Nem csak másik, hanem egész másmilyen meccset is látunk Zimbabwében
2025. január 2. – Szerző: Krikettgalaxis
Megkezdődött a második teszt a vendéglátó Zimbabwe és a vendég Afganisztán között. A múltkor elképesztően sok futást és nehezen érkező kapukat láttunk – most viszont annak ellenére, hogy eső miatt sok idő elveszett, Afganisztán máris elvesztette az összes ütősét az első játékrészben, csupán 157 ponttal.
Zimbabwei táj vonuló elefántokkal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Itt a 2025-ös év első tesztje: bár nem a legnagyobb várakozással megelőzött mérkőzésről van szó, de azért aki szereti akár Zimbabwét, akár Afganisztánt, akár csak úgy a krikettet általában, azok számára, mint minden egyes teszt, mégis nagy esemény ez. A két résztvevő számára pedig méginkább: most már nagyon szeretnének 4 év után egy újabb tesztgyőzelmet látni a nevük mellett...
Csakhogy ez ugyanaz a bulawayói pálya volt, ahol múltkor a végtelennek tűnő ütőjáték miatt (na meg az időjárás egy kis közreműködésével) döntetlenre végződött az első teszt. Ami viszont különbözött, az egyrészt a dobósáv (múltkor a 3-as, most a 6-os számú, fűvel elég jól beborított sávot használták), másrészt a csapatok összeállítása – visszatért például két nagy sztár: az afgánoknál Rásid Hán, a zimbabweieknél pedig Sikandar Raza. De ezen kívül is voltak változások: a hazaiaknál Brandon Mavuta és Trevor Gwandu maradt ki, és Raza mellett még Richard Ngarava is bekerült, míg a vendégeknél nem kevesebb mint öt csere volt: Szedikulláh Atal, Azmatulláh Omarzí, Alláh Mohammad Gazanfar, Navíd Zadrán és Zahír Hán helyét vette át Riáz Haszan, Iszmat Álam, Rásid Hán, Jámin Ahmadzí és Faríd Ahmad. Utóbbiak közül Riáz Haszan, Faríd Ahmad és Iszmat Álam is tesztújonc volt, sőt, Álam abszolút válogatottújonc minden formátumot tekintve.
A mai játék azonban nem kezdődhetett el időben az eső, majd annak elállta után a vizes, tócsás, játékra teljesen alkalmatlan pálya miatt. Fél 11 előtt azonban már a ponyvákat leszedték, vagyis most már csak azt kellett megvárni, hogy megszáradjon a talaj. Hamarosan a Nap is kezdett kibukkanni a felhők mögül, dolgoztak a szürcshengerek is, így 13:30-kor meg tudták tartani a pénzfeldobást (amit Zimbabwe nyert, és az időjárás miatt a dobást választották), majd 14 órakor a játék is elkezdődhetett.
Az ütést Abdul Malik és Riáz Haszan kezdte, méghozzá amolyan hagyományos tesztstílusban. A 6. játszma viszont máris hozott egy érdekes esetet: Blessing Muzarabani dobása után Malik ellen óriási apelláció vette kezdetét, mert úgy gondolták, kapuselkapás történt, de miután a bíró nem adta meg, több mezőnyjátékos is a fejét fogva mutatta, hogy szerintük pedig milyen egyértelmű volt. Videóbíró pedig nincs ezen a meccsen sem... De azért a tévében meg lehetett nézni a lassítást, és úgy tűnt, talán nem ért bele, vagyis jó döntés született. A 9. játszmából annyi említendő meg, hogy mielőtt elkezdődött, Sean Williams lebicegett a pályáról: a hazaiak remélhették, nincs súlyos sérülése! Aztán pedig az, hogy ebben a játszmában született meg az első határ, egy négyes Hasszan jóvoltából. Az elkapásgyanún kívül nem sok előjele volt, hogy itt hamarosan kapuvesztés történik – a 11. játszmában mégis történt, méghozzá egy kifutás! Haszan elindult futni az ütés után, de inaktív társa nem, ezért visszaküldte őt – de későn, mert a mezőnyben Brian Bennett jól reagált, és egy közvetlen rádobás segítségével ledöntötte Haszan kapuját. Pillanatokon belül aztán a másik nyitó ütős is búcsúzott, ezúttal már a dobó érdeméből: Newman Nyamhuri rövid labdája elől Malik nem tudta elhúzni a kesztyűjét, beleért, a kapus pedig elkapta: 29/2. Összeállt viszont ez előző meccs csodatársulása: Rahmat Sáh és Hasmatulláh Sáhídí – vajon ma meddig jutnak? 500-ig vagy 600-ig? A választ egy ideig még nem kaptuk meg, mert egyelőre tartósan indultak. A 13. játszmában Muzarabanitól egy elég viccesre sikerült, profiktól ritkán látható dobást láttunk: annyira széles lett, hogy a második katonához pattant... A 18. játszma pedig egy olyan esetet hozott, ami az előző meccsen elég sok volt: egy elejtett elkapás Rahmat Sáh ellen! A tettes ezúttal Dion Myers volt... A 20. játszma után megtartották a teát: ekkor az állás 58/2 volt, és Zimbabwe retteghetett attól, hogy ez a pár megint valami hasonlót ér el, mint legutóbb...
A folytatás majdnem azonnal egy hatalmas LKE-apellációval kezdődött, de ezt sem adták meg (jogosan), aztán viszont a 23. játszmában Nyamhuri elhozta a várva várt áttörést: ezt az LKE-t már megadta a bíró Sáhídí ellen – és ez is jó döntés volt, eddig kiváló játékvezetést láttunk a videóbíró hiánya ellenére. Sáh a folytatásban Afszar Zazáival harcolt együtt, és igazából nem is rosszul, de a 30. játszma végén Raza ellen Sáh fölöslegen próbált meg egy kockázatos kanalazást, amit el is rontott, a labda így kidöntötte a láb-karóját... Aztán a következő játszmában Ngarava is eredményes volt Zazái ellen, majd a következőben megint Raza, megint kidobásból, csak a változatosság kedvéért most egy kéz-karót fordított ki a földből – az újonc Iszmat Álam kacsázott. Most Sáhidulláh Kamálon és Rásid Hánon volt a sor, hogy javítson: ők el is kezdtek hozni néhány négyest, de Sáhidulláh rövid időn belül búcsúzott: már a 7. kapu veszett el, és senki még csak 20 futásig sem jutott el! Először Rásid Hánnak lett meg ez a mérföldkő
, méghozzá két dobással Sáhidulláh kiesése után, de sokkal tovább ő sem jutott, ahogy a sorvég sem: Faríd Ahmad még ráijesztett Zimbabwére a játékrész első és egyetlen hatosával, de 17 pont után, utolsóként ő is búcsúzott: Afganisztán 157 ponttal elfogyott!
Amikor a második negyed elkezdődött, még olyan 25 perc hátravolt, de nem játszottak le ennyit. A Nap már kezdett lemenni, így 2 játszma után a bírók úgy döntöttek: a gyenge fény miatt ma már gyors dobók nem dobhatnak. A 3. játszmát így megpróbálta Rásid Hán, de amikor ő befejezte, a bírók már az egész napi játékot lefújták. Zimbabwe eme rövid idő alatt 6 futást szedett össze, vagyis 151-es hátrányban mehettek nyugovóra.
