Kezd felragyogni a Csillagok csillaga?
2025. január 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Sok vereség után sorozatban a második meccsét is megnyerte a BBL-ben a Melbourne Stars, azaz a Melbourne-i Csillagok. Ráadásul ez nem akármilyen összecsapás volt, hanem a nagymúltú szuperrangadó, a városi derbi a Renegades ellen!
Melbourne látképe (illusztráció)A kép szerzője: Melbpal (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
A semleges szurkolók talán örültek annak, hogy a Stars megnyerte a legutóbbi találkozóját: nem csak azért, mert ezzel sűrűbbé vált a tabella, ami nagyobb izgalmakat jelentett a folytatásra, hanem azért is, mert így jobb hangulat volt várható a nagy melbourne-i derbin is. Igaz, hogy a két résztvevő idén (sem) tartozott az élmezőnyhöz, de azért ez a múltkori Stars-siker talán valamivel több szurkolót csalogatott ki a hatalmas MCG stadionba. Viszont be kell vallani, így sem voltak azért túl sokan, a nézőszám alig lépte át a 40 000-et, ami egy ekkora rangadóhoz képest csalódás.
Nem meglepő módon a zöldek, mivel örültek, hogy múltkor végre találtak egy nyerő összeállítást, azon nem változtattak semmit. A vörösök azonban hármat is cseréltek legutóbbi fellépésükhöz képest: Mackenzie Harvey, Fergus O’Neill és Kane Richardson helyett ma Jonathan Wells, Xavier Crone és Gurinder Sandhu kapott lehetőséget. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy mindkét csapatban játszott egy-egy Thomas Rogers nevű játékos!
Az ütőfeldobást a Stars nyerte, és a dobást választották. Aztán mindjárt az első játszmában Joel Paris, a dobó és Josh Brown, az ütős csatája több érdekes pillanatot hozott: előbb egy 4-est, aztán egy elejtett elkapást egy kis sérüléssel egybekötve, aztán egy kaput. Az elejtett elkapásnál Peter Siddle, a nyílt közép volt a bűnös
és az áldozat is – de azért a bűnös
szó elég erős, mert nem volt könnyű esély, vetődött érte, egy kézzel nyúlt érte, de nem sikerült megfognia. Eközben sérült meg a jobb hüvelykujja is, de ápolás után tudta folytatni. Ami pedig a kaput illeti, ez nagyon hasonlított az előző esethez, ugyanoda ment a labda, de most Glenn Maxwell volt ott, akinek sikerült az elkapás. Siddle-ről aztán hamar kiderült, hogy olyan jól van, hogy dobni is bejött a 3. játszmában – és majdnem szűz is lett ez a játszmája. Mindeközben Jake Fraser-McGurk folytatta a korábbi meccseken látott szenvedést, alig szerzett pontot, és amikor a 4. játszmában végre összejött neki egy 6-os, utána a következőből elkapta a kapus – az erőfölény így 21/2-re végződött. Az 5. játszmában megint Paris dobott – és megint egyik csapattársa fosztotta meg őt egy kaputól egy elejtett elkapással, a különbség csak annyi volt, hogy most Mark Steketee volt a tettes a rövid középpályán, és annyi, hogy az esély sokkal könnyebb volt, mint az első. De a pontszerzés nem tűnt könnyűnek ezen a talajon: a 9. játszmában Tim Seifert búcsújakor is még csak 53 pontja volt a Renegadesnek, és a félidő felénél is csak 63. Ezen azonban az ekkor bent levő társulás, Jacob Bethell és Jonathan Wells tudott változtatni jelentősen – ráadásul ezúttal (ellentétben sok másik esettel mostanában) a csapat a választható erőfölényt is elég jól használta ki. Igaz, hogy a 49-nél járó Bethellt elvesztették közben, de a két játszma alatt így is 27 pontot gyűjtöttek be. Utána Wells is átlépte a 40-et, de az 50-et ő sem, mert a 18. játszmában Siddle kiejtette. Ugyanő a 20. játszmában még egy kaput szerzett, amit még egy kifutás is követett, de ezekkel csak azt tudták megakadályozni, hogy a vendégek mondjuk 170-ig eljussanak – a 168 így is meglett nekik, ami a lassú kezdésük után szép eredmény.
A második félidő egy várva várt jelenettel kezdődött: Thomas Rogers dobott Thomas Rogersnek! Legalábbis 4 labdát, mert három pöttyös után jött egy szimpla, és az ütős Rogers legközelebb már csak a 2. játszmában került sorra, akkor pedig azonnal ki is esett Gurinder Sandhu kidobásából. Két dobással később újabb csapás érte a zöldeket: Ben Duckett és Sam Harper, a két ütős nem értette meg egymást, és egy szimpla futás után csak Harper indult el egy másodikra (Duckett csak pár lépést tett, amivel megtéveszthette társát) – és mire visszafordult, már késő volt, és ledöntötték a kapuját. A két játszma utáni 5/2 nem sok jót ígért a Starsnak, de azért Duckett a következő két játszmában sokat szépített, és szinte egymaga 32/2-re hozta föl a csapatot. A következő érdekesség a 6. játszmában esett: Dan Lawrence ellen elsőre nem ítélt elkapást a bíró, de a videózás után ezt az ítéletet meg kellett változtatnia. Pedig a rezgésérzékelő nem abban a pillanatban mutatta a legélesebb tüskét, amikor a labda az ütő mellett volt a képen, hanem egy icipicit később, így elég bizonytalan ítélet született a videóbíró részéről. Lawrence helyére ezek után a kapitány, Marcus Stoinis érkezett, aki aztán Duckettel egy igen jó párt alkotott. Főleg azok után, hogy a 8. játszma elején egy strandlabda repült be valahonnan a pályára, amit Fraser-McGurk a közönség nagy örömére jó kis erőt beleadva hajított ki onnan, megjött a társulás lendülete, és a félidő felénél már 81/3-nál tartottak. A 11. játszmában már Duckett 50-ese is meglett, és már Stoinis is közeledett efelé, de a 16. játszmában kikért választható erőfölény a Starsnak már nem sült el jól: mindkét ütőst ekkor vesztették el – Duckettet 67, Stoinist 48 ponttal. Ha az erőfölény utolsó labdájából Hilton Cartwright nem ütött volna be egy hatost, elég nagy bajban találhatta volna magát a hazai csapat, ám így a képlet 18 dobásból 32 szükséges futás lett – ezt pedig Glenn Maxwell rögtön 17-ből 26-ra csökkentette. Az utolsó pár játszma aztán igazán méltó volt ehhez a rangadóhoz: előbb egy kifutási lehetőség maradt ki, aztán Rogers ejtett el egy elkapást Maxwell ellen – aztán jött még többek között egy újabb Maxwell-6-os is, végül pedig az utolsó játszma előtt 10 teljesítendő futás várt a zöldekre. És hogy színesedjen egy kicsit a történet: a renegátok lassú játéküteme miatt most büntetésből eggyel kevesebb mezőnyjátékost állíthattak a külső pályára, könnyítve az agresszív ütőstílust: ezt pedig Cartwright ki is használta, és két egymás utáni ütéssel (amelyek közül az első állítólag egy 121 (!) méteres hatos volt) 19.4-ben lezárta a meccset.
A Starsnak ezzel most már ugyanúgy 4 pontja van, mint most legyőzött ellenfelének (vagy éppen az Adelaide Strikersnek), de rossz NFA-juk miatt nem mozdultak el az utolsó helyről, ráadásul ők már 7-et játszottak, míg a többiek többsége csak 6-ot, de van olyan is, aki annál is kevesebbet... Esélyük tehát a továbbjutásra nem sok van, de legalább még van.
