Tapad a másik sydney-i csapatra a Thunder
2025. január 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Több dologról is emlékezetes maradt a mai BBL-meccs. Egyrészt a Sydney Thunder utolsó dobásban elért győzelméről a Perth Scorchers otthonában, valamint sajnos egy kettős sérülésről: a mezőnyben Cameron Bancroft és Daniel Sams összefejelt és mindketten súlyosan megsérültek.
Zöld villámlás (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Dupla nap lett volna ma (is) a BBL-ben, de az első találkozót, amit a keleti parton rendeztek volna meg a Brisbane Heat és a Sydney Sixers között, elmosta az eső. Most a nyugati parton, Perthben viszont jók voltak a körülmények ahhoz, hogy a Sixers pontvesztését (az elmaradt meccsért 1 pont jár!) kihasználva közelebb zárkózhasson hozzá valamelyik üldözőjük: akár a Scorchers, akár a Thunder, akik mindketten 6 ponton álltak, szemben a rózsaszínek 9-ével.
Az eddigi sikereket hozó összeállítások azonban mindkét csapatnál kicsit megváltoztak, méghozzá nem éppen a csapatok önszántából. A narancsoknál Jhye Richardson visszatért az ausztrál tesztválogatotthoz (igaz, a ma kezdődött tesztmeccsen nem játszott), Ashton Agarnak pedig valamilyen fájdalmai voltak, így kettejük helyett ma Matthew Spoors és Matthew Kelly játszott. A vendégeknél Oliver Davies rosszul érezte magát, így 2023 óta először Blake Nikitaras kapott helyet a csapatban.
Az ütőfeldobást a Thunder nyerte, és mint eddig az idényben mindenki, a dobást választották. A Perth két nyitó ütőse, Matthew Hurst és Finn Allen (Húsz20-as mércével mérve) viszonylag sokáig bent volt, de eléggé eltérően teljesítettek: az erőfölény végén a 35 pont nagyjából kétharmadát Allen, egyharmadát Hurst szerezte, és ez az arány egészen Hurst 7. játszmabeli kieséséig nagyjából fenn is állt: ő ekkor 23-ból 23-mal búcsúzott, míg Allennek ebben a pillanatban 200 fölött volt az aránya. Aztán a 3. rendű Aaron Hardie még Hurstnél is jobban különbözött Allentől: ő 17 labda után 10 ponttal távozott, miközben ugyanekkor Allen már 61-en állt 27 dobásból (nem kis részben a pont eme kapu előtt bemutatott 6–4–6-jának köszönhetően). A nagy áttörést Chris Green hozta el a 13. játszma elején, amikor két dobásból kiejtett két ütőst, ráadásul a kettő közül az első Allen volt. A következő időszakban a pontszerzés kicsit lelassult, sőt, a 16. játszma egy esélyt hozott egy újabb kiesésre, ám ezt az elkapást elejtették – de bánja a csuda az elejtést, itt nagyobb bajok történtek! Ugyanis Cameron Bancroft és Daniel Sams csúnyán összeütközött, amikor valahol a középpályán mindketten el akarták kapni a labdát. Mindketten kifeküdtek, az orvosok pedig rohantak be ápolni őket. Később látni lehetett, hogy Bancroft jobb állapotban van, neki csak
az arca volt csupa vér, de Sams nem tudott a saját lábán távozni, őt le kellett vinni. Amikor folytatódhatott a meccs, Cooper Connolly és Nick Hobson egy szép befejezést biztosított a narancsoknak: 177-ig emelték a csapatot kiesés nélkül, ráadásul Connolly az 50-estől sem járt már messze.
A szünetben kiderült, mindkét sérült játékost kórházba szállították, és jó hír, hogy öntudatuknál voltak és beszélni is tudtak. Mivel fejsérülésről volt szó, így engedélyezett volt a végleges csere: helyükre a második félidőre egyrészt Oliver Davies jött be (aki azért nem kezdett, mert rosszul volt...), illetve az a Hugh Weibgen, aki most játszotta első felnőtt Húsz20-as meccsét. Tavaly ő volt egyébként a 19A-s ausztrál válogatott kapitánya a 19A-s világbajnokságon, amelyet meg is nyertek. Az ütést a visszatérő Nikitaras és David Warner nyitotta, de Nikitaras egy ponttal ki is esett Lance Morris dobásából. Az első határra a 3. játszma közepéig kellett várni, akkor viszont Matthew Gilkes rögtön kettőt is bemutatott, majd Warner is még egyet még ebben a játszmában, így az erőfölény 35/1-re végződött. Azt nem mondhatjuk, hogy a két ütős ezek után szélvész módjára száguldott volna a pontszerzésben, de azért megfelelően haladtak ahhoz, hogy ne nagyon szálljon el a szükséges pontarány. Igaz, a 10. játszmában Warner ellen majdnem összejött egy LKE, sőt, az ütős már el is indult lefelé a pályáról, amikor a videózásból kiderült, hogy a kaputalálat bíró szava
, ami ebben az esetben neski volt. Végül kettejük közül Gilkes búcsúzott előbb, 43 futás után, méghozzá egy szélesnek minősített labdából – de mint tudjuk, hiába érvénytelen egy ilyen dobás, leverés még lehet belőle érvényes, és itt ez is történt. A csereember Davies nem sokat tett hozzá a játékhoz, hamar kiesett, és Sam Billingsnek is csak egy rövid fellángolása volt két egymás utáni négyessel – Warner pedig szintén kiesett még az 50-ese előtt, így lassacskán azért mégiscsak növekedett az a fránya szükséges pontarány. Két dolog azonban megmentette a vendégeket: egyrészt Ashton Turner, a perthi kapitány, aki az első félidőben kacsázott, most dobóként volt egy igen pazarló játszmája – a 18. játszmában pedig egy könnyű elkapást ejtett el... Másrészt a 6. rendű Sherfane Rutherford, aki szép határokat bemutatva menetelt előre, sőt, az utolsó játszmában, amikor még 15 futás hiányzott a zöldek győzelméhez, ő ezt egy személyben teljesítette, így a legutolsó dobásból a Thunder beért a célba és elhozta a 2 pontot Perthből! Most visszakaptak valamit a sorstól, hiszen ne feledjük: eddigi egyetlen vereségük is éppen az utolsó dobásban dőlt el.
Ezzel az eredménnyel a két csapat helyet cserélt: most már a sydney-iek a másodikak, a Scorchers pedig a harmadik.
