A második nap végén roppant meg egy kicsit India

2024. december 27. – Szerző: Krikettgalaxis

Bár Ausztrália igen magas, 474-es pontszámot hozott össze az első játékrészben, India sokáig jó nyomon járt, hogy visszahozza magának az esélyeket a melbourne-i teszten. Aztán a legvégén hirtelen elveszett három kapujuk, és minden megváltozott.

Az Uluru (vagy Ayers-szikla), Ausztrália egyik jelképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

311: ez már most szép eredmény volt az ausztrálok részéről egy nap után, de India ellen senki semekkora pontszámmal nem mehet biztosra. A hátralevő 4 kaput még mindenképpen igen eredményesen szerették volna kihasználni a hazaiak: ebben természetesen a 68-nál járó Steven Smithtől remélhették a legnagyobb hozzáadott értéket. De azért a másik ütőstől, a tegnap este 8 futásnál járó Pat Cumminstól is láttunk már a múltban egészséges hozzájárulásokat az ütővel is.

A tegnapi eseményekkel kapcsolatos hír volt, hogy Virát Kohlít meccsdíjának 20%-ával és egy személyes büntetőponttal büntették, amiért tegnap két játszma közötti átrendeződéskor, sétálás közben vállal szándékosan összeütközött a szembe jövő Sam Konstasszal. A büntetésnek a játékra persze nem volt hatása.

Ma kicsit felhősebb, de ami sokkal lényegesebb: jóval hűvösebb, kellemesebb nap várt a játékosokra: a tegnapi 40 fok után olyan 22... Az indiai játékosok egyébként fekete karszalaggal léptek pályára, a tegnap elhunyt egykori miniszterelnökre, Manmohan Szinhre emlékezve.

A dobójáték kezdetben nem volt éppenséggel kiválónak mondható, és nem csak azért, mert az ütősök egész szépen szedegették össze az újabb pontokat, hanem veszély is kevés keletkezett, az a pár szűz játszma meg, ami volt, nem sokat ért, a 300-at bőven elhagyva már a feszültséget sem növelte. A legnagyobb izgalmat egy pályára rohanó szurkoló jelentette a 97. játszmában, aki Kohlít vette célba, de az ütős ezúttal, amikor az illető elérte őt, nyugodt maradt, és megvárta, míg a biztonságiak elfogták és levitték a rendbontót. A 101. játszmában Smith átlépte a 100 futást, majd Cummins két gyors határral már a maga 50-esét is igencsak megközelítette – viszont hamarosan a gyorsítási kísérlet áldozatává vált: egy, a kelleténél agresszívabb ütése félresikerült Ravindra Dzsadedzsá ellen, és valahol a fedezet táján Nítís Kumár Reddí odafutva szépen elkapta: 49-nél! Smith csak haladt tovább, az új embertől, Mitchell Starctól pedig hamar kaptunk egy hatost is (mármint mi, nézők): vajon tudatos lélektani hadviselés lehetett a hazaiak részéről, hogy a legjobb dobót, Dzsaszprít Bumráhot többen is hamar megkínálták egy-egy hatossal? Hiszen ellene nagyon régóta senki sem ütött egyet sem, ezen a teszten meg már 4-et is. Az ebéd aztán a 113. játszma végén érkezett el, 454/7-nél: a meccs már most kezdett kicsúszni a vendégek kezei közül.

A folytatás azonban álomszerűen indult az indiaiaknak. A 3. dobásból Dzsadedzsá betalált Starc kapujába, de ami még fontosabb, a következő játszma elején Ákás Díp is eredményes volt, a 140-nél járó Smith kiejtésével! Ez is kidobás volt, de nem csont nélkül: csak az előrelépdelő ütős lábszárvédőjétől pattant, sőt, csorgott rá a kapura, így hátranézve Smith végignézhette a saját kidobását (ritka eset!) Innentől már nagyon közel volt a vége, és lehet, hogy már a bírók is nagyon várták: rövid időn belül kétszer is kiküldték (volna) Scott Bolandet, de a videózás mindig megmentette az LKE-től. Végül a 123. játszmában Nathan Lyon lett a játékrész utolsó kiesője: az eredmény 474 lett.

A második negyedet Rohit Sarmá és Jasaszví Dzsájszvál nyitotta, de a pár igen hamar felbomlott: a 2. játszma végén Sarmá egy rövidebb labdába rosszul húzott bele, így az magasra felszállt, így a zárt középnek csemege volt az elkapás. A harmadik rendben Kannaur Lokes Ráhul érkezett be, a két ütős pedig eléggé különbözően válaszolt a különböző dobóknak: Cumminst sokkal jobban megsorozták pontokkal, mint Starcot. A 10. játszmában Cummins helyett jött is Boland, majd aztán az ausztrálok jobban megkeverték a dobókat, és már a pontszerzési minta is megváltozott. A 15. játszmában például megint Cummins dobott, és a játékrész második kapuját is ő hozta el, méghozzá egy remekbe szabott kidobással: a jótávos, kifelé varratozódó labda Ráhul kéz-karójának tetejét találta el. Ez pont alkalmas időpont volt a tea megtartására is – az állás egyébként 51/2 volt.

Szünet után Dzsájszvál Kohlíval folytatta, akit a közönség persze nem valami szívélyesen üdvözölt a tegnapi eset miatt... De ő ezúttal is nyugodt maradt, a játékra koncentrált, és ez nagyon kellett is Indiának. A gyors dobók sikertelensége után az első pörgetés a 26. játszmában érkezett el (Lyon), de ez sem hozott eredményt. A 29. játszmában Dzsájszvál elérte az 50 pontot, és nem túl sok dolog fenyegette felbomlással a társulást. Talán a 40. játszmában Mitchell Marsh dobása egy kicsit, de hiába videózták, a labda a láb-karók vonalán kívül pattant, így nem lett belőle LKE. Aztán amikor már nagyon közeledett a nap vége, és úgy lehetett hinni, itt ma már nem lesz semmi, hát lett valami, méghozzá nagyon is! Körülbelül annyi, hogy teljesen megfordult a meccs képe. A 41. játszma végén, miután a pár éppen elérte a 100 pontot, egy nagy kommunikációs hiba kifutást okozott: Dzsájszvál elindult egy szimplára, míg Kohlí nem, így hirtelen egy végen találták magukat! Éjjeliőrnek Ákás Díp jött be, de érdekes módon nem ő esett ki következőnek, hanem Kohlí: Boland labdáját élezte a kapushoz: hirtelen tehát két indiai ütős esett ki, és még nem volt vége! Ugyanis a következő Boland-játszma az éjjeliőr végét is elhozta: a belső árokban Lyon előrevetődve elkapta. Így aztán a nap 164/5-tel ért véget a 46. játszma végén: ez 310 futásos ausztrál előnyt jelent, de az a per öt ott a végén egész máshogy fest, mint pár játszmával előbb a per kettő...