Zimbabwe lépéselőnyben két nap után

2025. január 3. – Szerző: Krikettgalaxis

A második játékrészben 7 kapu elvesztése után még hátrányban volt a hazai Zimbabwe, de mégis 86 futásos előnyt tudtak kialakítani a második teszt félidejére. Ráadásul Afganisztán azóta 3 ütőst elvesztett, és még mindig mínuszban vannak... Ez a nap egyébként Sean Williams sportszerűségéről is emlékezetes marad.

A Mosi-oa-Tunya vagy Shungu Namutitima (a gyarmatosítóktól származó nevén: Viktória-vízesés) Zimbabwe és Zambia határán (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Tegnap gyorsan megmutatkozott, hogy ez a teszt más lesz, mint az első: akkor óriási pontszámok születtek, az ütősöket pedig meglehetősen nehéz volt kiejteni, most viszont annak ellenére, hogy csak fél napnyi játék zajlott az eső miatt, Afganisztán máris elvesztette az összes emberét, és csak 157-et teljesített. Az viszont nem derült ki, hogy tényleg a pálya ilyen rossz-e, és hogy Zimbabwe mire megy rajta: ugyanis a második játékrészből csak 3 játszma telt el tegnap. Most innen, 6/0-ról folytatódott a meccs.

A dobást Jámin Ahmadzí és az újonc Faríd Ahmad kezdte, és nem kellett hozzá sok idő, hogy utóbbi megszerezze pályafutása első tesztkapuját, bár nem sok híja volt, hogy nem így történik: Joylord Gumbie élezése után a második katona elkapását a bíróknak videón kellett nézegetniük, hogy a labda leért-e a földre. (Mindezt egyébként tették úgy, hogy a játékosok ezen a meccsen sem kérhetnek videóbírózást.) Aztán pár labda múlva a másik dobó is eredményes volt: Ahmadzí a frissen bejött Takudzwanashe Kaitanót ejtette ki egy kapuselkapás után. Most viszont megérkezett a múltkor hiányzó Sikandar Raza, napjaink talán legjobb zimbabwei krikettezője, és ehhez a hírnévhez méltóan is kezdett játszani. De előbb még elvesztette maga mellől a másik nyitó ütőst, Ben Currant, majd nagyon hamar Dion Myerst is: egyiküket Ahmad, másikukat Ahmadzí búcsúztatta, így 41/4-nél az afrikaiak máris közepesen nagy bajba kerültek. Hát még akkor mekkora lett volna ez a baj, ha a Myers búcsúját követő labdából nem ejtettek volna el a mezőnyben egy könnyű elkapást Raza ellen... Viszont mivel elejtették, így Raza és Craig Ervine hosszú építkezésbe kezdhetett. A 20. játszma volt az első, amikor új dobó érkezett a pályára, nevezetesen Rásid Hán, és hamarosan megpróbálkozott egy másik újonc, Iszmat Álam is, de semmi eredménnyel. Amikor a 32. játszma végén megtartották az ebédet, Zimbabwe már 94/4-en állt, és Raza csak 2 futásnyira volt az 50-estől.

Ez az 50-es aztán a 34. játszmában meg is lett neki, és még egy kicsit folytatódott a pár menetelése is – de a 38. játszmában, miután (talán görcsök miatt?) Raza egy kis ápolásra is szorult, a következő labdából, amivel szembenézett, ki is esett: Zia ur-Rehmán hosszú labdája túl hosszú volt ahhoz, hogy elkanalazza vagy elsöpörje, de ő mégis ilyesmivel próbálkozott, a labda pedig zavartalalnul a kapuba csapódott. Ekkor egyébként a korábban sokat próbálkozó Rásid Hánt két játszmából kihagyták – azért kettőből, hogy így véget tudjon cserélni. A végcsere pedig bejött neki: rögtön veszélyesebbek lettek a dobásai, a 43. játszmában pedig Brian Bennett el is rontott egy ütést, beleélezett, és kapuselkapás lett a vége. A 8. rendben még mindig nem a régóta várt Sean Williams állt be, aki tegnap kisebb sérülést szenvedett, most még csak Newman Nyamhuri. Ő ugyan beütött két négyest, de Hán a 47. játszmában egy csalóka pörgetéssel csont nélkül betalált a kapujába: 147/7, de most jött Williams! Ő pedig Ervine-nal, ahogy az elmúlt évek során oly sokszor, ma is egy szép társulást alkotott. Az 50. játszmában a csapat átlépte a 157-et, vagyis mostantól fogva előnyben voltak, ezt az előnyt pedig a két ütős szépen építette tovább és tovább. A 60. játszmában Zimbabwe már 200-nál tartott, a 63-adikban pedig Ervine megszerezte az egyéni 50-esét. Sőt, annak ellenére, hogy Williams sokkal-sokkal később jött be, mint Ervine, ekkor már szintén 43-on állt, vagyis ő is az 50-es kapujában... de még mielőtt azt megszerezhette volna, jött a tea, méghozzá 210/7-nél.

Aztán a folytatásban Williams tovább közeledett az 50-eshez, de még mielőtt azt megszerezhette volna, jött Rásid Hán, méghozzá egy újabb csalóka labdával, amiből kapuselkapás lett: a bíró nem adta ugyan meg, de Williams érezte, hogy beleért, ezért elképesztően sportszerűen önszántából lesétált a pályáról, vagyis kiesett! Ekkor, 15:10-kor azonban eleredt az eső, a játék megszakadt, és behozták a ponyvákat. A leállás nagyjából 40 percig tartott. A folytatás után idő még kellett egy kicsi, mire az utolsó két ember is kiesik, de újabb futások már olyan túl nagy számban nem gyűltek ezalatt: csak Ervine két egymás utáni hatosa volt igen érdekes színfolt a 72. játszmában Rásid Hán ellen – csak hogy aztán két játszmával később éppen Hán ejtse ki őt, 10. emberként. Zimbabwe viszont összességében örülhetett: 243 pontjuk 86-os előnyt jelentett.

Az kiderült az eltelt időben, hogy ez a sáv eléggé kedvez a pörgetőknek. Annyira persze nem, hogy Zimbabwe lassú dobóval kezdte volna a 3. játékrészt: Richard Ngarava próbálkozott. És ő sem rosszul: már a 2. dobásából csak az árok Ben Curran hibája (elejtése) mentette meg Abdul Malikot a kieséstől, két dobás múlva pedig csak a bíró nem látta, hogy Riáz Haszan beleért volna a labdájába, amit utána elkaptak. Vagyis ez rossz megfogalmazás, hogy csak a bíró nem, mert igazából nem derült ki utólag sem, hogy történt-e beleérés, de a dobó és a mezőnyjátékosok meg voltak róla győződve, hogy igen... Afganisztán tehát szerencsésen kezdte a játékrészt, de aztán kevésbé szerencsésen folytatta: a 2. játszmában Blessing Muzarabani dobásából Malikot már elkapták a zárt középen. Sőt, a 8. játszmában a másik nyitó is kihullott, megint Muzarabani dobásából: ezt a kapuselkapást most megadta a bíró. De innentől kezdve megint itt volt a Rahmat Sáh–Hasmatulláh Sáhídí társulás, és ismét szép menetelésbe kezdtek, négyesekkel fűszerezve. 12 játszma után 42/2 volt az állás, de a bírók ekkor már nagyon méregették, hogy elég erős-e még a fény. Most és egy játszmával később még elég erős volt, méghozzá Sáhídí nagy bánatára: ekkor ugyanis Sikandar Raza pörgetése szétdöntötte a karóját – az ütős csak állt utána meglepve egy ideig, mielőtt elhagyta a pályát. Éjjeliőrnek még bejött Zia ur-Rehmán, de neki már csak egy játszmát kellett kibírnia, és sötétség miatt vége lett a napnak. Afganisztán 46/3-ra áll, ami még mindig 40 futásos hátrányt jelent számukra.