Egy percig sem volt kérdés, hogy Afganisztán jobb, mint Zimbabwe
2024. december 21. – Szerző: Krikettgalaxis
A nemrég lezárult NH20-as sorozat után három ENN-en is találkozott egymással Hararében Zimbabwe és Afganisztán. Az első eső miatt eremény nélkül zárult, de az eltelt rövid időben az afgánok sokkal jobbak voltak – aztán a másik kettőn megmutatták, hogy az nem csak egyszeri eset volt. Nagyon sima 0–2 lett a sorozat vége.
A Bámiján-völgy, Afganisztán egyik különleges helyszíne (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Új formátum, kissé átalakuló csapatok, más kapitányok. Afganisztánt ezúttal Hasmatulláh Sáhídí, Zimbabwét pedig Craig Ervine igyekezett győzelemre vezetni. Utóbbiakra nagyon rá is fért volna a siker: 2024-ben eddig még egyetlen ENN-sorozatot sem tudtak megnyerni, míg az afgánok utoljára februárban buktak el egyet, azóta sikerrel vívták meg mind a hármat, ami következett.
Fontos hír volt Afganisztán részéről, hogy Rahmánulláh Gurbáz négyfejű combizma és csípőhajlítója is megsérült, ezért nem játszhatott, a hosszú sérülés után nemrég visszatért Mudzsíb ur-Rahmánt pedig pihentették.
Az első találkozó eső miatt jóval később kezdődött, mint tervezték, és csak 28–28 játszmára volt lehetőség az 50–50 helyett. Most mutatkozott be a nemzetközi színtéren az angol Curran-testvérek harmadik tagja, a másik kettőnél jóval kevésbé híres Ben Curran, méghozzá Zimbabwe színeiben – valamint csapattársa, a fiatal dobó, Newman Nyamhuri. A vendégeknél egy ENN-újonc volt, az NH20-ból már ismert Darvis Raszúli. Azonban legtöbbükből nem sokat láttunk: Curranból még igen, mert ő nyitott, és szerzett is 15 futást, de miután Azmatulláh Omarzí négy, illetve Alláh Mohammad Gazanfar egy kapuja villámgyorsan megtizedelte a zimbabwei ütősöket (az utolsó 3 kapu 5 dobáson belül jött), a 10. játszma során visszatért az eső, így egy bizonyos várakozási idő után lefújták az egész meccset. Zimbabwe 44/5-re állt, így Afganisztán biztosan nagyon sajnálja, hogy ez lett a vége, hiszen jó esélyük lett volna nyerni...
A második meccsen aztán bebizonyosodott, hogy amit múltkor láttunk, az nem volt véletlen: az afgán dobójáték ezúttal is elsöprő volt. De előbb az ütőjáték következett, hiszen Zimbabwe választotta a dobást: ők viszont megszenvedtek azzal. A Szedikulláh Atal és Abdul Malik által alkotott nyitó társulással például a 35. játszmáig (!) nem bírtak: a pár ekkorra már 191 futást halmozott fel (igaz, többször csak a szerencséjüknek köszönhették, hogy nem estek ki). Malik 84-gyel esett ki ekkor, Atal pedig hamarosan megszerezte élete első ENN-százasát: azt sejtjük, nem az utolsót! Érdekesség, hogy végül Malikot is, őt is meg később még Omarzít is az a Nyamhuri ejtette ki, aki múltkor debütált, de nem jutott lehetőséghez. Most is volt egyébként egy ENN-újonc a zimbabwei együttesben: az NH20-ból már ismert Tinotenda Maposa, ám ő ma nem volt eredményes. Afganisztán 286 futással zárta a félidőt, ami elég jó eredménynek tűnt. A második játékrész egy kifutással indult, ami megalapozta a folytatást: azt is a sorozatos kapuvesztések jellemezték. Omarzí ezúttal egyszer volt eredményes, de Fazalhak Fárúkí kétszer, Mohammad Gazanfar és Navíd Zadrán háromszor: Rásid Hánra még csak szükség sem volt, egyetlen labdát sem dobott ma! És így is már a 18. játszmában kiesett az utolsó zimbabwei ütős, a csapat 54-es állásánál, ami 232 futásos afgán győzelmet jelentett: ezzel bőven megdöntötték eddigi legnagyobb arányú sikerük rekordját (177 futás, néhány hónappal ezelőtt).
A harmadik összecsapáson az afgánok egy születésnapi ajándékot osztottak ki: a ma 21 éves dobó, Bilál Szamí kapta meg a lehetőséget, hogy lejátssza pályafutása első ENN-jét – igaz, hiába választotta Afganisztán a dobással való kezdést, az első félidő nem éppen Szamíról szólt. Hanem például Gazanfarról, aki mindkét nyitó ütőst hamar kiejtette – ráadásul közben Omarzí is a harmadik rendűt. A zimbabweiek megmentője ezek után Sean Williams lett, aki mindenki mással ellentétben sokáig menetelt előre, sőt, mindenki mással ellentétben hatost is szerzett (és mindjárt hármat is). Csakhogy a társak folyamatosan estek ki mellőle: most már Rásid Hán is beszállt a kapuszerzésbe, és azzal, hogy ma három ütőst kiejtett, összesítésben már 198-ra jött föl. Az alsóbb rendben aztán ismét Gazanfar végzett egy kis tarolást, így ő ötös zsákmánnyal egyértelműen a félidő afgán hőse lett – ez pedig azt jelentette, hogy Zimbabwe most a pörgetés ellen omlott össze, 10-ből 8 kaput lassú labdákból vesztettek el. És mivel a 10. emberük már a 31. játszmában kiesett, így nem csoda, hogy egy igen alacsony, 128-as célt tudtak csak felállítani. Ez pedig Szedikulláh Ataléknak nem okozott semmiféle gondot: ő maga ismét 50-est szerzett, és Abdul Malik is jó úton volt efelé, de aztán őt 29-nél megállították. A vendégek győzelme viszont egy pillanatig sem forgott veszélyben, és mindössze 2 kapu elvesztése után, a 27. játszmában el is érkezett.
A két csapat ENN-örökmérlege ezek után kétharmados afgán többséget mutat: 31 meccsből 20-at nyertek ők, 10-et Zimbabwe, és 1 eredmény nélkül zárult. Viszont ami nagyon érdekes lesz: a következő hetekben két teszten is megmérkőzik egymással a két válogatott! A most látottak alapján nem lenne csoda ott sem két afgán győzelem.
