India egy nap alatt nagyot távolodott a tesztvébé döntőjétől

2025. január 3. – Szerző: Krikettgalaxis

Elkezdődött az utolsó, ötödik teszt is Ausztrália és India között, ezúttal Sydney-ben. A vendégeknek kötelező lenne a győzelem, ha be akarnak jutni a tesztvilágbajnokság döntőjébe, ehhez képest ma az első játékrészben 185 ponttal elfogytak...

Egy tesztmérkőzés (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

És itt a vég kezdete – azaz az utolsó teszt első napja Ausztrália és India között. Maga az ötmeccses sorozat, vagyis a Border–Gávaszkar-trófea sorsa sem dőlt el – ha Ausztrália nem kap ki, visszahódíthatja – de ennél fontosabb tétje is van a meccsnek: a tesztvilágbajnokság döntője. Többféle forgatókönyv is létezik ezzel kapcsolatban, ezeket pedig érdemes már most az elején végignézni.

Egy ausztrál győzelem egyértelmű helyzetet teremtene: akkor jövő nyáron Dél-Afrika és Ausztrália vívja a döntőt. Ha döntetlen lesz, akkor még (figyelem!) Srí Lanka is kap egy kis esélyt, hiszen ők még kétszer játszanak Ausztráliával. Ha a mostani döntetlen után Srí Lanka mindkét mérkőzését megnyeri, ők jutnak be a döntőbe, ha nem, akkor Ausztrália. Ebből már következik az is, hogy Indiának, ha be akar jutni, most kötelező lenne a győzelem – de még akkor sem lenne garantált a helyük a döntőben, hiszen ha ezek után Ausztrália legalább egyszer legyőzi Srí Lankát, akkor megint csak az ausztrálok örülhetnek. Érdekesség, hogy ha most India nyerne, a két Srí Lanka–Ausztrália teszt pedig döntetlen lenne, akkor India és Ausztrália azonos százalékkal végezne, de ez az állás Indiának kedvezne, mert ilyenkor a megnyert sorozatok száma dönt, és az nekik több.

Ami a csapatok mostani összeállítását illette: az ausztrálok pont most, a legfontosabb mérkőzésen avattak egy újoncot, méghozzá Beau Webster, a 31 éves mindenes személyében – ő még semmilyen formátumban nem volt válogatott soha. A válogatottságot jelképező sapkát a kezdés előtt Mark Waughtól kapta meg. A csapatból pedig a gyengén teljesítő Mitchell Marsh került ki. India esetében azt már korábban is tudni lehetett, hogy Ákás Díp hátfájás nem fog ma játszani, az viszont csak a pénzfeldobáskor derült ki, hogy ki helyettesíti: Prasziddh Krisná. Bizonytalanság merült fel Rohit Sarmát illetően is, aki eddig nem teljesített valami meggyőzően (és akkor még finoman fogalmaztunk): az edző, Gautam Gambhír egy nappal korábban még nem tudta megerősíteni, hogy játszani fog-e a kapitány. Végül csak nem sokkal a kezdés előtt derült ki az igazság: a pályára Dzsaszprít Bumráh jött ki a pénzfeldobáshoz, vagyis ő lett a kapitány – azaz Sarmát valóban kihagyták! Az is kiderült pár percen belül, hogy ütősként Subman Gil jön be helyette.

India egyébként az ütést választotta, de nem biztos, hogy ezen Ausztrália nagyon bánkódott, hiába mondta el Pat Cummins, hogy ők is azt választották volna. Hiszen ez a sydney-i sáv igen zöld volt, a szokásosnál sokkal több fű nőtt rajta, így kényelmesnek tűnt a gyors dobók számára, ráadásul egész sötét is volt a kezdéskor, még a világítást is be kellett kapcsolni. Ami a nézőszámot illeti: hivatalos adat egyelőre nem volt, de tudni lehetett, hogy az első három napra az összes jegyet eladták. Még egy apróság említendő meg, ami nem a játékkal kapcsolatos: az ausztráloknál Usman Khawaja fekete karszalagot viselt barátja, Ashwell Prince feleségének közelmúltbeli halála miatt.

Az elején úgy tűnt, India bátor játékkal hozakodhat elő: Jasaszví Dzsájszvál 5 futást gyűjtött az első játszmában – de aztán rögtön visszavett ő is, Kannaur Lokes Ráhul pedig soha be sem gyorsult. Az is kiderült elég hamar, hogy a talajon elég lassú a pattanás, tehát a fű alatt nem lehetett túl kemény. Nem tudni, hogy ennek is volt-e hozzá köze, de az 5. játszma máris elhozott egy kiesést: Ráhul pont egy mezőnyjátékoshoz ütötte az egyébként fájós háttal is a játékot elvállaló Mitchell Starc labdáját. A 8. játszmában bejött dobni Scott Boland is: a nézősereg pedig nagyon barátságosan fogadta, annak ellenére, hogy Sydney-ben vagyunk, ő pedig Új-Dél-Velsz ősi ellenségét, Victoria államot képviseli – de hát ez most a válogatott, itt össze kell fogni, és ezt a helyi szurkolók is érezték. Boland pedig rögtön meg is hálálta a szeretetet: miután a 3. dobásból két kifutás is kimaradt, a negyedikből Dzsájszvál beleélezett Boland dobásába, a harmadik katona, Webster pedig végrehajtotta élete első tesztbeli elkapását. Sőt, a következő dobásban az új ember, Virát Kohlí is élezett egyet, ő a második katona irányába, vagyis inkább tőle jobbra, de Steven Smith hiába vetődött, és kapta el látványosan a labdát a föld fölött pár centivel, a videóbíró úgy látta, hogy a mozdulat közben a labda leért a földre, így Kohlí maradhatott a pályán. (Smith egyébként később elmondta: ő 100%-ig biztos benne, hogy a keze a labda alatt volt...) Az eddigi igen eseménydús időszakot ezek után egy jóval eseménytelenebb váltotta: Gil és Kohlí most különösebb kiesési veszély nélkül, lassacskán haladt előre a következő játszmákban. A 18. játszmában Webster dobóként is bemutatkozott (első labdája egyébként érvénytelen lett), a 23. játszmában pedig megjelent az első pörgető (Nathan Lyon) is. Ő pedig hamarosan leszállította az áttörést: az ebéd előtti legutolsó dobásból, a 25. játszma végén Gil előrelépdelt a vonaláról, de így sem tudta jól kiszámítani a labda útvonalát, ő is beleélezett, és Smithnek most már sikerült a (jóval könnyebb) elkapás. Az ebéd így 57/3-mal telt.

Szünet után Kohlí mellé Risabh Pant állt be, de nem túl sokáig voltak bent együtt. Kohlí a 32. játszmában Boland jótávos, az ötödik karó vonalában érkező labdájára mozdult rá, de ahogy már sokszor láttunk ilyet tőle, megint csak az élével tudott beleérni, és Webster egy szép vetődés után elkapta. Ezek után Pant és Ravindra Dzsadedzsá időszaka következett: a leghosszabb időszak eddig ezen a teszten. Ehhez persze az is kellett, hogy a 34. játszmában Smith elejtsen egy elkapást Dzsadedzsá ellen – viszont miután ez megtörtént, már kevesebb lehetőség alakult ki a társulás ellen. Azonban ezzel együtt a pontszerzés irtó lassúvá vált: a 44. játszma végére például a csapat pontaránya 2 alá csökkent, ami manapság azért még tesztben is ritka látvány. A 46. játszma viszont két változást is hozott: egyrészt újra volt egy kiesési veszély (de Lyon elejtette az elkapást), aztán pedig Pant váratlanul beütött egy hatost is. A teát 50 játszma után tartották meg, 107/4-es állásnál. Később megtudtuk: a hivatalos nézőszám teakor 47 566 volt, ami 1976 óta a legmagasabb szám!

A harmadik menet ugyanilyen játékkal folytatódott: a pontszerzést csak az ausztrál mezőny gyorsította fel egy pillanatra az 52. játszmában, amikor egy túldobás következtében Pant egyik ütése 5-pontosra sikerült. Az ütőshöz egyébként hamarosan már harmadik alkalommal is ki kellett jönnie az ápoló személyzetnek különböző okokból, de mindig tudta folytatni a játékot – egészen az 56. játszmáig, ami nagy fordulópontot hozott. Ekkor Boland ugyanis hosszú idő után egy rövid labdát dobott, amire úgy látszik, Pant nem számított, elhibázta a húzást, és a labda a zárt középnél kötött ki. A következő dobásból pedig Nítís Kumár Reddí is búcsúzott egy Kohlíéhoz hasonló kieséssel. Dzsadedzsá viszont továbbra is stabilan játszott, már a 100. fogadott labdához közeledett (igaz, még csak 26 futása volt), amikor azonban Starc LKE-be csapdázta – amire egy újabb rossz döntés volt India válasza, ugyanis elpazaroltak rá egy videóbírózási lehetőséget, holott annyira egyértelmű eset volt, hogy a labda a középső karó közepét találta volna el... 134/7, a vendégek nagy bajban voltak! Közben napvilágot látott egy apró statisztika: 2002 óta most ütötték a legkevesebb határt indiai ütősök egy tesztjátékrész első 60 játszmájában – mindössze 8-at. Igaz, aztán jött két négyes is még Dzsadedzsá kiesése előtt, aztán rögtön két újabb Vásingtan Szundar részéről a 64. játszmában, majd még egy a 66-odikban – a következő dobásból pedig egy kiesés. Cummins rövid labdáját Szundarnak nem sikerült meghúznia, és talán beleért, mielőtt a kapus elkapta: a bíró ugyan nem adta meg, de a videózás során nagy nehezen megállapították, hogy valószínűleg történt beleérés, így elveszett a 8. indiai ember is. Most már csak a sorvégi dobók küzdöttek, ám ők egy ideig meglepően jól: a 68. játszmában például (extrákkal együtt) 13 futás született, miközben az első 67-ben csak 153... Aztán Krisná pár dobással később kiesett Starc labdájából, Bumráh pedig egy hatost követően, 22 ponttal (amivel csapata 3. legjobb ütőse lett!) búcsúzott Cummins rövid labdája után. India így mindössze 185 futással zárta az első játékrészt, de érdekes kérdés volt, vajon mire mennek az ő kiváló dobóik ezen a most még mindig dobóbarát talajon.

És egy kapura még mentek, annak ellenére, hogy csak 3 játszma fért bele a napba. De ez is tartogatott még egy kis feszültséget is: az utolsó játszmában egy alkalommal, amikor Bumráh már megkezdte volna a nekifutást, Khawaja jelezte, hogy még nem áll készen a dobás fogadására, aminek a dobó nem túlzottan örült, sőt, ekkor bekapcsolódott az inaktív ütős, Sam Konstas is, és már-már úgy tűnt, valami veszekedés lehet közte és Bumráh között, de akkor a bíró lenyugtatta őket. Utána aztán pillanatokon belül Bumráh (egy amúgy nem túl veszélyes) dobásából Khawaja kiesett: az indiai csapat nagy része ünnepelt, de pont Bumráh nem, ő csak Konstasra nézett nem túl barátságosan. Ez volt viszont a nap utolsó mozzanata: Ausztrália 9/1-gyel zárt.