Karnyújtásnyira az afgán győzelem, de még Zimbabwe is beérhet a célba
2025. január 5. – Szerző: Krikettgalaxis
Holnap minden bizonnyal kevés játék lesz már csak a bulawayói teszten, hiszen a mai, 4. nap végére odáig egyszerűsödött a helyzet, hogy Afganisztánnak mindössze 2 kaput kell megszereznie, esetleg Zimbabwének 73 futást. Az első könnyebbnek tűnik, de a második sem lehetetlen.
A Band-e Amir tórendszer egyik része (Afganisztán első nemzeti parkja) (illusztráció)A kép szerzője: Carl Montgomery (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Eddig három nap, három eltérő irány: először Zimbabwe húzott el, aztán kiegyenlítődtek az esélyek, végül most már Afganisztán állt jobban, amikor belevágtunk ebbe a negyedik napba. Hiszen az állás az afgán ütéssel zajló 3. játékrész 91. játszmájának végén 291/7 volt, ami 205-ös vendégelőnyt jelentett, a pálya pedig nem volt túl könnyű. Ráadásul a hazaiaknál Sean Williams egy kisebb sérüléssel bajlódott – igaz, ez nem akadályozta meg abban, hogy a második játékrészben majdnem 50-esig jusson.
A korábban elveszett játékidő miatt ma egy kicsit korábbra, 9:20-ra tervezték volna a kezdést, de ez is csúszott, mert éjszaka további eső volt, és a pályát még nem sikerült előkészíteni. Így végül 10:15-kor indulhatott el a krikett. A pályán Rásid Hán volt bent, akitől sokszor láttunk már meglepően jó ütőjátékot (annyira, hogy az már talán mégsem nevezhető meglepőnek), illetve a tesztújonc Iszmat Álam, 64 ponttal: róla tudni kell, hogy eddigi mind a négy első osztályú 50-esét 100-assá alakította... Most is magabiztosan indult, és a 94. játszmában már a 300-at is elérték Hánnal, utána viszont a 98. játszmában egy érdekes kapuval elvesztette maga mellől Hánt, így egyre inkább veszélybe került, hogy meglehet-e az a százas. Blessing Muzarabani ugyanis egy magasra pattanó labdát eresztett meg, így az ütős megpróbált leguggolni vagy lehajolni, hogy kitérjen előle, de ösztönösen a kezeit odáig emelte, hogy védje velük a fejét – így viszont a labda pont a kesztyűjét találta el, onnan pedig a kapushoz pattant. Álam viszont nagyon szerette volna, ha sikerül a mérföldkő, még mielőtt mindenki kiesik mellőle: a 101. játszmában már 90-nél járt (ezzel Afganisztán valaha volt legjobb tesztdebütánsává vált), viszont aztán kis híján elkapták: magasra ütött föl egy labdát, de szerencséjére ahol leesett, nem volt mezőnyjátékos. Így aztán a 107. játszmáig is eljutott, amikor is elérte azt a bizonyos 100-ast: még bizonyosan sokat fogunk hallani erről a fiatal ütősről a jövőben! Ezek után az már nem homályosította el ezt a nagyszerű eredményt, hogy 101 után kiesett: őt is Muzarabani dobásából kapták el, így a dobó már hatos zsákmánynál járt, miközben korábban még ötöse sem volt soha. Közben egyébként Jámin Ahmadzí szép csendben begyűjtött már 14 futást, amit a végére még 19-re is fölnövelt – végül a 114. játszmában ő lett az utolsó kieső. A játékrész vége egyúttal ebédszünetet is jelentett. Afganisztán 363 ponttal végzett, vagyis Zimbabwe előtt egy 278-as cél állt. Nem könnyű, de nem lehetetlen.
A pálya az eltelt napok során érezhetően feljavult az ütősök számára, de azért természetesen nem lett belőle sima, kemény autópálya, és még mindig tartogatott valamit a pörgető dobóknak is. A nyitó ütősök, Joylord Gumbie és Ben Curran mindenesetre nem ijedtek meg, és az első 3 játszmát 6 fölötti aránnyal hozták le – igaz, aztán a dobók sokkal fegyelmezettebbé váltak, és a pontszerzés jelentősen lelassult. De a kapuk csak nem érkeztek, sőt, nem hogy több, de egy sem. Így Afganisztán már a 10. játszmában bevetette az első lassú dobóját, először Zia ur-Rehmánt, majd a 13-adikban Rásid Hánt is. Végül a következő játszma hozta meg az áttörést a dobók részéről, amikor Ur-Rehmán labdáját Gumbie egy elhibázott fordított söprés során magasra ütötte fel, az első katona pedig gond nélkül lekapta a levegőből. A 17. játszmában viszont Zimbabwe már 50-nél járt, és a 3. rendű Takudzwanashe Kaitano is egész stabilnak ígérkezett – Curranról nem is beszélve. Viszont a nyomás, amit az afgán pörgetők kifejtettek, egyre nagyobb lett, és a 21. játszmában újra kapuvá érett: Rásid Hán megmutatta, miért is tartják sokan a világ egyik legjobbjának: egy tűpontos balra csapódó labdát eresztett meg, amit Curran csak a saját kapujára tudott ráélezni. Ezek után egy időre az egyik végről visszatért a gyors dobó Faríd Ahmad, de miután eredményt nem hozott, Kaitano ráadásul egy hatossal is megkínálta, újra lehozták. Több hatost viszont nem szolgált fel a zimbabwei ütős: a 30. játszmában elrontotta a söprési kísérletét Rásid Hán ellen, a labda felpattant az ütő éléről, és elkapás lett a vége. Pont a legjobbkor jött ez a kapu Afganisztánnak, ugyanis rövidesen itt volt a teaszünet: az így 31 játszma utáni 92/3-mal telt. Hét kapu vagy 186 futás hiányzott egyik vagy másik csapatnak – hát, ez sokkal izgalmasabb meccs volt, mint az ezzel párhuzamosan zajló Dél-Afrika–Pakisztán!
A harmadik menetben Sikandar Raza és Dion Myers párja ütött először. Az egyik végről Ahmadzí, egy gyors dobó támadott, a másikról még mindig Rásid Hán. Utóbbit nem véletlenül nem pihentették: a 34. játszmában Myerst is kiejtette egy elég simának tűnő LKE-vel! A Myerst váltó Craig Ervine viszont nem hagyta magát, és a 42. játszma végére Razával már 150 alá csökkentették a csapat számára hiányzó pontok mennyiségét. A 46. játszmától az afgánok már csak lassú dobókkal támadtak mindkét végről: Zia ur-Rehmán és Rásid Hán dobott felváltva, illetve később egy-egy játszma erejéig Abdul Malik is beszállt, de eleinte senki sem hozott eredményt, az 50. játszma végén Zimbabwe már 150/4-nél tartott. A mérkőzés már-már elúszni látszott a vendégek számára, amikor az 53. játszmában Raza hibázott: Hán jócskán a vonal mögül megeresztett és így elég rövid labdáját megpróbálta átemelni egy mezőnyjátékos fölött, ám a nyílt röviden elkapták: 157/5! Most jött be ütni a hátsérüléssel bajlódó Williams, és megint nem indult rosszul, de az 59. játszma ismét Afganisztán felé billentette az esélyeket – méghozzá ezúttal igen erőteljesen! Hán ugyanis mai ötödik, majd mai hatodik kapuját is megszerezte 3 labdán belül, méghozzá mindkettőt kidobásból: előbb Williams nagyravágyó fejszés söprési kísérlete után, másodszor pedig az új ember, Brian Bennett ellen, aki nagyobb kitérülésre számított a labdától, mint amekkora valójában lett. A máskor (mindig) igen zajos és lelkes nézősereg ebben a pillanatban teljesen elnémult. És hogy még rosszabb legyen a napjuk: 4 dobással később Ur-Rehmán is búcsúztatta második áldozatát, a 0-pontos Newman Nyamhurit: 178/8, azaz már csak 2 kapu kellett az afgán győzelemhez, de 100 futás a zimbabweihez! De Ervine még ott volt, és a folytatásban Richard Ngaravával jól kiegészítették egymást: a sorvégi játékos nem igazán törekedett a pontszerzésre, de Ervine még igen: így még az 50-es is összejött neki a 66. játszmában. Ez volt azonban az a játszma, amivel véget ért a nap: mivel már túl sötét volt (a nézőtéren az emberek a telefonjaikkal kezdtek világítani, csak úgy a látvány kedvéért), és eső is közeledett, a bírók lefújták a mai játékot. Az állás 205/8, vagyis holnap 2 kapu vagy 73 futás hozhatja el a győzelmet a vendégeknek vagy a hazaiaknak.
