokkal) átlag felettit: a rövid hármas ugyanis egy labdáért valósággal repült a levegőben, és egy kézzel hajszál híján elkapta – de mégsem. Az erőfölény így 32/0-ra végződött, ami inkább a Sixersnek volt jó: ezt a helyzetet viszont saját maguknak rontották le az 5. játszmában, amikor rosszul mérték fel, hogy van-e lehetőség egy második futásra, így Vince-t kifutották – bár tegyük hozzá, ehhez Billings kapus nagyszerű reakciója is kellett. A 8. játszma végén a már 35-nél járó Philippe is kipottyant, utána viszont Jack Edwards határainak köszönhetően a rózsaszíneknek jól kordában sikerült tartaniuk a szükséges pontarányt, és a félidő felénél, 79/2-nél járva még bőven nyerhetőnek tűnt számukra a meccs. A 12. játszma viszont megint megfogta őket egy kicsit: ez egy újabb kifutással kezdődött (ehhez Warner egy szépségdíjas közvetlen rádobással járult hozzá), innentől kezdve pedig ezzel együtt 3 játszmán át nem jött egyetlen újabb határ sem. Még rosszabb is lehetett volna a helyzetük a 15. játszma elején, ha Henriques élezésére akár Billings, akár Tanveer Sangha rámozdul, hogy elkapja, de a labda kettejük között leesett, ők meg ezek után már csak egymást nézhették szemrehányóan. Igaz, Henriques hamarosan kiesett egy elég gyengécske ütés után, de Jordan Silk 17. játszmabeli 6–4–4-e újra visszahozta a reményeket számukra. Az utolsó játszma előtt 15 futás hiányzott a rózsaszínek győzelméhez, a dobó pedig Chris Green volt. Néhány szimplából, duplából és széles extrából a végén 2 dobásból 7-re egyszerűsödött a képlet: a világ szeme Dwarshuison volt. Aki egy hatossal kezdte ezt az utolsó két dobást és hiába húzódott be szinte az egész mezőny középre, egy szimplával fejezte be, nulla megmaradó labdával megnyerve a meccset a Sixersnek!
Ezzel a Sixers vált az egyetlen négypontos csapattá, őket pedig hat kétpontos követi (köztük a Thunder).
