Pakisztán két nap után mínusz kettő per hármon
2024. december 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Még éppen egy pici hiányzik Pakisztánnak, hogy ledolgozza az első két negyedben összeszedett hátrányát a Dél-Afrika elleni teszten, de már három kaput elvesztettek. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy az afrikaiak fél... na jó, harmad vagy negyed lábbal már a tesztvébé döntőjében érezhetik magukat.
Ütőjátékos fehér ruhában (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Tegnap sok kiesést láttunk, aminek az volt az eredménye, hogy már bőven a második játékrész belsejében jártunk: konkrétan 22 játszma telt le abból, és Dél-Afrika 82/3-on állt, miután Pakisztán 211-et teljesített az első negyedben. A mai kezdéskor borult ég fogadta a csapatokat, de az eső nem esett, így nem kellett halasztani.
A pályán Aiden Markram volt bent 47 futással, illetve a kapitány, Temba Bavuma, aki már 23 labdát fogadott, de csak 4 pontot gyűjtött be tegnap. Mi más is lehetett volna a mai első fontos esemény, mint Markram 50-ese: ezt egyébként egy gyönyörű ferde hajtásból elért 4-essel biztosította be a mai 13. dobásból. A társulás pedig igen magabiztosan folytatta a játékot, gyakori volt, hogy egy négyest is beillesztettek egy-egy játszmába, de azért a csapat pontarányát 4-re nem növelték meg, csak olyan 3,5 és 3,8 között mozgott. A 37. játszma három olyan labdával kezdődött, amit Bavuma hagyott, hadd menjenek el, de a negyedikre mintha elvesztette volna a türelmét, előremozdult és megpróbálkozott egy hajtással, ami azonban félresikerült, csak a külső élével tudott beleérni, a kapus pedig elkapta. Az új ember, David Bedingham jóval agresszívabban szállt be: közel 100-as aránnyal ütött, amire viszont majdnem rá is fázott már a 43. játszma elején: Naszím Sáh labdája elsuhant az ütője mellett, a lábát találta el, de aztán a videózás során kiderült, hogy a labda a kapu mellé ment volna. A 45. játszmában aztán elérkezett a vége, méghozzá Sáh újabb dobásából: bár a labda kifelé varratozódott, és fölösleges volt beleérni, ő azért megtette, de rosszul, és az első katona elkapta. Hamarosan, 46 játszma után jött el az ebédszünet: az állás 180/5 volt, azaz Dél-Afrika már nagyon közelített az egyenlítéshez. A gyors dobók viszont sok kitérülést és gyakran extra pattanást tudtak kihozni a labdából, így nem ígérkezett könnyűnek a folytatás.
A 7. rendű Kyle Verreynne viszont csak epizódszerept játszott ma: 13 dobásból 2 pont után búcsúzott, és pontosan ugyanez történt meg (13-ból 2) a helyére jövő Marco Jansennel is rövid időn belül. Amikor pedig az 56. játszmában a 89-nél járó Markramot váratlanul érte Hurram Sahzád rövid labdája, és a kapushoz kesztyűzte azt, Pakisztán elkezdhette úgy érezni: nincs itt semmi nagy baj. Igaz, hogy Dél-Afrika ekkor már 213-nál járt, vagyis éppen pozitívba fordultak, de már csak két sorvégi embert kellett volna kiejteni. De az is igaz, hogy az egyik Corbin Bosch volt, aki ebben a pillanatban már túlvolt 4 négyesen – aztán talán kissé váratlanul hasonló módon is folytatta. Először Kagiso Rabadával, majd annak kiesése után az utolsó Dane Patersonnal is sikerült úgy beosztania a soron levést, hogy két társa alig jutott labdához, ő maga viszont egész sokhoz, azokból pedig nem kevesebb mint 15 darab 4-est is beütött! A 64. játszmában már 50-esnél járt, és meg sem állt 81-ig, és akkor is csak azért állt meg, mert Paterson is búcsúzott mellőle! Ez a búcsúzás egyébként kivételesen egy pörgetett labdából történt, ugyanis így a végére Szaím Ajúb is kapott egy kis lehetőséget dobásban, és ezt hamar ki is használta. De ez az egész elég későn jött Pakisztánnak: Bosch segítségével Dél-Afrika 301-ig jött föl, azaz 90-es előnyt alakított ki.
A játékrészek közti szünetet teára is kihasználták, így nem kellett kétszer megszakítani a játékot. Ajúb máris megjelent fő szerepkörében, nyitó ütősként, méghozzá Sán Maszúddal egyetemben. És nem is rosszul: csak a 7. játszma volt az első, amikor egyikük sem ütött négyest. (Mi volt ez, erőfölény??) De kiesni ekkor sem esett ki még egyikük sem: 10 játszma után így máris 48/0 volt az állás, vagyis a hátrány több mint fele már eltűnt. Ekkor viszont Rabada, aki hiába dobott jól az első negyedben, akkor kapu nélkül maradt, most eredményes volt: egy szép labdája elrepült Ajúb ütője mellett, rá a kéz-karó tetejére. Az új ember Bábar Ázam volt, aki egy személyben megtestesíti azt, ami az egész csapatra jellemző: néha igen gyenge, néha elképesztően jó, és teljesen megjósolhatatlan, hogy mikor melyik. Most egyelőre óvatosan kezdett – és így ki sem esett a nap végéig. Pedig két társa még igen: Maszúd a 17. játszmában egy Jansen-dobásból, amit a harmadik katona kapott el, két játszma múlva pedig Kámrán Gulám is, szintén Jansen jóvoltából, de most az elkapás az árokban történt. Az új ember, Szaúd Sakíl még gyorsan beütött két négyest, de aztán a 22. játszma végén a bírók megmérték a fényt, és túl gyengének találták, így a játék mára véget ért. Pakisztán 88/3-on áll, azaz még mindig 2 futás a hátrányuk.
