Pakisztán továbbjátszásra kényszerült, de ott most meg nagyon jók

2025. január 5. – Szerző: Krikettgalaxis

Különös harmadik napot láttunk a fokvárosi teszten: a második játékrészben Pakisztán 194 ponttal elfogyott, majd miután Dél-Afrika kikérte a továbbjátszást, a harmadik negyedben Pakisztán 194-et már kapuvesztés nélkül teljesített. A nap végére 213/1-ig jöttek föl, ami még mindig nagy hátrány, de szép küzdést mutatnak be.

A dél-afrikai kormány székhelye Pretoriában (illusztráció)

A kép szerzője: Hühnerauge (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Az már két nap után is látszott, hogy Pakisztánnak a győzelemre nincs valós esélye – esetleg a döntetlenre, de ahhoz legalább a továbbjátszást mindenképpen el kellett volna kerülniük ma. Viszont az ahhoz szükséges 416-os eredmény is egyelőre rendkívül távolinak tűnt: a második negyed első 21 játszmája után 64/3-ra álltak. Ráadásul az éjjel volt egy kis eső, és az idő még a kezdéskor is felhős volt, ami miatt várható volt, hogy ma délelőtt Dél-Afrika gyors dobóit megint segíteni fogja a talaj.

Az ütést Bábar Ázam és Mohammad Rizván folytatta, előbbi 31, utóbbi 9 futásról. A pálya azonban hamar kiderült, hogy annyira mégsem gyorsdobó-barát: túl nagy kitérülés sem volt, és a rendkívül magas Marco Jansenen kívül extra pattanást sem igen tudtak kihozni a labdából a dobók. A két ütős ennek ellenére nem rohant ész nélkül, a 28. játszmáig például határt sem ütöttek: akkor viszont, miután Rizván bal vállát eltalálta egy labda, és ápolni kellett, hirtelen egy négyest és egy hatost is láttunk tőle egymás után – majd Ázam is beköszönt egy, aztán még több 4-essel, és a 31. játszmában már 50 fölött járt. Menetelése aztán a 35. játszmában ért véget, amikor az újonc Kwena Maphaka megszerezte élete első tesztkapuját ellene: nem csoda, hogy annak ellenére, hogy amúgy nem volt a legveszélyesebb labda, amit dobott, mégis kitörő örömmel ünnepelt. És mivel még nincs 19 éves, így ő lett Dél-Afrika valaha volt legfiatalabb kapuszerzője a teszt formátumban! Viszont ezek után úgy tűnt, Rizván követni fogja Ázam példáját, legalábbis abban, hogy 50-esig jut – ehelyett még ezek előtt a kiesésben követte a példáját: 46-nál Wiaan Mulder dobását élezte a saját kapujára egy nem csak hogy rossz, de elég fölösleges mozdulattal. És hiába indult utána jól Szalmán Ága is, ő sem bírta ki ebédig: Keshav Maharaj labdájára kilépett a vonala elé, de nem találta el, így a kapusnak volt esélye leverni a kaput. Így aztán 45 játszma után a szünet 155/6-nál érkezett el, és ne feledjük: Szaím Ajúb bokatörése miatt csak /9-ig megy majd a számláló!

A folytatásban Ámir Dzsamál és Hurram Sahzád próbálkozott, de ahogy Ága, úgy Dzsamál is 10 és 20 közötti eredmény után búcsúzott: ő egy Kagiso Rabada-féle rövid dobás utáni elkapással, majd viszont az 53. játszmában Sahzád és Mír Hamzá igen szokatlan módon összesen 3 határt ütött, hirtelen 191-re növelve az összpontszámot. De innen már nem sokat léptek tovább: az 54. és az 55. játszmában 4 dobáson belül mindketten kiestek (szintén 10 és 20 közötti eredménnyel), így Pakisztán csupán 194-et tudott teljesíteni.

Mivel a második játékrész elég rövidre sikerült, Dél-Afrika úgy gondolhatta: még csak pihentetni sem kell a dobókat (a dobók pihentetése szokott lenni a fő ellenérv a továbbjátszás kikérése ellen), így bátran a továbbjátszás mellett döntöttek, és valószínűleg már a játékrészes győzelem ízét kezdték érezni a szájukban.

Mint tudjuk, Ajúbra több mint egy hónapos kihagyás vár, így persze most sem jött ki ütni: Bábar Ázam és Sán Maszúd, a szurkolók által egyre többet kritizált kapitány kezdett. Sokan már azt vizionálták, hogy ha most sem teljesít jól, akkor nem csak hogy kapitányi posztja van veszélyben, de akár teljesen ki is kerülhet a keretből. Nos, most már sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha: hiszen Maszúd ezúttal igen remekül ütött. De Ázam is: annyira, hogy 17 játszma után, amikor elérkezett a teaszünet, már 80 pontja volt a csapatnak, vagyis nem jártak messze az 5-ös aránytól! A helyi közönséget ez a játék nyilván nem szórakoztatta igazán: ők azzal szórakoztatták magukat, hogy kinézték maguknak a mezőnyben Tristan Stubbst, és mindig (erőltetett, de vicces módon) fellelkesültek, éljeneztek, ha valamit éppen ő csinált.

Bár az ütőjáték eddig sem volt minden pillanatban tökéletes, a nagyobb veszélyek elkerülték Ázamot és Maszúdot. Az első nagyobb lehetőség a 21. játszmában adódott Dél-Afrika előtt: ekkor Maharaj dobása után a hazaiak videóbírózást kértek ki kétféle kiesésre is egyszerre – de sem beleérés nem történt (így nem lett elkapás), sem a kaput nem találta volna el a labda (így nem lett LKE sem). Mivel Maszúd most megmenekült, így a következő játszmában egy 4-essel megszerezte az 50-est, egyúttal átjuttatta csapatát a 100-as küszöbön is: 2022 óta csak ez volt az első alkalom, amikor Pakisztán nyitó párja közös 100-as teljesített! Ázam is régóta közel járt az 50-hez, de az csak a 28. játszmában lett meg neki (nem sokkal azok után, hogy egy közvetlen rádobás után alig menekült meg egy kifutástól). 31 játszma után a társulás már 140-nél tartott: ezzel ők lettek a valaha volt legjobb pakisztáni nyitó pár Dél-Afrika ellen. A 37. játszma megint majdnem megtörte ezt a jó társulást, de ez sem: Rabada labdája eléggé LKE-gyanús volt, de kiderült, hogy a dobó túllépett a vonalon, úgyhogy innentől kezdve mindegy... A bátor ütőjáték így folytatódhatott: a 43. játszma végére pedig el is érték a bűvös 194-et: vagyis annyit, amennyivel épp az imént, a második negyedben az egész csapat kiesett! Két játszma múlva a 200 is meglett a csapatnak, Maszúd pedig az egyéni 100-ast is megszerezte: a tévében mutatták, hogy felesége is ott van a lelátón, és természetesen ő is osztozott az ütős örömében. Ázam viszont nem tudta megcsinálni a 100-ast: 81-nél tartott, amikor a 47. játszma elhozta számára véget. Jansen dobásából megpróbált egy ferde hajtást kivitelezni, de csak az árok mezőnyjátékoshoz sikerült éleznie: 205 futás után a társulás felbomlott. Azonban ezzel is új világcsúcsot állítottak fel: továbbjátszás után ez lett a valaha volt legjobb nyitó pár, nem csak Pakisztán csapatánál, hanem a világon. A napból már nagyon kevés volt hátra, így 3. rendűként egy éjjeliőrt küldtek be Hurram Sahzád személyében: ő teljesítette is a rá kirótt feladatot, és nem esett ki a hátralevő rövid időben. Az állás a nap végén 213/1 volt, ami még így is 208 futásos (és egy játékrészes) hátrány, ráadásul Ajúb hiánya miatt a /1 valójában /2-nek számít.

Igen furcsa nap volt ez tehát, és megint igazolta a régóta ismert tényt: Pakisztán a krikettvilág legkiszámíthatatlanabb válogatottja!