Zimbabwe csapatrekordot jelentő 586-tal zárta az első játékrészt
2024. december 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Továbbra sem ment jól a dobójáték Afganisztánnak az első teszt második napján: Zimbabwe csapatában az első két napon hárman is 100-ast teljesítettek, a csapat pedig soha nem látott magasságokban, 586-tal zárt. A második negyedben az afgánok egyelőre 95/2-nél tartanak.
A Mosi-oa-Tunya vagy Shungu Namutitima (a gyarmatosítóktól származó nevén: Viktória-vízesés) Zimbabwe és Zambia határán (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Zimbabwe a teszt első napján mondhatjuk, hogy túlteljesítette az elvárásokat: 363/4-re állt az első játékrészben, amikor elkezdődött a mai játék. Eddig 85 játszma telt el, a labda viszonylag új volt, így veszélyes időszak elé nézett a két ütős: a 145-nél (!) tartó Sean Williams és az 56 futással rendelkező Craig Ervine.
Afgán részről tegnap már 7 dobó is próbálkozott, de hiába. És nyilván nem foghatjuk csupán Rásid Hán hiányára, hogy többnyire csak szenvedtek, hiszen Afganisztán mostanában világhírű dobókkal rendelkezik – legalábbis rövidebb formátumokban mindenképpen, de úgy látszik, a tesztbeli dobóosztagukat még nem rakták össze a legjobban. És ez nem csak tegnap, de ma is megmutatkozott. Igaz, hogy Williams most délelőtt már csak 9 újabb pontot tudott összegyűjteni, és aztán Navíd Zadrán sorozatosan megpróbált rövid labdáinak egyikét már rosszul húzta meg, és a mélységben elkapták, de utána Ervine és az új ember, Brian Bennett megint nagyon jól összeállt párt alkottak. A 93. játszmában Zimbabwe máris 400-nál tartott, a 109-edikben pedig Ervine megszerezte a 100-ast. A dobók csak apró lehetőségeket alakítottak ki néha, és már-már úgy érződött, ez a társulás akár ebédig is kibírhatja: végül sem ez, sem a következő nem bírta addig, mert a a 111. (Nelson!) játszma Zia ur-Rehmán részéről végre igen jól sikeredett: először Ervine túl későn próbálkozott egy keresztnyeséssel, amiből így csak kapushoz élezés lett, aztán az új ember, Brandon Mavuta rosszul mérte föl a labda vonalát, így az akadálytalanul a kapujába csapódhatott. A 113. játszma végén megtartott ebéd így 471/7-es állásnál érkezett el.
Bennett a szünetet 49-cel töltötte, ráadásul a folytatásban rögtön egy szűz játszmát állt végig, és utána is 6 dobáson keresztül társának, Newman Nyamhurinak dobtak – valószínű, hogy már elég feszült lehetett, de azért utána csak sikerült neki az 50-es. És ha az már megvolt, hát haladt tovább a következő mérföldkő felé. A 121. játszmában egyébként az újonc Nyamhuri egy hatost is bemutatott, és éppen ezzel lett meg Zimbabwe 500-asa – de a következő játszmában Zahír Hán labdáját a kapushoz élezte: 506/8, közelinek érződött a vége. De azért még Blessing Muzarabani is bemutatott egy Nyamhuri-szerű harcot: tőle is láttunk egy hatost, illetve összesítésben közel 20 futást (és egy megúszott elkapást, amit Zadrán hibázott el a mélységi középpályán). Bennett pedig tovább gyorsított, tőle is láttunk hatosokat, a 134. játszmában pedig neki köszönhetően a csapat átlépte az 563 futást is: ezzel ez a mostani vált minden idők legjobb tesztpontszámává! Bennettnek pedig az egyéni százas is meglett, méghozzá igen stílusosan: egy újabb hatossal (még ha nem is a legjobban kivetelezett fajtából). Pár dobással később viszont Trevor Gwandu is kiesett, ezzel pedig véget ért a zimbabwei örömjáték és az afgán szenvedés: az eredmény 586 lett. Ekkor egyébként megtartották a teát is.
Hatalmas pontszám ez az 586, de az is igaz, hogy a dobósáv egyelőre csak néha mutatott egyenlőtlen pattanást vagy furcsa térítést, és most még kellemes ütőstalajnak tűnt. Szedikulláh Atal azonban ezt mégsem tudta kihasználni: Gwandu varratos labdája már a 2. játszmában kidöntötte a középső karóját. Abdul Malik és Rahmat Sáh viszont már jobban megmutatta, hogy valóban nem olyan nehéz itt a pontszerzés: 10 játszma után már 43/1-en álltak. A 11-edikben viszont megint rájuk ijesztett Zimbabwe – viszont Sáhnak szerencséje volt, mert az árok mezőnyjátékos (Dion Myers) elejtette a kínálkozó elkapást. Talán ez, talán más, de valami hirtelen óvatosabb játékra késztette az afgán ütősöket, és a következő időszakban teljesen eltűntek a határesemények, de a szimplák és duplák is jócskán megritkultak. A 22. játszma végére már bőven 3 alá esett a csapat pontaránya, sőt, utána egy magasra pattanó labdát Abul Malik úgy ütött fel, hogy azt a ferde lábnak nem volt nagyon nehéz elkapnia. 26 játszma után a játékvezetők úgy döntöttek: a fény túl gyenge ahhoz, hogy gyors dobókat engedjenek dobni, így mindkét végről elindult a pörgetés. Ez viszont már úgy látszik, jobban ínyére volt az ütősöknek: a 28. játszmában hosszú-hosszú idő után megjelent az első négyes, méghozzá Hasmatulláh Sáhídí részéről, majd a következő két játszmában újabb 4 határt láttunk – igaz, az egyik egy újabb elejtett elkapásnak volt köszönhető. 30 játszma után viszont annyira besötétedett, hogy egyelőre ideiglenesen, majd egy kis várakozás után véglegesen megszakították a játékot. Az állás 95/2 volt, ami 491-es zimbabwei vezetést jelentett.
