Szét is szakadt a BBL tabellája, meg nem is
2024. december 29. – Szerző: Krikettgalaxis
A Sydney Sixers újabb, most a Brisbane Heat elleni győzelmével nagyon elhúzott a többiektől, már 4 ponttal vezet – ezért mondjuk, hogy szétszakadt a tabella. De a közepe meg nem szakadt szét: ott pedig torlódnak a 4 ponttal rendelkező együttesek: jelenleg 5 is van belőlük.
Sydney-i látkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az erős és eddig veretlen Sydney Sixers látogatott a bajnoki címvédő otthonába – vajon csoda-e ezek után, hogy minden jegy elkelt a meccsre? A tét is nagy volt: ha a rózsaszínek ezt a győzelmet is be tudták volna húzni, nagyon elléphettek volna a többiektől, ellenkező esetben viszont a nyakukra mászhatott volna a Heat, hiszen egyenlő pontjuk lett volna akkor. Röviden: óriási meccs nézett ki mára!
A hazaiak semmit sem változtattak a Perthben legutóbb vesztes összeállításukon, az ütőfeldobást megnyerő és a dobást választó Sixers pedig csak annyiban különbözött az utoljára látottól, hogy Jack Edwards helyére Kurtis Patterson került be.
Amikor Tom Banton a második labdát egy fordított söpréssel hatosra ütötte, még senki sem hitte, hogy bármi probléma lesz itt a Heat részéről akár a szándékkal, akár a megvalósítással. Még 2.1 után sem, amikor 20/0 volt az állás, de máris itt volt a vége a kezdeti menetelésnek. Ben Dwarshuis ugyanis bemutatkozott azoknak, akik jellegzetes bajsza ellenére sem ismernék esetleg: a nehéz elkapást sikeresen végrehajtó Todd Morphyvel közösen kiejtették Bantont, majd, most már más dobóknak is köszönhetően jócskán lecsökkent a hazaiak pontaránya. Különösen Colin Munro volt csalódást keltő, aki a korábbi szezonokban ontotta a magas pontszámokat, de idén eddig nem ment neki, ma meg különösen: 17 dobásból csak 9 pontja volt, amikor a 7. játszma végén kiesett. De nem csak ő volt a Brisbane mai gondjainak okozója, hanem a jó dobójáték is: gazdálkodás szempontjából leginkább Hayden Kerr (aki 4,75-tel hozta le a 4 játszmáját), kapuk szempontjából pedig Dwarshuis, aki végül 4 kiejtésig jutott (ebből kettő az utolsó játszmában). Főként a 12. játszmától kezdve folyamatosan hullottak ki az újabb ütősök, és csak Nathan McSweeney volt az, aki egyáltalán 34 futásig el volt képes jutni. Így aztán még az is külön említést érdemel, hogy Mitchell Swepson egy 6-ossal és egy 4-essel zárta le a 20. játszmát, hirtelen 128-ról 138-ra emelve a csapatot – de még ez a 138 is elég kevésnek tűnt.
Igaz viszont, a pálya mégsem volt annyira könnyű, mint eleinte látni lehetett. A gyors dobók lassabb labdái néha szinte ugyanannyira kitérültek, mint a tényleg lassú pörgetett labdák, csak mivel egy lassabb gyors
is még mindig gyorsabb, mint egy lassú, így még nehezebb volt őket megjátszani. Josh Philippe és James Vince óvatosan is indult, de talán mégsem elég óvatosan, ugyanis Vince-t már a 3. játszmában kiejtették, két dobással később pedig majdnem Philippe-t is – csakhogy elütött labdájára a zárt közép és a nyílt közép mezőnyjátékos (Munro és Paul Walter) is rámozdult, de a legvégén mindkettő megtorpant és egyikük sem ment rá... A Sixers végül a 6. játszmában indította be a rakétákat: ekkor Kurtis Patterson egy hatost és két négyest ütött, utána a 7-edikben Philippe egyet-egyet, és igaz, hogy Pattersont a 8. játszmában egy kis szerencsével elkapta a kapus (eddig a szerencse mindig a rózsaszínek oldalán állt...), de a helyére bejövő Moisés Henriques is magabiztosan folytatta – még ha nem is éppenséggel túl gyorsan haladva, de erre nem is volt szükség: a szükséges pontarány 8 játszma után csupán 6 volt. Ez a társulás így pedig már könnyedén végigvitte a meccset: a 15. játszmában Philippe az 50-est is elérte, és mivel hamarosan 3 újabb 4-essel is bejelentkezett, így a kergetés már a 17. játszmában befejeződött. Meggyőző játék a listavezetőtől, akik ezek után még listavezetőbbek lettek, hiszen már 4 pont az előnyük.
