Ryan Rickelton szomorította Pakisztánt a második teszt első napján
2025. január 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Elkezdődött a Pakisztán és Dél-Afrika közötti második teszt, ahol az első nap mindenképpen az ütőjátékról marad emlékezetes, azon belül is leginkább Ryan Rickelton teljesítményéről, aki 176-neskinél tart.
Ütőjátékos fehér ruhában (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Amilyen izgalmas volt az előző teszt, olyan kevéssé ez. Vagyis... úgy értjük, hogy az előzőnek sok tétje volt, de mivel ott eldőlt a lényegi kérdés (Dél-Afrika bejutott a tesztvébé döntőjébe), így ennek már szinte semmi jelentősége nem volt. De attól függetlenül mint önálló tesztmeccs, még volt rá esély, hogy mégis sok érdekes és izgalmas jelenetet fog hordozni.
Hiszen azért még érdemes volt küzdenie Pakisztánnak is, hogy hosszú idő után (18 év!) végre megnyerjen egy tesztet Dél-Afrikában – a hazaiaknak pedig azért, hogy megmaradjon ugyanez a hosszú, számukra viszont kitűnő sorozat.
Dél-Afrika persze most már bátran változtathatott a csapat összeállításán: nem csak a lábsérüléssel bajlódó Tony de Zorzit hagyták ki, hanem Corbin Bosch és Dane Paterson is a kispadra került, míg visszatért Wiaan Mulder, bemutatkozott a tesztújonc Kwena Maphaka és mivel ez a fokvárosi pálya valamivel pörgetőbarátabbnak ígérkezett, betették Keshav Maharajot is. Pakisztán egyet cserélt: a hátproblémával küzdő Naszím Sáh helyét Mír Hamzá vette át, vagyis ők nem tömték tele pörgető dobóval a csapatukat... Konkrétan csak részidős lassú dobóik voltak.
A pénzfeldobást Dél-Afrika nyerte, és az ütést választották, de a pakisztáni kapitány, Sán Maszúd is elmondta, hogy ők úgyis dobással szerettek volna kezdeni. A himnuszok után egy kis gyászszünet következett: december 29-én ugyanis mindössze 40 éves korában, rákban elhunyt Melissa Prince, háromgyermekes édesanya, Ashwell Prince korábbi kiváló krikettező felesége.
A játék azonnal nagy izgalmakkal kezdődött: az első labdából, amit egyébként Mohammad Abbász dobott, máris LKE-veszély alakult ki Aiden Markram ellen, de a bíró nem adta meg, így videózást kértek ki: kiderült, hogy a számítás szerint a labda éppen csak érintette volna a kéz-karó tetejét, így a bíró szavával Markram maradhatott a pályán. Érdekesség, hogy (már most eláruljuk) ez volt az egyetlen videóbírózás egész nap. Így aztán Markram és a másik nyitó, Ryan Rickelton bátran folytathatta a játékot, és egész jól is haladtak: jópár négyest beütve 15 játszma után már 60/0 volt az állás. Közben viszont történt egy sajnálatos esemény: a 7. játszmában a mezőnyben Szaím Ajúb súlyosnak tűnő bokasérülést szenvedett (talán kifordult a bokája), ami miatt kórházba is kellett vinni kivizsgálásra. Visszatérve a játékra: azért emeltük ki a 15. játszmát, mert utána jött az első kapu, méghozzá Markramé: ő Hurram Sahzád dobásába élezett bele, a kapusnak pedig nem okozott gondot megkaparintani a labdát. Most viszont egy kicsit lelassult a pontszerzés üteme: a 3. rendű Wiaan Mulder például csak 5 futást tudott begyűjteni, mire a 18. dobásból kiesett. Nem lett volna éppenséggel muszáj támadnia ezt a széles Abbász-labdát, de olyan csábító volt, hogy megpróbálta – de ebből is élezés és (vetődéses) kapuselkapás lett. A 23. játszma aztán igen eseménydús lett: előbb Rickelton megszerezte az 50-esét, aztán a 4. rendű Tristan Stubbs kacsával kiesett (a részidős pörgető, Szalmán Ága dobásából és ismét Mohammad Rizván kapus elkapásából), aztán pedig megtartották az ebédet. Az állás 72/3 volt, ami szép kiegyenlítettséget jelzett.
Szünet után Rickelton folytatta tehát 50-ről és Temba Bavuma 0-ról. A dobók azonban ezzel a társulással már sehogyan sem bírtak. A gyors labdák sem a levegőben nem görbültek túlzottan, sem a varraton nem változtattak irányt pattanáskor, és olyan igazi extra sebességet pedig senki nem vitt bele. A 30. játszmában Dél-Afrika átlépte a 100 pontot, és ahogy telt-múlt az idő, már csak az tűnt a legizgalmasabb kérdésnek, hogy Rickeltonnak lesz meg előbb az egyéni 100-as vagy Bavumának az 50-es – mivelhogy hasonló sebességgel haladt a két ütős. A válasz aztán a 46. játszmában jött el, amikor Rickelton egy 4-essel megszerezte a 100-ast, míg Bavumának egészen a 49. játszmáig tartott, mire elérte az 50-et. Az egyéb események pedig elkerülték ezt a játékmenetet: az 50. játszma végén megtartott teánál még mindig ők ketten voltak bent, 184/3-as állással.
És tea után is ugyanez folytatódott! Az ütősök azonban már fáradni kezdtek: Bavuma combját az 55. játszmában egy kicsit ápolni is kellett, de azért még tudta folytatni egy kis fájdalomcsillapítóval. A 62. játszma érdemel ezek után újabb kiemelést, amikor Rickelton két négyest és egy 6-ost is bemutatott, majd a következő játszmában a csapat 250-e is meglett – a 67-edikben pedig Rickelton átlépte a 150-et is! A 72. játszmában Bavuma már a könyökét is fájlalta, ezért újabb ápolást kapott – a labdát pedig ki kellett cseréni, mivel tönkrement. De Bavumát sem a testi bajai, sem az új labda nem zavarta, a 74. játszmában neki is meglett a 100-as – majd a 76. játszmában a csapat is elérte a 300-at. Végül a 77. játszma szolgáltatott újabb bizonyítékot arra, amit már régóta sejteni lehetett: hogy rossz döntés volt Pakisztán részéről, hogy egyetlen igazi pörgetővel sem álltak fel. Most ugyanis megint a részidős Szalmán Ága volt az, aki meg tudta törni a társulást: a változatosság kedvéért Bavuma megint egy Rizván-féle elkapással búcsúzott (eddig ezzel együtt mind a 4 kapu ilyen volt). Végül ezek után nagyon hamar véget ért a nap: 80 játszma után ugyanis letelt az idő. Az állás 316/4 volt, ami nem kell magyaráznunk, hogy kinek jobb inkább...
