417 futás Adelaide-ben

2024. december 27. – Szerző: Krikettgalaxis

Az idei BBL eddigi legfutásgazdagabb találkozóját játszotta egymással a hazai Adelaide Strikers és a vendég Hobart Hurricanes: mindkét együttes átlépte a 200-as határt, végül a lilák kerültek ki győztesen a harcból.

Hobart belvárosa, háttérben a Tasmán híd (illusztráció)Hobart belvárosa, háttérben a Tasmán híd (illusztráció)

A kép szerzője: CSIRO, licenc: CC BY 3.0

Két kétpontos csapat találkozott ma egymással, a (jelentős) különbség viszont az volt köztük, hogy a Hurricanes még csak 2 meccset játszott le, a Strikers viszont már hármat. Nekik pedig igazán fontos lett volna egy mai siker, hogy minél jobb, igazi ünnepi hangulatban várhassák a szokásos szilveszteri meccset – na meg nem utolsó sorban azért, hogy maradjon esélyük a rájátszásba jutásra a végén.

Bár a most a dobást választó kékek legutóbb kikaptak, de most is ugyanannak a 11-nek szavaztak bizalmat, mint azon alkalommal. Ahogy a hobartiak is: csak náluk ez érthetőbb volt, hiszen nekik az a 11 az egy győztes összeállítást jelentett.

A liláknál Mitchell Owen bátran kezdett, és az első három labdából rögtön két négyest is beütött, de aztán egy újabb nagy kísérlete túl lapos lett, és egyenesen egy mezőnyjátékos kezei közé szállt a széles zárt hosszúra. Aztán az új ember, Shai Hope is egy hatossal köszönt be még ugyanebben a játszmában: eddig nem olyan rossz kezdés a vendégektől. Ahogy az egész erőfölény is az ő szemszögükből jól, 43/1-gyel végződött, és látható volt, hogy Hope jó formában van. A másik nyitó, Caleb Jewell annyira nem: ő alig 100 fölötti aránnyal haladt, majd a 7. játszmában ki is esett – de mint kiderült, ezzel csak jól jártak a hurrikánok, hiszen a helyére bejövő Ben McDermott sokkal szebben teljesített. Olyan lelkesedéssel ütötte a hatosokat, hogy az egyikbe még az ütője is beletörött – de ütőcsere után sem lett semmivel óvatosabb. Hope ugyan kiesett a 10. játszmában (Lloyd Pope odafutásos-vetődéses elkapása kellett hozzá), pár dobással később pedig csak szerencsével úsztak meg egy egy kommunikációs zűrzavar miatti kifutást, de a félidő felére így is 92/3-mal álltak. McDermott mellett a 6. rendű Tim David volt még az, aki a félidő második felében nagyot varázsolt: a 14. játszmában jött be, majd a következőben egy 4–4–6–SZ–4-es sorozatot mutatott be, kihasználva a választható erőfölényt, majd az erőfölény elmúltával újabb és újabb határok érkeztek. A 17. játszmában McDermott mindössze 27 labda után elérte az 50-est, és hamarosan még két hatost is beütött egymás után, így még az is belefért, hogy a 19. játszmában ne szerezzenek határt, a csapat így is bőven 200 fölött, egészen pontosan 214-gyel zárt. Idén ez volt az első 200-at meghaladó eredmény bármelyik csapat részéről.

A második félidőt a két névrokon, Matthew Short és D’Arcy Short kezdte, és bár mindjárt a harmadik labdából Matthew majdnem ki-LKE-ződött, utána a pár nagyon agresszív üzemmódba kapcsolt. A 2. játszmában például 21 futást kaszáltak be, az erőfölényt pedig 49/0-val zárták – sőt, 6 játszma után már 76/0-nál tartottak, és úgy nézett ki, akár egy idényrekord kergetést is láthatunk ma. Az áttörés viszont ekkor érkezett el Billy Stanlake részéről, akinek a rövid labdájára D’Arcy egy árnyalatnyit későn mozdult rá, és elkapás lett a vége. A következő ember, Chris Lynn egy kicsit lassított a haladási ütemen (bár a 9. játszmában éppen az ő hatosával lett meg a csapat 100 pontja), de mivel a 10. játszmában kiesett, volt lehetősége Ollie Pope-nak is megpróbálkozni. Ráadásul a még mindig bent levő Short (Matthew) a 11. játszmában egy 6-ossal elérte az 50-et is, így a kékek még mindig jó nyomon jártak a győzelem felé vezető úton. Ekkor viszont Vakár Szalámhíl is észrevétette magát egy csalóka pörgetéssel, amiből egy gyertya lett: a leeső labda ugyan majdnem kiesett az elkapást megkísérlő Nathan Ellis kezéből, de sikerült megtartania. A választható erőfölény újabb kaput hozott (a nem sokat mutató Alex Ross esett ki), és a végén már nem sikerült eléggé feljebbtolni a sebességváltót ahhoz, hogy valós esély maradjon a végére. Az utolsó játszma előtt már 31 futás hiányzott a győzelemhez, és hiába Jamie Overton 4–6–2–2–4–1-es sorozata, az csak ahhoz volt elég, hogy a 200-at az Adelaide is átlépje, de ahhoz nem, hogy a 214-et is.

Ezzel a Hurricanes fellépett az 5. helyre a tabellán, miközben a Strikers visszaesett a hetedikre.


Alapból nem látható kép
×